Pokoli Románc😈❤️18+

8.fejezet Csínyek és játék

Jó reggelt! A kedves lakótársaknak léptem be az étkezőbe és foglaltam helyet az asztalnál ahol jelen volt már mindenki ám ahelyet hogy viszonozták volna köszöntésem meredten bámultak rám Angel még a kávéját is kiköpte , Chardlie-t elöntötte a pír, Veggie szúrós szemmel Alastor -t bámulta mit ha vádolná valamivel de az említett csak bele merült az ujságjába:

- Belétek meg mi ütőt úgy néztek ki mint akik szellemet láttak. Nevettem el magam.

- Úgy tűnik a pokol ura még nem nézett ma tükörbe. Tette le az újságot a rádiós.

- Ezt meg hogy érted?! Kérdeztem értetlenül.

- Hosszú haja van fenségednek. Válaszolta Maggie.

- Hogy mi van?! Ugrottam fel a közeli tükörhöz lecsekkolni valóban ez e a helyzet és hát basszus reggel olyan kómás voltam észre se vettem a hosszú fürtjeim de legalább már értettem hogy a lányom társa miért nézett úgy a rádió démonra, az a köcsög művelte ezt velem huu utálom!

- Te voltál Szarvas! Mutattam a szóban forgó személy felé aki csak vigyorgott.

- Ugyan fenség..a vádaskodás nem szép dolog! Vetette oldalra a fejét a pökhendi fasz.

Erre annyira felhúztam magam hogy elkeztem felé sétálni ökölbe szorított kezekkel amikor is Chardlie szavai megállásra késztettek:

- Apa! Azonnal állj meg! . Kiáltotta majd felém közelített már vártam a szokásos ne bántsd Alastor szöveget de ez nem történt meg inkább csak a hajamat kezte simogattni és fogdosni az örömtől megrészegülve pedig úgy vigyorgott mint egy gyerek az édesség boltban.

- Ohh Apuci be kell valljam eddig is beindultam tőled de most...arrrr alig bírok magammal igazán szexi az új külsőd. Simított végig magán a pók démon S rám kacsintott.

Alastor szemszöge:

Nem hittem a szememnek nem vált be a tervem szőr növesztőt tettem a király samponjába hogy visszataszító szörny legyen ám ez helyett most még szemkápráztatób lett mint volt..( Baszki miket beszélek)
ráztam meg a fejem és zökkentem vissza a valóságba ahol most minden nő nemű az ördögöt körül ugrálva tapárolta a haját ami egyszerre volt idegesítő és tett kiváncsivá .

Néhány órával később:

Éppen a bárpultnál ültem mikor a pokol ura helyet foglalt közvetlenül mellettem majd felém fordult:

- Tudom ám hogy ez a te műved!. Mutatott az immáron felkötött hajára.

- Önnek is jó estét felség! Nocsak már megint vádaskodunk? Kérdeztem nyugodtan.

- Tudod mit nem érdekel, végül is bármi is volt a szándékod nem jött be a reggeli arckifejezésedet látva. Kuncogott

- Csak erről szeretett volna nagyságod beszélni?! Kérdeztem felé fordulva.

- Oh ami azt illeti nem volna itt még valami de azt inkább négyszemközt árulnám el. Húzta selytelmes vigyorra a száját.

- Hmm miért itt is megfirtathatnánk nem? Kérdeztem közelebb húzódva.

- Mert csak rád meg rám tartozik! Jelentette ki ingerülten.

- Hah kedves hisz itt sincs rajtunk kívül senki. Mutattam körbe.

- Hé fönök én itt vagyok! Rakta le a poharakat a pultos.

- Jaj Husky téged köt a  titok tartási kötelezettség! Fordultam felé.

- Miről beszélsz?! Ilyen nincs! Rivalt rám a macska.

- O dehogy is nem! Ha hallasz valamit és pofázni mersz széttéplek! Az enyém vagy ne felejtsd el! Kezdett előjönni démoni formám.