Dráma társ (Pogány Induló ff.)

2. rész |én mindig tudtam, Marci|

-akkor hétfőn pakta -kezelt le OP Marcival -meg veled is Jess -ölelt meg

Elindultunk 2-en a megszokott kis Szegedi erdőbe.

-imádom ezt az erdőt -sóhajtottam ahogy beértünk
-igen, én is... Valahogy mindig annyira megnyugtat

Ahogy beértünk a házba egyből ledobtuk a cuccunk és kiültünk az ablakba ahol tegnap is voltunk.

-és Kubak, hogy állsz a zenével?
-tudod gondolkodtam...
-ajaj -nevettem -az sose jelent jót
-köcsög -nevetett -de nem ez most komoly
-oké bocs, mondjad
-szóval igazából ez is volt az egyik ok, hogy mondtam, hogy jöjjünk ide ki. Tudod mostanában csak úgy hülyeségből szoktunk freestyleozni (rapp szöveget improvizálni) a te beatjeidre főként. Elkezdtem szövegeket irogatni és arra jutottam, hogy lehet, hogy meg kéne próbáljam a rap szakmát. És ez most geci szarul hangzik de azt hiszem menne. Felvettünk pár sort OP-val és azt kell, hogy mondjam... Egész jó
-tudod, hogy támogatlak kis Kubak-mosolyogtam rá bíztatóan-én ezt már többször is mondtam
-akkor szerinted is jó ötlet?
-kurva jó ötlet! Ha meg mégsem jön be akkor hagyjuk a faszba. Nem veszítesz vele semmit.
-köszönöm -ölelt magához.

Vissza öleltem és vagy percekig ölelkeztünk. Megállt körülöttünk az idő. Marci egy tökkéletes legjobb barát.

-és miújság anyuddal? -kérdezte hallkan azt amit nagyon nem akartam
-ahj, borzalmas -ráztam meg a fejem-egyre rosszabb az állapota, nem tudok rajta segíteni és ezt így nem tudom végig nézni -gördült le egy könnycsepp a szememből -most egy hétig bent van a kórházban megfigyelésre
-basszus Jess -suttogta majd megölelt újra

Anyukámnak lassan másfél éve rákos betegsége van. Az orvosok max 2 évet mondtak. 2 év és meghal, azaz mostmár csak fél... Borzalmas őt napmint nap látni így. Marci az egyetlen aki tud erről. Nem akarom sajnáltatni magam senkinek.

-borzalmas így látni -mondta hallkan Kubak miközben a hallkan potyogtattam a könnyeimet a mellkasába
-utállom az életem Marci -zokogtam
-hidd el, idővel minden megoldódik és geci jó életed lesz

Vettem egy mély levegőt és felültem. Letöröltem a könnyeim, majd Marcira néztem.

-faszért szomorkodok -nevettem- hétfőn vesznek fel a színházba geci -dörzsöltem meg a szemem
-csodálkoznék ha nem szomorkodnál Jess
-tény de nem lesz jobb tőle semmi
-imádom, hogy ennyire pozitív vagy-nevetett
-adsz egy szálat?
-örömmel

Adta a kezembe a tekert cigit. Meggyújtottam majd az első slukkot letüdőztem.
Már vagy negyed órája csak ülünk és hallgatjuk csendben az erdő hangját. Mind a ketten gondolkozunk valamin de egyikőnk sem osztja meg a másikkal.

