Belezúgtam (2okos Story)

Június 4. Kedd

A tegnapi nap után én már a csodákban is hiszek. De úgy konkrétan. Találkozni a példaképemmel (ráadásul szögezzük le nem 2 perc erejéig) egyszerűen fenomenális. Viszont eddig tartott a boldogságom, mivel ránéztem a telómra, és láttam hogy tegnap este Máté írt Instán:
Icehavok: sziaa holnap nm megyek suliba lebetegedtem.
KittyQueen12: ohh jobbulást🥺
Miután elküldtem az üzit felkeltem az ágyból és ideje volt már elkészülődnöm. Felvettem a tegnap kapott egyenruhát (meg azt a borzalmas nyakkendőt) és lementem anyuhoz a konyhába, aki éppen palacsintát sütött.
-Ó anya isteni illat van!-mosolyogtam rá álmos fejjel.
-Mindjárt kész és vihetsz magaddal.
-Oké.
Eltettem a friss palacsintákat, majd elindultam a suliba késés nélkül végre!
A szél rettenetesen fújt, úgy éreztem, engem is magával visz ez a orkán, úgyhogy gyorsan befutottam a mosdóba, hogy ellenőrizzem, jól nézek-e ki. Éppen a szájfényt vittem fel a számra, amikor egy csaj lépett mellém, és furcsán nézett rám.
-Fuu nem tudom hogy mondjam-nézett rám, mintha sátánt látna vagy ilyesmi.
-Tényleg Ice a párod?-kérdezte hezitálva.
-Igen, de miért?
-Csak mert már te is híresnek számítasz.
Én meg elnevettem magam elég hangosan. A csaj (később kiderült Anna), osztálytársam lesz, ezért együtt mentünk fel a terembe, ahol már jó néhányan voltak. Majd mellém ült Anna és beszélgettünk, és igazából tök jó fej, kedves és van humora. A suli igazából laza volt, sok angol lecke van feladva, szóval lesz mit tanulnom holnapra.
Aztán eszembe jutott, mi lenne, ha elvinném Máténak a tanulnivalót, úgysincs most semmi dolgom.
-Ha szeretnéd, elkísérlek nyugodtan, úgyis arra megyek.-mondta Anna, amikor kiértünk az ajtón.
-De jóó, köszönöm-vágtam rá, majd megöleltem az új barátnőmet.-Ja, de először meg kéne kérdezni Mátét.
Megnyitottam az instát:
KittyQueen12: szia megmondanad a lakcimed?
Icehavok: be akarsz torni?
KittyQueen12: jaah nm csak el akarnám vinni neked az angolt xdd
Icehavok: jaa okes
Ezután leírta a lakcímét, Anna pedig beírta a GPS-be, hogy innen milyen messze van, de összesen busszal hét perc az út.
Pár perccel később leszálltunk a kijelölt megállónál, és egy kis séta után rátaláltunk az utcára, majd a háztömbre.
-Figyi, én inkább lent maradok, nem szeretnék felmenni ha nem baj-szólalt meg Anna.
-Biztos?-kérdeztem rá.
-Biztos.
-Akkor majd hívlak, ha végeztem.-mondtam neki.
-Én ott leszek a parkban-mutatott egy kis parkra egy utcával arrébb.
Elköszöntünk egymástól, majd elindultam a társasház irányába, és felmentem a lépcsőn. Azért izgultam egy kicsit, és tovább mentem a következő emeletre.
-6. emelet 2. lakás-suttogtam magamba, hogy el ne felejtsem.
Megálltam az ajtó előtt és bekopogtam.
-Gyere-hallottam Máté álmos hangját, aki szerintem most kelt fel.
Kinyitottam a hatalmas ajtót és beléptem a lakásba. Nem volt túl nagy, de egy embernek pont tökéletes. A bejárat mellett két további ajtó helyezkedett el, és beléptem az elsőn, ami az ő szobája volt. Csak a gamer felszereléséből, ágyából, és egy szekrényből állt az egész szoba. A falon a youtube-díj díszelgett.
Az ágyon feküdt Máté, aki tényleg elég ramatyul nézett ki, de így is tökéletesen persze.
-Szia-köszönt, és láttam, hogy leverte a víz, verejtékezett a homloka, az arcán izzadságcseppek jelentek meg.
