Dráma társ (Pogány Induló ff.)

10. rész |az ignoráns szerelem|

-elcsúsztál 2 sorral Marci. Ezt miért részegen kell? -kérdeztem Marcit miközben a kanapén feküdtem. Épp hegedülni próbál de hót részegen, beállva nem igazán akar menni neki.
-és akkor? Ha be vagyok baszva mint a kinti kapu akkor nem hegedülhetek?
-nem ezt mondtam -néztem rá
-dehogynem. Már elegem van abból, hogy állandóan mindenbe bele szólsz bazdmeg. Komolyan mint egy rossz picsa-forgatta meg a szemét
-akkor sértődj meg és majd keveredj haza egyedül. Én így biztos, hogy nem viszlek haza. Old meg magad -álltam fel
-nem is megyek haza -vágta hozzám fintorogva
-akkor aludj az utcán Szirmai. Anyád kibasz ha így meglát. De tudod mit?! Csinálj amit akarsz. -hagytam ott

Kimentem a backstageből és kint az Akvárium udvarán leültem a fal mellé. Nem volt ott szinte senki mivel már csak a fellépők maradhattak.
Ezt még hányszor fogja velem eljátszani? Megint kibaszottul egyedül érzem magam... Se anya, se a Marci nincs velem. Az egyik itt hagyott, és soha többet nem láthatom a másik pedig hót részegen kis királyt játszik. Nekem ez nem kell. Vagy lehet, hogy velem van a baj? Utállom az életem... Ahogy ezek megfogalmazódtak a fejemben, megint elejtettem pár könnycseppet. Egyből le töröltem de semmi értelme nem volt hisz ujjabbak folytak végig az arcomon.
Mi értelme az életnek ha mindenki utáll? Mindenkinek csak egy plusz feladat vagy. Patrik is eltűnt valahova, a fasz se tudja, hogy hol van de nem fogom őt keresni mert akkor megint én leszek az aki mindenkit csak basztat. Persze...

|Marci szemszöge|

-tesi, hallod -jött oda hozzám Ekhoe-Andris vagyok -nyújtotta a kezét
-Marci
-ezt el tudod játszani? -mutatott a telefonján egy kotta sort
-ez a te zenéd? -kérdeztem miközben átvettem tőle a telefont
-jah, Costa Rica -ült le mellém
-fasza, persze. Na várjál -mondtam majd megfogtam a hegedűt és elkezdtem játszani rajta. Hah, azt hiszed, hogy ment? Dehogy ment, olyan hamis volt mint a geci. De hát be vagyok baszva, milyen legyen?
-tesi, kurva jó vagy -mondta Andris
-kösz -pacsiztunk le
-hogy tetszett az első bulid?
-kibaszott jó volt. Sose gondoltam volna, hogy ilyen jó közönségetek van baszki.-nevettem
-a legjobb helyen kezdted -bólintott-a csaj aki a színpad szélén ült az a csajod?
-nem -néztem a padlót -sajnos nem. És azthiszem a mai nap meg is csináltam, hogy soha ne is legyen -mondtam a végét hallkan
-figyelj, ez a csaj kibaszottul szeret. Nem ismerlem még nagyon egyikőtöket sem de ahogy rád néz... Vágod, majdnem az egész szettedet végig bőgte
-jah, aztán mondhatni elküldtem a picsába -néztem még mindig a padlót-megint... Teso, én egy instant faszkalap vagyok. Ennek a csajnak tudod milyen múltja van? Se családja, se semmije nincsen csak én és a Patrik.
-azta kurva... Tesi, ezt nagyon elbasztad
-ja, a héten ez a második ilyen. És sosem tanulok belőle geci -néztem Andrisra

-Marci! Nem láttad Jessát? Nem találom sehol -jött oda hozzám Hédi vörös fejjel
-nem, szerintem már nincs a backstageben -mondtam hallkan mire Hédi csak elment
-tesi, nem akarod megkeresni?
-nem akar látni -ráztam a fejem -csak elküldene a picsába mondtam hallkan

|Jessica szemszöge|

Már vagy negyed órája csak ülök a fal mellett és némán potyogtam a könnyeimet. Nem várok semmire és senkire, hogy ide jöjjön, meghallgasson vagy segítsen. Csak egyedül akarok lenni a gondolataimmal és kisírni magamból. Igen, mint egy kisgyerek. Nem tudom mit kezdjek magammal. Csak egy dolgot tudok, hogy Marcit nem akarom látni. Felhúztam a térdem és ráhajtottam a fejem. Egyre jobban sírtam. Valamiért most tényleg nem megy, hogy erősnek mutassam magam.Hallottam, hogy valaki fut felém de nem érdekelt. Csak ne Marci legyen.

