Dráma társ (Pogány Induló ff.)

20. rész |beléd szerettem|

-szia -nyitottam mosolyogva ajtót, de Marci csak némán állt és nézett. Egyszer engem majd Elit, majd újra engem és Elit.
-akartam mondani, hogy már mennyiszer lejátszottam a fejemben, hogy terhes vagy, és hogy mennyire jól fog állni a terhesség is, és lesz egy gyerekünk, de azt hiszem valamiről le maradtam -mondta végig egy levegővel. Sokkot kapott. -neked van egy gyereked?! kérdezte drámaian
-dehogy is -nevettem fel -idióta, hogy lenne gyerekem ha még csak veled voltam együtt? -kérdeztem
-jogos -bólogatott -akkor ki ez a kiskrapek? -jött közelebb
-Ő itt Eli, Korina, az unokanővérem kisfia. Kérdésedet megelőzve, azért nem tudsz róla mert nem szoktunk találkozni mert Szlovákban élnek -mondtam miközben eltűrtem eli egyik göndör kis tincsét ami már majdnem a szemébe lógott
-értem -mondta miközben be jöttünk a lakásba, és én vissza mentem a konyhába amit Marci is követett
-kicsit megfognád? -kérdeztem tőle
-persze -vette el óvatosan tőlem, majd magához emelte
-bazdmeg -suttogtam mosolyogva
-hm? -pillantott rám
-kibaszott jól áll a kezedben -mondtam elcsukló hangon. Mi történik? Konkrétan meghatódtam... Jézusom Jessa
-tudod milyen fullos apuka lennék?
-na milyen?
-mindenki irigykedne rád, meg a gyerekünkre -mondta miközben én újból elkezdtem felrázni a tápszert
-mondtam már, hogy túl nagy az egód?-nevettem, majd újból Marci felé fordultam. Menjünk fel. Háló -mutattam a lépcsőre
-oké -mondta majd megindult

Amint felértünk a hálóba, mind a ketten/hárman az ágyra ültünk és neki dőltünk az ágytámlának.

-most elveszem, ha nem haragszol-nyújtottam a kezem Eli felé, majd szó nélkül óvatosan átadta. Vissza dőltem az ágytámlának, majd elfektettem a kezemben és a szájba raktam a cumisüveget, majd mostmár jókedvűen el is kezdett enni, amit én csak mosolyogva figyeltem. Marcira pillantottam mosolyogva aki szintén csak mint akit megbabonáztak, mosolygott.
-most mégjobban belédszerettem-suttogott, majd óvatosan felém hajolt és megcsókolt -remélem egyszer minden nap ezt láthatom -nézett a plafonra mikor elváltak ajkaink - apropó amúgy értek mindent, de hogy hogy nálad van?
-ja igen... Wellnessezni vannak valahol pesten -bólintottam
-aha, meddig? -kérdezte
-Hétfőn jönnek érte
-nekünk véletlenül sincs iskola Jessa-rántott nevetve vállat
-baszameg -suttogtam
-akkor nem tudom... Nem megyek be első órára -mondtam
-oké -mondta lazán majd telefonjáért nyúlt, én pedig ezzel lezárva a beszélgetést, újból Elinek szenteltem minden figyelmemet.
-Marci
-hm?
-nem maradnál itt hétvére? -kérdeztem hallkan
-dehogynem, alapból úgy készültem hogy veled leszek -tette el a telefont
-csak azért, mert kicsit paranoiás vagyok és félek, hogy eluralkodik a pokol ha egyedül leszek napokig vele -néztem egy pillanatra Elire -mégiscsak, tény, hogy szeretem a gyerekeket de nem vagyok anyuka, nem tudok minden helyzetet egyedül megoldani egy 10 hónapossal-nevettem
-ez természetes, és amúgy is már hiányoztál. Keveset vagyunk mostanában együtt. Csak koncerteken találkozunk-sóhajtott
-igaz
-viszont van egy kis baj -vakarta meg a tarkóját -Andrisnál ma délután lesz egy, ilyen kissebb összeülés. Nem leszünk sokan, csak max Szeba, Sal, GG, Gyuris, Ati, az IBbisek ugye Andris
-és ez azt jelenti, hogy te is szeretnél menni -fordítottam a helyzetet
-hát, aha... Veled -nevetett
-felőlem mehetünk. Csak akkor Eli is jön
-nem iszunk, mindig lesz vele valaki és max 7-ig maradunk -gondolkodott hangosan
-nem iszunk -mondtam utána
-nem iszunk -bólintott -bazdmeg, akkor most kajakra fel kell szenvedjük a Villamosra azt a szart? -sóhajtott fájdalmasan
-a babakocsit? Igen. Vagy tudsz jobbat?
-nem
-kíváncsi leszek az emberek fejére. 2 még alig 18 éves gyerek egy 10 hónapos babával a Villamoson -mondtam nevetve, mire marci is elnevettem magát
-fasza -nevetett
-viszont én kimennék cigizni -mondtam hallkan
-most lefekteted? -kérdezte, miközben felkeltem az ágyról, majd Marcit vártam, hogy ő is tegye ezt
-szeretném -mondtam, majd felállt