-Uff jól vagy?-néztem rá ijedten.
-Hát fifty-fifty.
Ezután átadtam neki a leckét, elmondtam a lényeget az órákról. De szerintem annyira nem figyelte, mit mondok, de azért próbált koncentrálni.
-Hoznál vizet a konyhából légyszi?-kérdezte.
-Persze.-és elindultam a konyhába.
-Baszki-hallottam Máté hangját az étkezőből, majd visszamentem a szobájába.
-Elfogyott a gyógyszer, amit muszáj beszednem-folytatta idegesen.
-Ha szeretnéd, én elmegyek szívesen és megveszem ha olyan fontos.
-Tényleg? Nagyon fontos lenne. Köszönöm.
-Semmiség. Mondd mi kell.-mondtam Máténak, aki beírta a telóm jegyzetébe a szükséges gyógyszereket, és elmagyarázta, merre van a legközelebbi gyógyszertár.
A parkban szóltam Annának, kísérjen el bevásárolni, és megkérdeztem, hogy utána tud-e várni, míg felviszem neki, és persze beleegyezett.
Szerencsére megtaláltuk a patikát, úgyhogy beugrottunk, és kikértük a lázcsillapítókat.
Visszamentem az utcába, Anna meg a parkba maradt még egy kicsit.
Felszaladtam a lépcsőházba és bementem Máté lakásába. Viszont az eddiginél is kimerültebbnek és betegebbnek nézett ki, mint 10 perccel korábban. Se póló, se takaró nem volt rajta, a vizes borogatás a homlokán hevert. Olyan volt, mintha most jött volna ki a szaunából. A felsőteste gyöngyözött az izzadságtól.
-Úristen, minden oké?-kérdeztem rémülten és zaklatottan.
-Hát úgy nézek ki?-mutatott magára mosolyogva. Még betegen is van humora? Ennél is lehet tökéletesebb?
Gyorsan odaadtam neki a gyógyszereket, és hoztam neki új borogatást is, amit a homlokára tettem.
-Kösz szépen, meghálálom.- Ja igen. Ice nekem akar hálálkodni. Hát elájulok...
-Hagyjuk, nekem semmiség-hangsúlyoztam az utolsó szót.
Kimentem a konyhájába, és próbáltam rendet tenni egy kicsit, összeszedtem a gyógyszeres dobozokat, és visszaraktam a fiókba.
-Kitty, jössz egy kicsit?-kérdezte Máté a távolból.
-Pillanat-mondtam, majd eltettem az utolsó dobozt is, és visszamentem a szobájába.
-Megcsinálod nekem a fájdalomcsillapítós italt?
-Jaja-feleltem, majd a forró vízbe tettem a tasak port, és elkevertem egy kanál segítségével.
Leültem az ágya szélére, és a kezébe nyomtam a citromos lötyit.
Máté lerakta maga mellé a komódra, és vigyorogva bámult vagy 2 percen keresztül. Persze én is mosolyogtam rá, nem bírtam megállni, hogy így bámul, majd megszólalt:
-Gondoltad volna valaha, hogy az én ágyamba fogsz ülni?
-Soha.
Majd elkezdett lassan felém közeledni, tudtam, mi fog történni, de az agyam még nem volt képes ezt felfogni. Behunytam a szemem, és vártam a pillanatra. Az ajka már majdnem az enyémhez ért, amikor valaki félbeszakította életem legszebb pillanatát.
Kopogtak a szoba ajtaján...
Azzal a lendülettel felálltam, az ajtón pedig KDS jelent meg, kezében rengeteg táskával (újabb szívroham omg), és amikor meglátott, furcsán kezdett méregetni.
-Bro, mit keresel itt?-nézett rá Máté.
-Gondoltam meglátogatlak tesike-vigyorgott Dávid (KDS), majd lerakta a sok táskát a kezéből.
-Te ki vagy?-kérdezte tőlem, de nem bunkó stílusban.
-Kitty vagyok, Máté osztálytársa. Csak a leckét hoztam neki.-hebegtem.
-Jah értem. Nyugi nem kell magyarázkodni.
-Hát én akkor nem zavarok tovább. Sziasztok!-köszöntem el a fiúktól.
-Majd este írj-kiabált utánam Máté.
Én meg csak vigyorogtam...😍