-Jess? -szólalt meg hallkan a csöndet megtörve
-mond
-tetszik most valaki? -kérdezte
-hm, azthiszem nem -válaszoltam őszintén hiszen tényleg így van. Semmi féle jól kinéző pasi nincs a környezetemben. Igaz, Kubak nem néz ki rosszul de sosem tudnék rá máshogy tekinteni mint egy legjobb barátra
-tényleg? Tudod, hogy tartom a pofám-húzott egy képzeletbeli cipzárt a szájára
-tényleg Kubak. Semmi jó pasi nincs sehol
-hm, pedig esküdni mertem volna
-és neked? -kérdeztem
-ahj Jess, nekem van -vágott szenvedő fejet
-ooo, Kubak! Mesélj -mondtam meglepetten
-hát szerintem amúgy ismered. A suliba jár
-ezzel nem szűkítetted le a kört-nevettem
-nem baj, igazából most így nem tudom elmondani, úgy sem fog beugrani

|Kubak szemszöge|

Napról napra egyre többet beszélgetünk Jessel. Imádom az őszinteségét és a lazaságág és, hogy nem úgy viselkedik mint a többi lány amblock a suliban. Legeslegjobb barátként tekintek rá már egy jó ideje viszont ezt egyre kevésé érzem... Imádom, hogy tudom, hogy borzalmasan van lelkileg de mégsem tudná megmondani róla senki. Talán elkezdtem valamit érezni iránta. Vagy talán csak vonzónak találom az erősségét. De ez nem lehet, hisz mindig is megvoltam arról győződve, hogy ő a legszebb lány az osztályban de sosem éreztem iránta semmit a barátságon kívül.

-Kubak -rázott meg Jess, ezzel kizökkentve az álmodozásomból-elbambultál?
-geci, ne haragudj -ráztam meg a fejem-kurva sok gondolat cikázik mostanában a fejemben
-megértelek
-menjünk haza? -kérdeztem mivel már láttam rajta, hogy menne
-miattam nem kell -rázta a fejét
-de nekem nem baj! Átmegyek OP-hoz
-biztos? Maradhatunk
-nem Jess, menjünk -áltam fel, majd felhúztam őt is.

20 perc alatt vissza is értünk Szeged kis utcáira. Imádom ezeket az utcákat. Igazi Szeged. Nem luxus, nem putri, nem büdös és nincs üvöltözés, devil emberek. Egyszerűen tökéletes egy Szegedi gyereknek. Jesstől elköszöntem, aki haza indult, én pedig vissza mentem OP testvéremhez. Azt érzem, hogy el kell neki mondjam, hogy lehet, hogy beleszerettem a legjobb barátomba.

-tesim, mizu? Azt hittem Jessel vagy-nyitott ajtót
-igen csak haza jöttünk
-fasza, gyere be -nyitotta ki az ajtót teljesen, hogy bemehessek
-kösz -mentem be majd ledobtam a cipőm és a szobája felé mentünk mind a 2-en
-van valami gáz? Olyan furcsa vagy a napokban. -baszta le magát a kanapéra ami a szobájában van
-van, erősen van -dobtam le én is magam az ágyára.
-ajaj... Csaj?
-de még mennyire -ráztam a fejem
-mesélj -sóhajtott
-hát a helyzet az, hogy még nem tiszta minden de azthiszem tetszik Jess-temettem a tenyerembe az arcom-és ez nem csak egy fellángolás ami pár hétig tart, hanem ezt már régóta érzem csak nem mertem saját magamnak bevallani
-tesi, nyugi. No para, én ezt a kezdetektől fogva tudtam. -mondta szemrebbenés nélkül
-kajak? -emeltem fel a fejem a tenyerem közül
-kajak! Szerinted miért van az, hogy senkinek nem beszél a családjáról senkinek? Csak te tudsz róla mindent! Ez is szerinted miért van vajon? Minden tök egyértelmű! Kurvára szeret a csaj, hidd el. Nem akartam eddig mondani, mert meg akartam várni míg rájösz.
-azt mondod, hogy szeret? -kérdeztem remélkedve, hogy "igen" lesz a válasz
-szerintem igen -mondta boldogan
-igazából még nem tudom, hogy pontosan mit érzek iránta mert nem bízok magamban. Áldom az eget, hogy nem vagyok egy csajozós típus de azért nem bízok magamban.
-ez érthető. Szerintem velem is ez lenne