Megmentve || Ekhoe ff. ||

pt. 15

Nem is tudom, hogy hogy engedhettem meg, hogy ez mind megtörténjen, mármint igen még mindig szeretem, és igen erről álmodoztam már vagy 6 éve de akkor is. Még csak most ismertem meg, alig tudok valamit a személyes életéről, és nem is költöztem ide. Ha bármi is ki alakulna köztünk ez alatt a 3 hónap alatt akkor is nekem vissza kell térnen hisz ott van az otthonom, családom és még van egy évem a suliból is.
- Minden rendben van?- kérdezte Csenge, ezzel együtt ki zökkentve engem a monológomból.
- Persze miért kérded?
- Csak mert már vagy 10 perce itt szólitgatunk, de te nem válaszoltál.
- Nem dehogy is, nincs semmi csak el gondolkodtam.- néztem rá majd egy halvány mosollyal próbáltam elhitetni, hogy tényleg semmi gond sincs. Szemeim akaratlanul is Andrisra tévedtek. Ő már engem nézett, hol szememet, hol a számat. Utóbbinál megnyaltam azt mire egy kacér mosolyra húzta szája szélét.
- Te figyelj csak, nincs kedved csinálni egy kis amcsi palacsintát?- kérdezte Csenge
- Jaa az tök jó lenne.- mondta Ráhel is
- Igen Orsi nem csinálsz egy kis amerikai palacsintát?- kérdezte Andris, a szemkontaktus meg nem törve.
- De persze már szaladok is.- mondtam még mindig Andris szemeibe nézve.
- Jó kislány.- mosolyodott el majd rá nézett Ráhelre meg Csengére.
- Ti mivel eszitek a palacsintát?- váltott témát, és ezzel a mondatàval én ki is mentem a konyhába. Nem tudom, hogy mi volt ez az előbb, de kurva nagy hatással volt rám. Azt sem tudtam mit teszek, vagy mondok, mert konkrétan el vette az eszemet. Megrázva a fejemet elő vettem egy tálat majd a hozzávalókat is.
- Csengeee rakol egy kis zenét? Utálok zene nélkül sütni.- ordítottam ki a konyhából, de két perc után is semmi válasz nem érkezett.
- Akkor szopjál fasz- suttogtam oda magamnak és rá csatlakoztam a hangszóróra. Be raktam egy tök random számot, ami az all the time lett jeramih-tól. Elkeztem énekelni, közben a palacsinta tésztát készítettem.
Egy kis idő után arra lettem figyelmes, hogy a zenén kívű, teljesen csend van. Ki néztem a nappaliba, és azt láttam, hogy mindenki tátott szájjal néz rám.
- Mivan?- kérdeztem meg

- Kurva jó hangod van Orsi.- mondta Andris

- Geci 4 éve ismerlek, és eddig nem merted mondani, hogy ilyen jó hangod van?!- akadt kis Csenge

- Nem kérdezted.-vontam meg a vállam.- de amúgy köszi.

- Kell egy feat.- nézett rám Andris

- Hahaha velem? Haha jó vicc

- Nem vicc kajak, tök komoly vagyok, kell egy feat, akarok veled featelni.

- Ahhaaa a nagy faszt.- bólogattam

- De most miért? Kajak mondom geci tök jó hangod van, és kurva jól hangzanánk együtt.

- Aa nem, nem most nem Andris de egyszer talán bele megyek, de most 100% hogy nem.- néztem mélyen  a szemébe. Rá néztem Csengére, aki mindent tudóan nézett rám.

- Pedig igen is szeretnék.- motyogtam el majd vissza be mentem a konyhába. Ha tudná mennyi mindent szeretnék, csak nem lehet.
Képzeljétek el, hogy mi várna rám otthon, ha én most egy minden tini lány szerelmével ki adnék egy zenét, a családomról nem is beszélve. Szerettem volna igent mondani, hisz mégis csak Andrisról van szó, és mindig is szerettem volna zenét kiadni, de most túl súlyos lenne a következménye.

Már a második palacsintát készítettem, amikor fel jött kaint-től a nem is így akartam. Ez a szám, elég sokat jelent nekem, mert maga a szöveg teljesen le írja a történetem, és sok dolgon átsegített. Elkezdtem hát énekelnk, de fél úton elcsuklott a hangom, és könnybe lábadt a szemem.

