Dráma társ (Pogány Induló ff.)

5. rész |ezt nem szabadott volna|

|Marci szemszöge|

Elment fürdeni Jessa. Ez életem egyik legmeghatározóbb napja volt. Itt jöttem rá, hogy mit tettem vele és, hogy mennyire önzetlen lány. Fáj bevallani de tagadhatatlanul szerelmes lettem. Irgalmatlan fájdalom őt így látni de amiben tudok neki segíteni abban segítek. Próbálom minden fájdalmát magamra hárítani ezek után még ha a nagyját nem is lehet.
Mikor kinyílt az ajtó ő lépett be a szobába egy rózsaszín selyem pizsomában. Csak egy rövidnadrág és egy csipkés trikó. Majdnem leforogtam az ágyról annyira jól állt neki.

-wow, de jól néz ki ez a pizsoma-mértem végig a szememmel amitől láthatóan zavarba jött
-köszi, asszem -mondta hallkan a végét majd befeküdt mellém
-holnap nem kell menjünk suliba Jess-mosolyogtam rá
-miért ne kéne?
-azt osztályfőnök most írt, hogy értesült anyud haláláról és ez leigazol egy napot neked és nekem is, hogy itt legyek veled
-na fasza -mosolyogott halványan
-na aludjunk -csaptam össze a tenyerem
-aludjunk -ismételte meg az előbb elhangzottat majd lekapcsolta a villanyt és perceken bellül el is nyomott az álom

|Jessa szemszöge|

Még ki sem nyitottam a szemem de már Marci illatát érzem. Imádom...
Kinyitottam a szemem de erre nem igen számítottam. A testünk szinte eggyé vált. Teljesen magához ölelt mint egy plüss macit és úgy aludt békésen. A fejem a mellkasán az egyik lában pedig az övén. A kezét a pólóm alatt a hátamon pihentette ami különösen meglepett de egyértelműen nem bántam.

-mh, geci -morgott
-jó reggelt Kis Kubak -pusziltam meg az arcát még mindig félig rajta feküdve
-jó reggelt -nyöszörögte kibaszott aranyosan
-kérsz reggelit? -suttogtam
-nem, ne menj el Jess -húzott mégjobban magához
-de én éhes vagyok -mondtam
-ahj, oké... Ha adsz még egy puszit akkor talán még meggondolom, hogy elengedlek e -mondta
-ja, hogy ez így megy? -kérdeztem nevetve majd egy puszit adtam az arcára
-hm, azthiszem elengedlek. De csakis azért mert éhes vagyok -mondta majd ténylegesen elengedett én pedig felkeltem
-rántotta? Nincs kedvem ennél bonyolultabb kaját csinálni.
-tökélletes. Hidd el, hogy ez az én étrendemhez már luxus -nevettett majd bólintottam egyet mosolyogva és kimentem a konyhába

Elő vettem pár tojást, sót, hagymát, borsot meg mindent ami belemehet és elkezdtem a prémium reggelinket. Miközben a tojást forgattam a serpenyőben azon gondolkodtam, hogy miért tart itt az életem. Vajon én miattam van ez vagy csak az élet azt akarta, hogy megtanuljam magam egyedül fenntartani? Miért pont anyámmal kelett az életnek kibasznia? Ezt ő nem érdemelte meg... Elkezdtek sorjában folyni a könnyeim. Próbáltam őket letörölni de semmi értelme nem volt. Már alig láttam valamit amikor éreztem, hogy Marci hátulról megölel. Becsuktam a szemem és vettem egy mély levegőt. Megfordultam és a szemébe néztem. Láttam a szemében az aggodalmat és a fájdalmat. Nagy kezeit az arcomra tette és a hüvelyk ujjával letörölte a könnyeket az arcomról. Hirtelen szorosan megöleltem és a fejemet a mellkasába fúrtam majd úgy kezdtem el hallkan zokogni. Hallottam ahogy elzárja a főzőlapot majd a fenekemnél fogva felemelt és a nappaliig vitt. A kanapén velem együtt leült de én végig csak zokogtam hang nélkül és csak lógtam rajta.

-ne engedj el kérlek soha többet-zokogtam hallkan
-soha többet Jessa -suttogta majd belepuszilt a hajamba
-hiányzik, kurvára hiányzik -zokogtam
-elhiszem de ezzel sajnos nem tudok mit csinálni bármennyire is átvállalnám ezt a fájdalmadat -mondta sóhajtva. Igazán jól esett ez a mondata. Nem gondoltam, hogy ezt fogja mondni.
-komolyan átvennéd a fájdalmamat?-kérdeztem suttogva
-gondolkodás nélkül bármikor-suttogta
Fel emeltem a fejem és a szemébe néztem. A szemei a szemem és az ajkam között cikáztak. Baszki...
Egyik kezét a tarkómra vezette a màsikat pedig a derekamra. Összefontam a nyaka körül a kezeimet majd mélyen a szemébe néztem. Egyre közelebb került az arcunk egymáshoz. Már alig volt köztünk 2 centi, mikor kissé oldalra fordította a fejét és a feje lassan újra közeledni kezdett. Ajkaink összeértek amitől kissé megrémültem de próbáltam nem kimutatni. Végre boldogságot éreztem a lelkemben... A derekamat simogatta miközben lassan, gyengéden de mégis szenvedélyesen csókolt. Éreztem a csókjában a cigit és a mentolt. Tipikus Marci. Lassan elváltak az ajkaink egymástól. Neki döntötte a homlokát az enyémnek és mélyen a szemembe nézett.

