Dráma társ (Pogány Induló ff.)

17. rész |te galád|

Újra minden. Egy újabb sulis nap. Egy újabb szar nap. Egy újabb nap a beteg osztályunkal és a tanárainkal. Fasza...
Az ébresztő eszeveszettül visított, mintha élne és ölni akarnák. Kinyomtam majd elengedve Marcit pillanatottam rá, és jutott eszembe, hogy ő erre kurvára nem kel fel. Legjobb megoldás ha ugrálok az ágyon nem? Nem biztos...

-jó reggelt, Kis Kubaaak -ugráltam közvetlen a lába mellett -újabb nap veszi kezdetét -feküdtem rá. Csóri...
-szia, Szerelmem -nézett rám álmos szemekkel miközben az egész testén én terültem el. Csak mosolygott és csak nézett rám, elmondhatatlan szemekkel
-annyira cuki vagy így álmosan-nyomtam egy puszit a szájára -nagyon szeretlek
-I fell in love with you so much that if I could, I would spend all day and night with you -suttogta, mire én csak mosolyra húztam a számat
-I love how cute you are -nevettem. -el fogunk megint késni

-mint mondtam, a próba éretségi jövőhét szerdán lesz. Bárki mehet rá. Jelentkezők? -kérfezte az Ofő, Marcival összezéztünk majd egyértelműen mind a ketten megráztuk a fejünkket.
-előbb vigyen el a rák -suttogta de így is tisztán hallottam
-marci!
-bocs -tette fel a kezét védekezőképpen

A nap egészen gyorsan elment, így, hogy mind a ketten suliban voltunk. Drámánk is volt, viszont a tanár egészen megértő volt, miután töviről-hegyire elmeséltük neki a történteket. A buszon Marci egyszer majdnem bealudt de a buszos nem igazán volt egy finom természetű ezért egy erősebb fékezésnél egyből fel is riadt, amin én csak nevetve fogtam a fejem.

-azthiszem beszélnünk kell
-igen? -kérdezte fura hangnemben
-igen, tudom, hogy ez gagyin hangzik és vagy százszor hallottad de én úgy érzem, hogy még plussz terheket rakok rád nap mint nap. Velem mindig történik valami, nekem nincs olyan nyugodt életem mint a többi tökkkkéletes lánynak és ez aggaszt
-és szerinted én ezt nem tudtam, amikor megkérdeztelek, hogy leszel e velem? Évek óta ismerlek. Én így szeretlek, élvezem, hogy sosem unatkozunk és mindig valami történik
-ez biztos?
-biztos -suttogta mosolyogva-Bby, nem csinálunk ma valami geci jó tracket?-kérdezte már a kanapén feküdtünk. Én félig lefolyva már, de Marcin feküdtem és valami gagyi sorozatot kezdtünk el nézni.
-dehogynem -mondtam lelkesen -beat?
-kell -mondta majd vissza próbáltam rá mászni, mivel már félő volt, hogy leesek.
-Patrik otthon van? -kérdeztem, miután elhelyezkedtem rajta. Jah, hogy Patrikkal mizu? Az igazság, hogy elvileg Akvába berosszult ezért haza ment. Kiderült, hogy van valami fura betegsége ezért vagy 1 hétig ő sem ment suliba. De a pozitív része, hogy túl élte. Az jó, nem?
-nem tudom, de tudod te is, hogy nem tudom, de mivel te sem tudod ezért inkább megkérdezem. -emelte fel a telefonját a kanapé kéztámlájáról
-néha elgondolkozom azon, hogy hogy bírlak ki 0-24 -mondtam nevetve
-ja, hogy már sértegetsz is -nézett rám durcásan mint egy kisgyerek
-lehet -rántottam vállat nevetve
-igen -kérdezett rá, de itt már látszódott, hogy valamire készül.
-igen -bólintottam büszkén mire hirtelen le gurított magáról és egészen gyors sebességgel állt felém és a hasamat kezdte csikizni. Én szinte már szétfolytam alatta és a szomszéd néni sem örülhetett nekünk, mivek úgy visítottam mint egy kölyök fácán.
-M-marciiii -sikítottam nevetve és kapálózva -engedj -rúgdostam gyengéden.
-sértegetsz még? -kérdezte nevetve
-nem ígérek semmit -mondtam már kicsit nyugodtabban, már nem akart annyira nekem esni
-hát jó -engedett el, majd felállt -te tudod
-hívd fel inkább OP-t -mondtam majd én is felálltam és a mosdó felé vettem az irányt

|Marci szemszöge|

Jessa elment mosdóba, én pedig a testvérem nevét kerestem a névjegyzékben. Amint megtaláltam az "Ótvar" névvel ellátott telefonszámot, tárcsázni kezdtem

-tesii -szólt bele a 3 csörgetésre. Geci fura hangja volt, de ezt betudtam annak, hogy valószínűleg most kelt.
-csao, átmehetünk?
-persze, gyertek. Anyámék megint valahol elvannak.
-fasza, akkor szerintem egy fél óra és ott
-csókollak -mondta majd csuklott egyet
-csók -nyomtam rá.

-na? -jött vissza Jessa
-mehetünk, azt mondtam neki, hogy kb 30 perc és ott vagyunk. De sztm full most kelt
-akkor megyek öltözni -mondta, majd az emelet felé indult
-jó

10 perc tellt el, és már jött is le az emeletről egy laza rövidnadrágban és egy nagy pólóban. Haló! "Nagy pólóban"

-ismerős ez a póló -merengtem, vagyis csak úgy tettem, hisz tudtam, hogy az a "nagy póló" az én pólóm
-nem tudom, hogy honnan Nyunyó. Biztos már láttad rajtam. -rántott vállat mosolyogva majd a cipőjét kezdte húzni. A kis simlis...
-véletlenül sem magamon -nevettem
-én is ezt mondom -mondta, miközben minden koncentrációja a cipőfűzőjére terelődött.
-galád -gugoltam le mögé majd bele haraptam a nyakába mire fel sikított
-naaaa -nézett hátra durcás fejjel-megtetszett, meg jó illata van-mondta hallkan
-jobban áll neked -pusziltam meg az arcát, majd felálltam és a cipőmért siettem, amit hipp-hopp fel is vettem.
-minden megvan? Bérlet, telefon, pénztárca, cigi, tűz? -sorolta
-basszad meg az anyád -csaptam idegesen a két combomra -cigi
-nálam nincs
-akkor mehetünk boltba is -sóhatottam, majd felvettem a telefonomat a cipős szekrényről, majd a zsebembe csúsztattam.
-akkor go -nyitotta ki a bejárati ajtót.

Tőlünk kb 100 méterre van a dohánybolt, ezért nem nagy táv. Bementünk, vettünk 2 doboz cigit és egy Heetset, majd siettünk is Patrikhoz. Hogy miért siettünk? Azt én sem tudom, de a lényeg, hogy siettünk. Nem kellett buszra szállni, vagy bármi féle közlekedési ezközre, mivel Patrikék 2 utcányira laknak tőlünk.

-csaooo -húzta el Marci az "o" betűt amint beértünk.
-szia Patriiik -köszöntem hangosan, de már válasz nem érkezett. Mi a geci.
-elaludt a báttya? -kérdezte nevetve Marci, miközben a cipőnket vettük le.-amikor beszéltem vele, olyan volt a hangja mintha akkor kellt volna.
-Patriik -kiabáltam, de továbbra sem jött vissza válasz. -Patriiik, megjöttünk-mondtam miközben elindultam fel az emeleten a szobája felé, Marci kíséretében.
-Patrik? -léptem be a szobájába
-a kurva életbe!