Dráma társ (Pogány Induló ff.)

16. rész |egy igazán szar nap|

-Baba, szerintem most az lenne a legjobb ha haza mennél és lefeküdnél-mondta miközben a hideg csempén ültünk
-nem -ráztam a fejem -jól vagyok
-nem vagy jól. Most hánytál
-de mostmár jobban vagyok. Nem akarok haza menni, már csak 4 óránk van vissza
-pont ez az, az geci sok. Tesink is lesz. Szerintem menj haza, holnapra pedig jobban leszel -állt fel
-de biztos? -álltam fel én is, de hirtelen megint megszédültem, ezért meg kellett a falban támaszkodjak
-válaszoltál saját magadnak -bólintott-én viszont nem fogok tudni haza menni veled-sóhajtott
-nem, nem, nem. Nem baj, én megleszek. Felszállok egy buszra és haza sétálok.
-majd írj ha otthon vagy -mosolyodott el halványan

Vissza mentünk a terembe majd a tanárnő szúrós szemekkel figyelt engem. Vannak ötleteim, hogy mit gondolt, de ebbe most ne menjünk bele

-menjen haza Jessa. Így nem maradhat az épületben. A végén még megfertőzi az osztályt. -persze...
-igen tanárnő, megyek -sóhajtottam, majd Marcival vissza sétáltunk a padunkhoz, felkaptam az egyik vállamra a táskám majd Marcira néztem félve. Ez így tényleg nem mehet...
-ne haragudj, hogy mindig csinálok valami szarságot -suttogtam miközben a tekintetem róla, lecsúszott a cipőm orrára
-ne viccelj már -emelte fel a fejem, s ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. Valószínűleg mindenki mindket nézett de sebaj, had nézzenek. -az élet ilyen. Mindig vannak olyan pillanatok amikor semmi sem akar sikerülni de megoldjuk. Látod? Most is, haza mész lefekszel, alszol és mikor hazaérek együtt összebújva alszunk vagy 10-ig. Nincs ezzel semmi baj. -simogatta meg az arcom, amitől akaratlanul is mosolyra húzódott a szám.
-köszönöm. Tudod, gecire hálás vagyok, hogy itt vagy mellettem -suttogtam, hogy csak ő hallja
-te is itt vagy nekem, számíthatunk egymásra bármikor. Ilyen egy egészsés kapcsolat, mint a miénk -csókolt meg
-szeretlek -mondtam -megyek mert mindenki minket néz -nevettem hallkan
-menj csak -csókolt meg majd elindultam
-sziasztok, viszlát -köszöntem hallkan a többieknek majd a tanárnőnek. Geci, cringe... Ennél gázabbul ezt nem is tudtuk volna. Esküszöm ezek után már nem is tudom mi történhet.
Lassan próbáltam mindenhol menni, mivel még mindig nem voltam a legjobb állapotban szédülés szempontjából. Esküszöm nem értem, hogy mi történik.
Kisétáltam az iskola ajtaján, majd a buszmegálló irányába indultam. Lassan mentem, ezért ez eltartott egy kis ideig.
Mikor megérkeztem a célpontomhoz, leültem egy padra, majd előhalásztam a zsebemből a telefonom és a buszmenetrendet kezdtem benne keresni. De fasza vagyok, csak 10 percet kell várjak a Szegedi buszra.

