Belezúgtam (2okos Story)

Június 22. Szombat

A tegnap este történései kavarognak bennem, sírásként törve a felszínre. Kezdem az elejéről:
Nyolc óra körül értünk oda Dávid lakásához, majd kajáltunk egyet hármasban.
-Holnap akkor IRL stream lesz tesó?-kérdezte Dávid Mátétól két harapás között.
-Szerintem legyen Just Chatting, az elég régen volt-válaszolta Máté.
Miután a srácok megbeszélték, hogy Fortnite stream lesz, beültünk a tévé elé, és valami új filmet kezdtünk el nézni, ami engem annyira nem kötött le, de a fiúk nagyon élvezték, szóval én is csatlakoztam hozzájuk.
De sajnos amikor OLYAN rész következett, én azonnal felálltam, mert kurvára nem érdekelt, de a 2hülye tovább bámulta a képernyőt olyan figyelemmel, mintha legalább a Biblia sorait olvasnák.
-Baby, elrakom, csak ne menj el!-kérlelt Máté.
-Jól van-adtam bele a derekam.

Miután befejeztük a filmet, későre járt már szóval elkészülődtünk az alváshoz. Amíg Máté tusolt, én Dáviddal ágyaztam meg a kanapén.
-Kösz, hogy segítesz, de megoldom-vette ki a kezemből a párnahuzatot Dávid. Mi a fasz történt vele? Miért ilyen kedves?
-Hát jó-indultam el a vécére, de Dávid visszarántott.
-Csak várj egy percet-dobta el a párnát, és egyre közelebb húzott magához, míg meg nem éreztem a forró ajkát az enyémen. Neee, ez nem történhet meg! Én ezt nem akarom!
Az elmúlt egy perc eseményeire egyáltalán nem szeretnék visszaemlékezni, mert én ezt nem akartam, hogy megtörténjen. Ha a barátnője megtudja, kinyír. Ha Máté rájön, véget vet a kapcsolatunknak.
Bocsi, hogy rövid lett, holnap folytatom KDS szemszögéből is! Remélem tetszik nektek!
                                 ❤️Dóri❤️

Dávid
-Akarlak téged-simítom végig Kitty csodaszép barna haját, miközben azon gondolkozok, most azonnal abbahagyjam, vagy vigyem a hálóba. Az első mellett döntöttem. A csók után Kitty elviharzott, én meg azt se tudtam, hol a picsába vagyok.
Neee! Én szívtam! Baszod, ha a csajom megtudja! Szegény Kitty! Nem is akartam lesmárolni...
Miután feleszméltem, akkor kaptam észhez, hogy mekkora faszságot műveltem.
A konyhából Kitty halk sírására leszek figyelmes, úgyhogy félig beszívva vettem az irányt az étkező felé.
-Hallod Kitty, nem...-dőlök el majdnem álló helyzetben.-akartalak megbántani, csak úgy jött.
-És nem érzel irántam semmit?-teszi csípőre a kezét, és elég idegesnek tűnik.-Vagy te mindig ezt csinálod a lányokkal?
De ekkor már nem tudok válaszolni a kérdésére, mert a következő pillanatban a kórházban kelek fel.

Kitty
-Jól vagy Dávid?-hajoltam mellé kétségbeesetten.-Dávid, ne csináld ezt kérlek!
Rögtön a fürdőszoba felé mentem, és kopogás nélkül berontottam. Nem érdekelt, hogy Máté...na...
-Kitty, mi a faszom?-takarta el magát a törülközővel. De amint meglátja a könnyeimet, másképp reagál.
-Mi a baj baby?-jött oda hozzám, majd megsimogatta a könnyes arcomat.
-Dávid...-hebegtem zokogva.-Elájult.-nyögöm ki végre.
-Istenem!

Máté gondolkodás nélkül tárcsázta a segélyhívót. Ezután csak igent és nemet válaszolt a nőnek, és kihívták Dávidra a mentőt.
-Gyere ide!-ültünk le a mozdulatlan Dávid mellé, és sírva borultunk egymás karjaiba.
-Minden rendben lesz-nyugtatgatott, bár ebben egyáltalán nem voltunk biztosak.

Már mindannyian a mentőautóban ültünk, és csak azt kívántuk, legyen minden okés Dáviddal. Az orvos nem mondott semmit, csak némán álldogált mellettünk.
Mikor felértünk a kórházba, segítettük kiemelni a hordágyat, és követtük az orvost. Felmentünk a 9.-dik emeletre, és pár vizsgálás után rádugták az infúziót.
-Mi tart ennyi ideig?-idegeskedett Máté, mikor már 20 perce ültünk a váróban. Ezt követően megjelent egy ápoló, és én egyből odafutottam hozzá.
-Van valami hír Kelemen Dávidról?-sürgettem a nőt.
-Igen.-húzta le a maszkot az arcáról.-Túladagolta magát. Sok ilyen eset volt már, úgyhogy valószínűleg egy hétig bent kell maradnia.
-Mi? Drog?-vetettem fel.
-Igen.-mondta, majd eltávozott.
-Drog vágod? Drog?-tudakoltam Máténak.
-Ez egy fasz-emelte fel a karját.
-Igyunk egy kávét, mit szólsz?-ajánlottam fel, hogy csillapítsam az idegeit.
-Benne vagyok-csókolt meg gyorsan, majd megfogta a kezem.