-Minden rendben van?-kérdezte Andris, mire fel néztem rá. A falnak támaszkodva nézett rám.

- Persze, csak kicsit meghatódtam a zenére, tudod ez nagyon kedves nekem, ez a szám.- mosolyogtam rá miközben le töröltem egy le gördülő könnycseppet. Andris el lökte magát a faltól, és elindult felém. Meg állt a hátamnál, és át ölelt hátulról,fejét a vállamra hajtva.
Nem mondott semmit, csak ölelt, ami nagyon jól esett.

- Na van még kb 2 palacsinta amit meg kell sütni, meg terítenétek kérlek?- kérdeztem

- Mhm- hümmögött Csenge.

A reggeli után megbeszéltük, hogy a srácokat haza dobom aztán mi Csengével elmegyünk meg nézni, a METU egyetemet, hiszen ezt már évek óta ki szemeztem magamnak, hogy ide szeretnék járni egyetemre.

- Kit rakjak ki elösször? -néztem fel a vissza pillantó tükörbe, hogy lássam a fiúkat.
- Engem- emelte fel a kezét Ráhel.
- Rakjatok már zenét- nyújtottam hátra a telefonomat, fel oldva nekik.
- Hééé csak úgyni feloldva ide adod nekünk a telefonod?- kérdezte Andris
- Ööö igen?!, miért ne adjam oda?, rá vagyok csaklakozva a kocsihoz, és vezetek, úgyhogy nem tudok rakni, és semmi titkoni valóm nincs, ha bele is néztek, csak nyugodtan, DE a Csengével váltott üzenetekbe ne menjetek bele.- mondtam, mert hát persze nagyon kínos lenne, ha el olvasnák, hogy miket beszélgettünk róluk.
- Nincs ilyen szándékunk nyugi.- röhögtek mind s ketten.

- Figyelj -fogta meg a combomat Andris, miután Ráhelt ki tettük- nagyon jól éreztem tegnap, és ma is magam, veled.
- Én is.-mosolyogtam rá aztán hírtelen be villant valami. - van valami sűrgős dolgod?- kérdeztem
- Nem miért?-kérdezte
- Akkor ráérsz egy kicsit igaz?
- Mhmm, de mire?-kíváncsiskodott.
- Azt majd meg látod- kacsintottam rá és le értem az auto pálya felé.- Fel hívnád nekem Csengét kérlek? Szeretnék szólni, hogy később megyek.- miután beszéltem Csengével Andrid meg szólalt.
- Itt nem vezethetek én?- kérdezte, már-már könyörgően.
- Van jogosítványod?- kérdeztem vissza, de nem válaszolt. Mind jól tudjuk, hogy soha nem fogja oda tenni magát, hogy le tegye a hajtásit, úgyhogy nem lepődtem meg némaságán.

- Nem szeretnél egy kicsit lassabban menni?- kapsszkodott Andris
- Autópályán vagyunk, ha kell ott a fék, ne legyél már ennyire puhány, amúgyis csak 200km\h - val megyek.
- Csak?- kérdezet vissza hisztérikusan mire elröhögtük magunkat.

Még egy olyan 15 perces autópálya út után meg is érkeztünk az uticélra.
- Megjöttünk.-álltam meg a kocsival
- A semmi közepére? Meg akarsz erőszakolni vagy mivan? Esetleg nem csókolok jól, ezért meg akarsz ölni? Vagy meg akarsz zsarolni?- húzta fel az egyik szemöldökét kérdőn.
- Ugyan már ne hisztizz, el hoztalak egy üres parkolóba, itt tök jól lehet rallizni, te meg ezt úgyis szereted nem de?- néztem rá kérdőn
- Vezethetek?- csillant fel a szeme
- Mit kapok cserébe?- kérdeztem
-Mit szeretnél?- kérdezet vissza mire csak sejtelmesen rá néztem.- Kapsz egy jó hosszú, mámorító csókot, az jó lesz?- mosolygott rám perverzen.- még talán több is lesz belőle- kacsintott
- Mhmm szeretnéd ugye?- nevettem, de a fejem az konkrét lángokban ált.