-ezt nem szabadott volna -suttogta
-hát ezt nem -suttogtam vissza
-nem látta senki, nem fogja megtudni senki
-ha nem mondjuk el nem tudják meg-suttogtam
-megbántad? -kérdezte már aligha suttogva. A tekintete hirtelen üres lett
-te megbántad -kérdeztem màr én is kicsit hangosabban a suttogásnál. Féltem a választól
-egy pillanatig sem -mondta alig hallhatóan -te megbántad?
-egy kicsit sem -mosolyogtam rá

Elmosolyodott majd egy puszit nyomott a szám szélére

-köszönöm -mondta hallkan
-mit?
-hogy nem akadsz ki és nem pofozol fel. Biztos voltam benne, hogy ez lesz.-sütötte le a szemeit
-nincs okom a pofozkodásra Marci
-a többi lány már rég ezt tette volna-mondta mosolyogva
-de én nem gondolom, hogy a többi lány vagyok -mosolyogtam rá majd felálltam és vissza mentem a konyhába

|Marci szemszöge|

Ez hihetetlen... A szerelmemet megcsókolhattam és még nem is akadt ki.  Olyan finom a csókja, hogy ha tehetném egész nap a száján lennék. Az illata pedig olyan mint a málna. Lehet, hogy van nála esélyem? Ch.. hülye kérdés. Miért lenne?! Egy életképtelen fasz vagyok aki azt sem tudja, hogy mit szeretne csinálni az életben. Vagyis de! Tudom, hogy mit szeretnék de erre szinte semmi esély nincs... Beválik a rap szakma és az emberek megismerik a munkásságom, megszeretik és kurva nagy koncertjeim lesznek. Milyen jó is lenne... Soha többé nem kéne azzal foglalkozni, hogy hó végére mennyi pénz marad. Viszont az igazság az az, hogy én ebbe az álmomba a napokban belevágtam. Jess félig tudja szerencsére de ennél jobban nem fogom beavatni még. A lényeg az egészben, hogy van Jessnek egy olyan beatje amivel én már hetek óta szemezek és titokban már rá is mentem párszor. Ma elakarom tőle kérni, hogy OPval felvehessük rá a szöveget és azthiszem kirakom a tracket.

-khm, beszélnünk kell -ültem le a konyhában lévő bárpulthoz, így pont rá láttam Jessre aki épp a tojás rántottát szedi ki 2 tányérba.
-igen? -kérdezte hallkan
-igen. Nyugi nincs semmi para, csak egy szimpla kérdés. Csak a beleegyezésed kell -nyugtattam mivel láthatóan kiült az arcára a félelem
-oké -mondta hallkan majd elém tette a tojás rántottát ami mellékesen kurva jól nézett ki
-köszönöm -mosolyogtam rá majd neki láttam -szóval annyi lenne, hogy az egyik beateddel én nagyon szemezgetek egy ideje. Párszor már rá mentem és írtam is rá egy szöveget. Ha te benne lennél akkor én megpróbálnám felvenni OP-val. Persze nem muszály, ha nem akarod keresek másik beatet rá. -hadartam el
-Marciiii -sikított majd felállt a székről és a nyakamba ugrott -imádlak, köszönööm-mondta neveteve és egy puszit nyomott az arcomra
-akkor ez egy igen? -kérdeztem nevetve
-egy óriási igen! Én is jöhetek?
-úristen de jó -fújtam ki boldogan az eddig benttartott levegőt -hova akarsz jönni? -húztam fel a szemöldököm
-stúdiózni -mondta -várj, OP-nak mióta van stúdiója?
-OP-nak? Már régóta. De amúgy még örülnék is ha jönnél -mondtam boldogan
-hm, és akkor ki is rakod ha jó lesz?-ült vissza a székre majd újból mindketten enni kezdtünk
-igen, ha jó lesz akkor igen. Remélem tényleg sikerülni fog minden
-kurva hard lesz az egész, hidd el-mondta -és lesz művészneved?
-lesz! Pogány Induló -mondtam egy félmosollyal
-ezt honnan? -kérdezte nevetve -de ne értsd félre, kurva jó
-komoly zenei koncerten voltam. Első sorban ültem. Berángatott anyukám, hogy valamit művelődjek. Aludtam meg minden, tudod hesszeltem, hogy milyen unalmas már. Egyszercsak felkeltem és megszólalt valami gyönyörű hegedű. Mondom, hát ilyen nincsen... Mintát akartam belőle csinálni, rappelni akartam rá. A végén mondták, hogy "a Pogány Induló művet hallhattuk". Azóta nem találom ezt a művet. Szóval ez valami nem tudom mi underwriting kotta szerint volt. -mondtam
-megvan még a hegedűd? -kérdezte-van egy ötletem