Dráma társ (Pogány Induló ff.)

3. rész |egyszer fent majd lent|

-hol vagy már?! Nem hiszlek el Marci-szóltam bele a telefonba, ahogy végre felvette a telefonját. Már 10 perce a színház előtt őt várom.
-faszom, tömegközlekedés Jess -morgott a telefonba
-mert neked az utolsó Hévvel kell gyere-mondtam idegesen mivel 10 perc késésben voltunk már
-elfoglalt vagyok Mrs. Tökéletes, de ha az megnyugtat akkor 2 perc és ott vagyok
-erre inkább nem is mondok inkább semmit -nevettem -sisess

-na csao -ölelt meg Marci. Az illata körbejárta az egész testem. Nagyon jó illata volt ma és más volt az ölelése. Olyan megnyugtató és védelmező. Mintha nem akarna elengedni úgy szorít magához és én ezt cseppet sem bánom. Csak mélyen belélegzem az illatát és jó mélyen elásom magamban. Várj mi?! Pillangók... Pillangók baszki! Pillangók rúgtak hasba hirtelen! Nem, ez nem lehet, hisz ő a legjobb barátom. Ugye?! Vagy mi van ha... Nem, az nem lehet... Napok óta azon töprengek, hogy miért olyan más számomra Marci. Nem olyan mint egy legjobb barát. Mikor vele vagyok megáll az idő, sőőt amikor megölel. Mint most, azt érzem, hogy mindenki megszűnt létezni és csak mi ketten vagyunk. Lehet, hogy beleszerettem a legjobb barátomba? Azthiszem még nem tudom. Lehet, hogy csak egy szimpla fellángolás...
-Marci -töröm meg a csendet
-hm?
-baj van? -kérdezem hallkan
-nincs, csak örülök, hogy mind a kettőnknek teljesült az álma Jess
-ennek én is -öleltem meg újra-viszont menjünk mert első nap és elkésünk mind a ketten
-nem én tehettem róla -tette fel védekezés képp a kezét
-dehogyis, egy percig sem hittem azt, hogy te tehetsz róla! Egyértelműen én tehetek róla -provokáltam
-én is ezt mondom

Szó nélkül elindultunk a bejárat felé majd onnan célegyenesen a portára.

-jó napot! Első napunk itt, tudna segíteni, hogy merre kéne menjünk? -ment oda Marci a portáshoz
-persze, fel az emeleten majd jobra a második ajtón. Ott a Színház igazgatója várja önöket.
-köszönjük szépen -mosolyogtam a portásra
-sok sikert -mondta kedvesen
-köszönjük -monda Marci majd elindultunk fel a lépcsőn majd jobra

-esküszöm beszarok úgy izgulok-röhögött
-ugyan ezt akartam mondani
-figyelj, nem lesz semmi. Felolvastatnak velünk valami történetet vagy verset, bele éled magad aztán ennyi. Neked nem kell parázz.
-de neked sem kell parázz ám -mondtam neki mosolyogva
-huh, oké akkor menjünk?
-menjünk -bólintottam

Marci bekopogott majd benyitott. Egy kicsit régies stílusú irodába léptünk be. Az asztal mögött egy 50-60 év körüli férfi ült mosolyogva.