-éltem... -ölelt magához szorosan Hédi. Fel emeltem a fejem és visza öleltem. Oké, mostmár tényleg zokogtam.
-kibaszottul elegem van -zokogtam
-Marci? -suttogta
-Marci...
-kicsit próbálj meg megnyugodni-simogatta a hátam miközben még mindig engem ölelt. Kis idő után sikerült nagyjából megnyugodjak így elengedett és leült mellém a földre.
-fehér nadrágban vagy... Nem lesz baja?-kérdeztem mire csak legyintett egyet
-azzal most ne foglalkozz. Inkább mesélj, mi történt
-a backstageben voltunk. Én a kanapén feküdtem ő pedig a földön ült telljesen bebaszva és hegedült. Próbált inkább. Megkérdeztem tőle, hogy ezt miért pont most szeretné mikor be van baszva, mire telljesen felkapta a vizet és elkezdett nekem magyarázni, hogy ő neki elege van abból, hogy én állandóan beleszólok mindenbe és hogy olyan vagyok mint egy rossz picsa. -mondtam miközben az asztfaltot néztem
-ez egy faszkalap részegen... Baszki, nagyon sajnálom -simogatta meg a karom
-elmondtam neki, hogyha ez a véleménye akkor jöjjön haza valahogy egyedül, vagy aludjon az utcán, merthogy az anyja így biztos, hogy kibassza otthonról
-még jó -nevetett fel rosszalóan-nehogymár te tegyél szívességet ezek után
-igen, csak tudod ez így kurvára fáj mert tudja, hogy most bibaszottul rá van szükségem-mondtam majd megint eleredtek a könnyeim
-akarsz róla beszélni? -kérdezte hallkan
-apukámról nem tudok semmit, az anyám pedig a héten haltmeg... Imádtam anyukám és elképesztően megviselt, vagyis még mindig, hogy többet nincs velem. Csak Marcira számíthatok, ő az egyetlen biztos pont az életemben. Vagyis mostmár lehet, hogy mégsem. Lehet el kell engedjem őt -sóhajtottam
-a picsába Jessa -ölelt meg -ez borzalmas... Figyelj, Marci csak kibaszottul be van baszva. Holnapra valószínüleg belátja, hogy egy vadbarom volt.
-lehet -sóhajtottam
-menjünk vissza? Már nincs olyan jó idő és te már vagy 40 perce itt ülsz
-menjünk -mondtam hallkan, majd felálltam.

Vissza sétáltunk a backstage öltözőnkbe. Mikor beléptünk egyből megpillantottam Marcit a kanapén ülve. Gombóc lett a torkomban. Mint láttam már neki sem volt olyan jó kedve de már nem tűnt annyira részegnek. Grasa egy másik kanapén ült, szóval egyértelműen ledobtuk magunkat mellé.

-szia Love -csókolta meg René, Hédit
-jól vagy? -nézett rám
-persze, csak kicsit összekaptunk Marcival -mondtam halvány mosollyal
-kicsit -rajzolt Hédi macska körmöket a levegőbe
-hát sajnálom Jess
-nem kell -ráztam meg a fejem -alapból ilyen a hetünk. Kész káosz
-Jessa -szólalt meg egy ismerős hang mögöttem. Csak ezt ne... Kezét a vállamra rakta de én egyből lesöpörtem azt. Felé fordultam de már egész normálisan nézett ki.
-hagyjál Marci. Megmondtam -mondtam neki semlegesen
-kérlek
-kérj meg valakit, hogy aludhass nála. Le szarom. Rám ezek után ne számíts
-leszarom, hogy hol alszok Jess
-akkor mi a faszt akarsz?! -emeltem fel a hangom -elvileg eleged van belőlem
-Jess, kérlek beszéljük meg -kérlelt
-mit? Hogy mennyire egy picsa vagyok? Eddig játszottad a megmentőt meg a legjobb barátot, most pedig a szemembe mondod, hogy olyan vagyok mint egy rossz picsa és eleged van belőlem. Egy fasz vagy Szirmai
-tudom... De kérlek, hadd beszéljünk 4 szemközt -mondta hallkan
-oké, 2 percet kapsz -mondtam sóhajtva majd felálltam és elindultunk ki az udvarra