Belezúgtam (2okos Story)

Június 8. Szombat

Reggel (na jó, 10-kor) rezgett egyet a telefonom, úgyhogy felébredtem, és Andris írt, hogy akkor tali nyolckor a stadion előtt, ahol a koncert lesz.
Ebéd után kezdtem készülődni. Felvakoltam egy kis sminket, felvettem a szettet, amit Anna választott, hajat mostam, majd göndörítettem. Ezzel elég sokáig elvoltam, mert az óra már 19:00 ütött.
Anya felajánlotta, hogy elvisz szívesen a stadionig, hogy ne kelljen annyit sétálnom. Hét ötvenkor kiszálltam a kocsiból, ahol már Andris várt rám.
-Legyél jó, majd holnap beszélünk!-köszönt anya. Ja igen, anya ma éjszakás, így csak holnap fogunk találkozni.
-Szia-mondta Andris, majd haveri stílusban átkarolta a vállam. Na mindegy.
A stadion belseje egyszerűen hatalmas volt, óriási tömeg, még a saját hangomat sem hallottam.
Lecsekkoltuk a jegyeinket, majd beálltunk a sorba a büfénél. Én egy limonádét kértem, Andris meg három sört.
-Ellépek a mosdóba, egy pillanat és jövök.-szóltam Andrisnak, de neki is kellett menni, ezért együtt indultunk el.
A vécé egy kis külön épület volt a stadion mellett, ahová külön kulccsal lehetett csak bejutni.
Aztán már nem emlékszem sok dologra:
Andris megszorította a dzsekimet, és berángatott az egyik fülképe. Tiszta véres voltam, egyszer meg is pofozott, majd beragasztotta a számat egy ragasztószalaggal. A táskámat magával vitte.
-Most itt maradsz-kiabált utánam, majd hallottam, hogy fordul a zárban a kulcs, és bezárul az ajtó.
Sokkot kaptam, a könnyeim kisebb tócsát alkottak a padlón.
Úristen, a telefonomat a zsebemben hagytam!
Áldom az eget-mosolyogtam, pedig nem éreztem magam valami jól.
A ragasztószalagot leszedtem a számról, majd körülnéztem. Egy nagyon kicsi ablakot láttam csak kiútnak, de ehhez segítségre volt szükségem.
Anna az unokatestvérénél van Pesten.
Anya dolgozik.
Iza mamánál alszik.
Máté....otthon van.
A számát nem tudtam fejből, ösztönösen nyomtam be a hívás gombot az instán.
-Vedd fel, vedd fel!-kiabáltam.
-Szia-villant meg Máté feje a képernyő mögött.-Úristen, minden rendben?
-Nem!-majd újra sírva fakadtam.-Kérlek segíts!
-Hol vagy?-kérdezte, majd felállt az ágyáról. Akkor vettem észre, hogy megy a stream. Basszus.
-Na srácok, este folytatjuk a streamet! Csáo!
-A stadionnál vagyok. Gyere gyorsan!-bömböltem.-Mindent elmondok.
Minden düh, ami bennem volt, kiadtam magamból, miközben ráálltam a vécé tetejére, majd kipréseltem magam az apró ablakon. Megállás nélkül futottam, a stadion elé szaladtam ki, a tekintetemmel Mátét, ér Andrist kerestem.
Pár perc múlva megjelent Máté zihálva, majd egyből a karjaiba ugrottam. Mostmár biztonságban vagyok. Iszonyatosan fáztam. Júniusban ilyen hideg még nem volt, és este tíz van. 8 fok.
-Most elmegyünk hozzám-jelentette ki, a tekintetemmel még mindig Andrist kerestem. De szerintem elment már...
-Máté, reszketek-sírtam, ma már nem tudom hanyadjára. A derekam kint volt, lábam fázott a miniszoknyámban.
Mátén egy vékony dzseki volt, alatta a 2okos pólójával. Levette a pólóját, és gyengéden rám adta.
Elárasztott a melegség. Imádtam. Kicsit sem fáztam már.
Máténál ittam egy teát, és jó alaposan betakaróztam az ágyába.
-Figyelj, én megyek haza inkább, fejezd be a streamet.-mondtam neki, és már álltam is fel, indulásra készen.
-Most leszarom a streamet. Te meg nem mész sehova. Itt fogsz aludni.-jelentette ki komolyan.
NA NEEEE. BEHALOOKK!!
Rendelt Foodorán egy pizzát, és amíg meg nem jött, leült mellém az ágyába, és beszélgettünk.
-Nagyon szépen köszönöm a segítséget-hálálkodtam, majd megint könnyek szöktek a szemeimbe.
-Nyugodj meg-mondta, és megpuszilta a homlokomat.
Ekkor felemelte az államat, és egyre közelebb húzott magához. Behunytam a szememet, majd átadtam magam a pillanatnak. Máté ajka megérintette az enyémet. Nem bírtam magammal, visszacsókoltam. A csókunk eltarthatott jó néhány percig, majd eltávolodtunk egymástól.
Fejemet ráhajtottam a vállárá, és nem tudtam abbahagyni a mosolygást. Életem egyik legszebb és legrosszabb napja volt ez...
Csengettek az ajtón, megérkezett a pizzánk. Az ágyon jóízűen zabáltunk. Éjfélig beszélgettünk, majd egymással szembefordultunk, és így aludtunk el. Máté és én. Én és Máté.