-üljenek csak le -nézett végig rajtunk mi pedig leültünk az asztal másik oldalára
-maguk jöttek a Szentesből?
-igen -válaszolt Marci
-hm, igazán értelmes diákoknak tűnnek-bólogatott -dolgoztak màr színházban?
-nem, még nem -mondta mély hangon Marci. Gyanús volt nekem ez a hang
-értem, és maga kisasszony?
-én sem de nagy álmunk volt idáig eljutni-mondtam mosolyogva
-igen, megérdemlik. Ilyen csinos és látszólag értelmes hölgynek egyértelműen itt a helye -mondta majd végig nézett rajtam újra. Segélykérően Marcira néztem aki sík hideg volt és csak mereven nézte az igazgatót.
-tán sportol valamit? -kérdezte tőlem
-öm, nem... Nem nagyon szeretek sportolni, inkább producerkedek-mondtam neki már egy kissé flegma stílusban
-igazán? Pedig magánk biztosan jól állnának a sportok -mondta mély hangal mire megállt bennem az ütő. Újra Marcira néztem akinek vörösleni kezdett a feje. Nem mertem semmit sem mondtani. Kezdtem félni, attól függetlenül, hogy itt van velem Marci. Láttam rajta, hogy nem a munkára akar kitérni és azt is láttam, hogy akar valamit amit én nagyon jól tudom, hogy nagyon nem. Rettegek az ilyen szituációktól. Marcira néztem újból aki csak idegesen az igazgatót nézte. Hirtelen az egyik kezét láthatóan a combomra tette de persze a szemét egy pillanatra sem vette le az igazgatóról aki csak meglepődve nézett minket. Nem mondom bennem is megállt az ütő ettől a cselekedetétől Marcinak viszont probáltam takarni.
-oh, maguk egy párt alkotnak esetleg?-kérdezte idegesen
-igen igazgatóúr -mondta büszkén majd egyik kezével a derekamat átölelte és szorosan magához húzott és egy puszit nyomott a fülem mögé. Ez a cselekedete tényleg megnyugtatott. Újra a pillangók felébredtek a hasamban és szinte majdnem kirepültek a testemből
-hát, akkor elnézésüket kérem, hogyha túl sokat kézdeztem, nagyon szép párt alkotnak
-igazán semmi probléma -válaszolt Marci szikrátszóró szemekkel
-szóval térjünk a tárgyra-csapta össze a tenyerét majd elénk rakott két papírt-ezek drámai történetek, jelenetek. Szeretném, ha ezeket a kis szösszeneteket felolvasnák mind a ketten lehetőleg beleéléssel
Marci egy szemforgatásal elvette tőle a papírt majd hangosan kezdtte olvasni. Imádom ahogy olvas, annyira bele éli magát a szerepbe és ahogy koncentrál...
Mosolyogva átnyújtotta a végén a papírt majd félve én is elkezdtem. Borzalmas egy szöveg... Full idiótaság volt az egész de a maximumomat nyújtottam.
-köszönöm, jövőhéten várom önöket az első próbára fél 1-kor
-köszönjük, viszlát -mondtam majd felálltam, ahogy Marci is.

Kisétáltunk az épületből majd Marci idegesen ledobta magát az egyik padra.
Én szótlanul leültem mellé és csak vártam, hogy megszólaljon.

-baszki Jess, ezt nem hiszem el -mondta fújtatva
-Marci, nyugi -mondtam hallkan
-nem, gecire nem vagyok nyugodt. Tudod mit csinált volna veled ha nem játszuk el ezt?! Kurvára megbaszott volna! -kiabált
-kérlek ne kiabálj -mondtam hallkan még mindig
-de Jess féltelek, nem akarok ide jönni! Ez a hely kurvára nem olyan amilyennek mutatják. Jót akarok neked -kiabált egyre jobban
-oké -fogtam meg a vállát -egyikőnk sem fog idejárni oké? Ne csak ne kiabálj kérlek -mondtam
-ahj, Jess ezt nem értheted -söpörte le a válláról a kezeimet ami én csak sokkolódva néztem végig
-tudok jót tenni Marci?! -emeltem fel a hangomat mivel rohadtul nem éreztem ezt fernek, hogy így beszéljen velem
-ne akarj jót tenni Jessa -mondta idegesen
-mi ütött beléd?! Eddig nem ilyen voltál, ez nem te vagy -mondtam
-nem hiszem, hogy ezt most kéne elmagyarázzam. Úgysem értenéd-mondta gúnyosan
-hát akkor baszódj meg Szirmai -álltam fel majd óriási léptekkel elindultam. Mindegy volt, hogy hova megyek csak ne lássam most őt. Sosem kiabált velem mert tudja, hogy apám miatt ez egy nagy félelmem. Apa kiskoromban sokszor jött haza úgy, hogy részegen üvöltözött anyámmal vagy velünk. 1x került arra sor, hogy engem is megüssön viszont azóta nem is láttam őt. Minden hangos beszédtől már ez jut eszembe. Attól féltem, hogy Ő is bàntani fog, a legjobb barátom Marci is...