Levettem a takarót az ágyról majd az ágyra raktam Elit, aki egyre álmosabban pislogott. Marci telefonja elkezdett csörögni, úgyhogy ő kiment a szobából, én pedig át pelenkáztam Elit, majd levettem róla a bodyját. Az oka a köcetkező volt: leette :) . A táskájához mentem, hogy keressek neki egy alvós rucit.

-Andris hívott, azt mondta, hogy 5-re legyünk ott -jött vissza Marci
-szuper, szerinted nem lesz baj, hogy Eli is jön? -néztem rá, miközben az óriási táskában próbáltam valami ruha kupacot kivenni. -komolyan mindjárt kiburítom -motyogtam
-dehogy, szerintem nem nagyon fogja őket érdekelni -mondta lazán, miközben legugolt Eli elé, aki az ágyon feküdt egy pelusban. -ejj, de ki vagy tesizve.-csikizte meg a pocakját nevetve, mire Eli is felkacagott.
-alrébb mész egy kicsit? -gugoltam le mellé, hogy ráadjam a bodyt amiért majdnem, hogy vért izzadtam, hogy kirángassam a többi cucc közül. Marci arrébb csúszott, én pedig óvatosan felöltöztettem Elit. Amint kész voltam felkapcsoltam az éjjelilámpát, és az ablakhoz mentem, hogy lehúzzam a redőnyt. Miközben én a redőnyöket húztam le, Marci felvette Elit, és az ágy széléről, a közepére emelte. Betakargatta, Eli vékony kis takarójával, majd mellé feküdt. Mire lehúztam a szobában lévő mind a 4 redőnyt, vissza mentem az ágyhoz, és én Eli másik oldalára feküdtem. Marcira néztem mosolyogva, majd Elire. Baszki... Már most fáj, hogy pár nap múlva már nem lesz velünk. Eli arcára adtam egy puszit, majd megigazítva rajta a takarót, s elkezdtem simogatni a kis fejét, hátha ettől gyorsabban elalszik. Marci csak mosolyogva figyelte minden egyes mozdulatomat.

Eli percek alatt el is aludt. Marcival nem mentünk ki, csak mosolyogva egyszer Elit egyszer pedig egymást nézztük. Kicsit abszurd, hogy most jöttünk össze de már gyönyörködünk egymásban, hogy milyen jó szülő lesz. Sebaj... Marci elővette a telefonját, majd nem láttam el odáig, de valamit nyomkodott rajta, majd felemelte a telefont, ezáltal jelezve, hogy selfit fog csinálni 3-unkról. Bele mosolyogtam a kamerába, majd lenyomta a gombot, vagyis elkészült a képünk.
Ez mind után, lehet, hogy egy kicsit bealudtam... Bealudtunk... Talán egy kicsit jobban mint kellett volna.