Eltelt a 10 perc a busz megjött, én pedig kezdtem egyre jobban lenni. A hányingerem elmúlt, már csak szédültem. Leültem egy székre és csak néztem ki az ablakon. Hosszú út lesz ez így egyedül. Szentesről Szegedre bejutni vagy 30 perc. Ilyenkor jön az a kérdés, hogy akkor miért járunk Szentesi suliba? Igen, Szegeden egy dráma suli sincsen ami nekünk jó lenne. Ez oké, de mi legyen Marcival? Még sose szerettem úgy embert mint őt. Kissé már megilyeszt, hogy mennyire szeretem és féltem, viszont azt érzem, hogy csak problémát csinálok neki minden egyes nap. Ezt kurvára nem akarom, mert szeretem és nem akarok neki plussz terheket csinálni. Talán erről kéne beszéljünk... Lehet, hogy szakítanom kéne vele. De nem, azt nem tehetem... Én is mindennél jobban szeretem Őt és Ő is engem. De akkor mit tegyek? Gondolat menetemet a busz zavarta meg ahogy megállt a jellegzetes Szegedi buszpályaudvaron a Mars téren. Ahova annyi minden emlék köt. Amikor Marci, a már 3 éve lukasra hordott Nike cipőjét baszta bele idegből a kukába, s ez miatt zokniban kellett haza mennie, vagy amikor egy házibuli után kötöttünk ki ott, majd kifeküdtünk a már leparkolt Volán buszok közé full becsiccsentve. Imádom hely... Igazi Szeged. Nem modern, nem felújított de mégis az igaziak látják benne azt amit kell.
Leszálltam a buszról, majd vettem egy mély levegőt és elindultam haza. A Marstérről amúgy kajak nem lakunk messze, csak egy utcára de most még ez a táv is egy sivatagi kalanddal ért fel.

-geci -suttogtam ahogy beléptem az ajtón, ledobtam a cipőm és a táskám, majd úgy ahogy voltam a szobámba csörtettem és bevetettem magam az ágyba

-mh -nyöszörögtem amikor két kar fonódott a derekamra. Nem tudom, hogy mennyit aludhattam de ezek szerint, hogy itt van Marci, vagy 3 órát. Csukott szemmel felé fordultam, majd a mellkasába fúrtam a fejem -mizu?
-geci, ilyet... Én holnap be nem megyek-motyogta
-mert? -nyitottam ki a szemem majd rá néztem
-olyan hülye tanáraink vannak, hogy az már fáj... De most komolyan.
-ezzel nem mondtál újat, na de mi volt?
-telefonozok órán és elvette a tanár a telefonomat. Aztmondom jóvan', hát had vegye, most mit érdekel, akkor figyelek.
Óra végén, izé mondom tanárnő a telefonomat tessék szíves vissza adni. Há' azt mondja "nem", há' azt mondom "de", há' azt mondja erre "nem", há mondom de hát szünet van, há' hadd vegyem már el. "Hát nem, majd az osztályfőnöknek odaadom". Hát de mondom more! Na hát nem is értem... -fújtatott -de a vége mi lett? Hát telefonnal mentem ki a teremből -mosolygott büszkén
-baszki, akkor neked is jó napod van-hajtottam vissza a fejem a mellkasába
-bazdmeg, tényleg! Hogy vagy Bby? Itthon nem hánytál? -simogatta a derekam
-maradjunk annyiban, hogy jobban. De amúgy nem volt semmi, haza buszoztam, sétáltam majd beestem az ágyba. De még mindig forog a világ -mondtam csukott szemmel
-fasza, legalább jobban vagy. Ennek viszont örülök -puszilt bele a hajamba
-elmegyek pisilni -sóhajtottam, majd felkeltem és kicsoszogtam a mosdóig.

-kurva élet -vágtam be magam Marci mellé. Láthatóan meg is lepődött
-kifejtenéd? -húzta fel a szemöldökét kérdően majd újra átkarolta a derekam
-nem -motyogtam
-megjött? -kérdezte halkan
-meg -néztem rá
-ahj Bby -simogatta meg az alhasam. Irtózatosan cuki... -aludjunk?
-ha fáradt vagy akkor igen-öleltem át

Marci mégjobban magához húzott, szinte mintha azt akarná, hogy a bőrébe bújjak.
Én éltem a lehetőséggel és rá is raktam az egyik lábam majd az egyik kezemmel öleltem át. Marci egyik keze a hajamba volt a másik pedig a fenekemen pihent. Amint elhelyezkedtünk mind a ketten, percek alatt el is nyomott az álom.