Belezúgtam (2okos Story)

Június 22. Szombat 2. rész

A kávé javított egy kicsit a hangulatomon, de még mindig nagyon feszült voltam.
-Remélem minden rendben lesz Dáviddal.-hajtottam rá a fejem Máté vállára.
-Nyugodj meg-simított végig az arcomon gyengéden.

-Ön Tálas Máté László?-jött oda hozzánk egy ápoló.
-Igen. Miben segíthetek?
-Kelemen Dávidnak javulnak az állapotai. Kedden már hazaengedjük, de addig itt kell maradnia sajnos.
-Rendben, köszönjük szépen!
-Na, mi volt?-kíváncsiskodtam.
-Kedden jöhetünk érte. Majd Lovaggal hazavisszük. Vagy szeretnél majd velünk jönni baby?
-Még jó, hogy szeretnék!-vágtam rá határozottan, majd kézen fogva hagytuk el a fertőtlenítős szagú kórházat.
Már körülbelül 15 perce sétáltunk a sötétben, mikor eszembe jutott valami.
-Bazdmeg!-néztem rá.-Hol alszunk? Dávid a kórházban fekszik, Eger meg kurva messze van.
-Baszki, eszembe se volt!-nevette el magát ebben a rohadt gáz szituációban.
-Valami hostel nincs a közelben? Vagy valami szálláshely?
-Megnézem-oldotta fel a telefonját, és a környéken keresett egy helyet, ahol átvészelhetjük az éjszakát.
-Megvan!-kiabálta úgy, hogy a mellettünk haladó futárok felriadtak.
-Hol?-hajoltam a telefonja fölé.
-Innen max. 5 perc.
-Akkor menjünk!
Két perc múlva megszólalt a Siri a telóján:
Haladjon dél-nyugat felé!
-Az merre van baszom a szád-idegeskedett Máté.

-Én itt biztos, hogy nem alszok-jelentettem ki határozottan.
-Nincs más, baby-kulcsoltuk össze az ujjainkat.
-Hát jó-adtam be a derekam.
Belépéskor már azonnal odajött hozzánk egy idősebb nőci. Van egy olyan érzésem, hogy ma mi vagyunk az első vendégei. Már ha ezen a héten szállt itt meg egyáltalán valaki.....
-Egyágyas, vagy kétágyas szobát adhatok?-mért végig minket a szemével nem túl bizalomgerjesztően.
-Egy-vágta rá Máté habozás nélkül.
Egy másik nő pedig ezután felkísért minket a másodikra, és körbevezetett a gusztustalan szobánkban.
-Köszönjük!-fintorogtunk, majd a nő eltávozott.
Körbenéztünk a szobánkban. Minden tiszta mocsok volt, az ágyon lévő lepedő szerintem egy hónapja minimum nem volt kimosva, és a vécéből valami brutálisan büdöst lehetett érezni.
-Ez mi a jó büdös faszom?-lépett be a fürdőszobába, és még egyet káromkodott, mikor meglátta a bűz forrását.-Tervezel vécére menni?
-Háát akartam-gúnyolódtam Mátéval.
-Szerintem ne akarj!-mosolygott, és odafutott hozzám, engem meg elfogott a dejà vu érzés, mikor már csak pár miliméter választott el minket egymástól.
-Meddig húzod az időt?-sürgettem, mert másra sem vártam, csak hogy újra megcsókoljon.
-Kitty-kezdett bele a mondandójába.-Soha még egy olyan lánnyal nem találkoztam, mint amilyen te vagy. Tökéletes. Te vagy a legjobb dolog jelenleg az életemben. Köszönöm!
-Tudod, mi a furcsa?-néztem mélyen a szemébe.
-Na, mi?
-Az, hogy soha még azt se gondoltam volna, hogy találkozok veled. Ice-al. A példaképemmel. Most meg....itt ülök az ölébe, és csak azt akarom, hogy megint megcsókoljon már!-mondtam el az igazságot.
Ezután végre teljesítette a kérésemet, először lassan közeledett hozzám, majd többször egymás után finoman megérintette az ajkával az enyémet. Imádom!
-Szeretlek, Kitty!
-Én is szeretlek nagyon!