Dráma társ (Pogány Induló ff.)

18. rész |stu, és mentők|

kurva életbe! -rohant oda a földön fekvő barátjához. Leroskadt a földre én összevissza rángatta. Ijedten én is utána futottam, legugoltam mellé.
-Marci -fogtam meg a kezét -ne bántsd-suttogtam, mivel már tényleg nem volt jó érzés nézni ahogy pofozgatja és rázogatja a barátját
-de... -csuklott el a hangja
-ez ugye nem? -emeltem fel Patrik mellől egy kis gyógyszeres dobozt
-Amfetamin -suttogta -majd a tűre nézett ami a kezében volt -hívj mentőt -mondta idegesen, én pedig felpattantam és rohantam a telefonomért, hogy hívjak egy mentőt

-10 perc és itt vannak -mentem vissza a szobába. Marci, a földön ült Patrik mellett. Oda ültem lassan mellé, majd rá néztem. -minden rendben lesz -mondtam bíztatóan, mivel láttam, hogy pár könnycsepp végig gördült az arcán-gyere-tártam szét a kezem, ezzel jelezve azt hogy meg szeretném ölelni. Ő egyből szorosan magához húzott és vett egy mély levegőt
-félek, hogy kómába esett -suttogta - túladagolás miatt -folytatta
-nem tudom. Nem hinném
-nem tudhatod. Az amfetamin geci veszélyes. Meg is lehet tőle halni
-de nem fog -engedtem el - ugye?-váltottunk szerepet
-pulzusa van, csak lassú. Ezáltal nem gondolnám, hogy erre van esély. Nincs annyi pénze, hogy annyit vegyen, hogy halálba rakja magát -nézett rá
-remélem -vettem elő újra a telefonom-én elmegyek, felhívom az anyját
-siess

-jó estét, Jessa vagyok, Partik egyik barátja
-szia Jessám, miújság? Baj van?
-igen, egészen nagy baj van. Patrikkal beszéltünk kb 45 percel ezelőtt, hogy átjövünk hozzá zenélni, de mire ideértünk eszméletlen állapotban feküdt a földön.
-jézusom... -csuklott el a hanja -ugye hívtatok mentőt -kérdezte hallkan-indulunk haza
-percek kérdése és itt lesznek
-de mi történt -suttogott
-amfetaminnal túladagolta a szervezetét. Tabletta és tű formában is. -sóhajtottam mire az anyja elkezdett zokogni -le kell tegyem, mert itt vannak a mentősök
-kérlek vigyázz rá, sietünk -zokogta
-így lesz -mondtam majd kinyomtam a telefont és a mentősökhöz siettem

-jó estét -köszöntem hallkan
-jó estét, a beteg hol tartózkodik?-kérdezte az egyik, míg a másik kettő a hordágyat húzták ki a kocsiból
-az emeleten -mondtam majd elindultam sietve Marciékhoz a mentős kíséretével

Benyitottam a szobába, előre engedtem a mentősöket, Marci pedig fel állt és hozzám sietett. Patrikot a hordágyra emelték óvatosan majd elindultak kifelé vele.

-valamelyikőjük esetleg a hozzátartozója? -jött vissza az egyik
-nem, csak a barátai vagyunk, viszont már értesítve lettek a szülei.
-melyikőjük kíséri Patrikot? -kérdezte mire mi tehetetlenül összenéztünk
-menj te -mondtam hallkan -én átmegyek egy Hévvel
-én mennék -nézett Marci a mentősre
-akkor kérem jöjjön

Marci elment a mentővel, én pedig bezárva az ajtót, futottam egy buszmegállóba. 10 perc múlva jön a legközelebbi. Banyek...

8 perc válakozás után megérkezett a Hévem, majd egyenesen a sürgősségire mentem. A portán mindent gyorsan le tudtam, majd siettem is a már megadott szoba felé ahhol elvileg Patrik volt. Ahogy nézegettem a termek számait, már közel jártam a célhoz, mikor megláttam a folyosó majdnem, hogy végén Marcit és a szüleit. Sietve oda rohantam hozzájuk, majd mindegyikőjüket szónélkül csak egy öleléssel üdvözöltem. Leültem Marci mellé, majd kérdőn néztem rá.

-na? Tudunk már valamit?
-semmit -fújtatott -elvileg most vizsgálják ki.
-de jó -döztöttem a mögöttem lévő falnak a fejem
-reméljük a legjobbakat -suttogta Patrik anyja, Hilda

Röpke 30 perce ültünk a kibaszott kényelmetlen székeken, kibaszott idegesen és kibaszott fáradtan.
Gondolatmenetemet a "mennyire elegem van mindenből" fejezetemet, a terem ajtó nyitódása zavarta meg. Egy idősebb orvos 50-60 év körüli pasas lépett ki.

-önök Olasz Patrik hozzátartozóik?
-a szülei és a barátai -válaszolt Gábor, Patrik apja (mellesleg, őt nagyon nem csípem mostanában)
-a szülőket szeretném kérni -mondta az orvos, mire az említett személyek mintha forró krumplira ültek volna rá, ugrottak és siettek be a terembe.

-na ma mi fix nem jutunk be -suttogta Marci miután bementek
-jelenleg ez a legkissebb probléma
-jogos
-szerintem holnap már mi is bemehetünk
-nem tudom Bby -sóhajtott -csak élje túl a báttya

Nem tellt el 10 perc, az ajtó már nyílt is, amin egy életkedvtelen Gábor és egy mögötte vánszorgó könnyes szemű Hilda jött ki. Mi marcival felpattantunk és érdeklődve feléjük siettünk

-kómában van... -szipogta a nő
-Amfetamin -suttogta Gábor
-basszameg -sütöttem le szemeim-annyira tudtam
-menjetek csak haza gyerekek, majd hívlak Jessa ha látogatni lehet már
-minden képpen -öleltem meg mind kettőt
-kitartást -mondta marci
-sziasztok -húzta halvány mosolyra a száját Hilda

Ennyi szart egy életbe, szinte felér egy merénylettel. Hogy mindig történik valami. Hihetetlen...

-takarodjunk haza -motyogta Marci miközben kiértünk az épületből
-egyet tudok ezzel a kijelentéseddel érteni -bólintottam majd hívtam egy taxit magunknak. Fasz fog ezek után még tömegközlekedni.

Míg a taxit vártuk,leültük a padkára. Marci szöveget írt én pedig csak merengtem a semmiben.
Kicsit szürreális az, hogy pár hete az anyám meghalt most pedig az egyik legjobb barátom kómába esett.
Mikor lesz ennek már vége...

-fasz, kész. Ezt gecire felvesszük valamikor. -rakta el a telefonját
-hol? -kérdeztem nevetve.
-elkezdtem megvenni a cuccokat. Nem mondtam? -nézett rám kíváncsian
-cuccokat? Miről maradtam le? - értetlenkedtem
-stúdiót fogok építeni -mondta büszkén
-aha -mondtam mindent sejtően. Ebből is mi lesz... Hogy mi? Valószínűleg átjáróház, de ne legyünk ennyire negatívak. -van neked erre pénzed?
-gyűjtök -bólintott- már van egy mikrofon, popfilter, meg hangszigetelő
-az fasza lesz -mondtam mosolyogva. Majd beszállok én is
-nem kell, majd én megoldom -tiltakozott
-dehogynem. Gondolom együtt fogunk ott dolgozni. Nekem van gépem. Azt bevihetjük oda. Na? Meg majd veszünk pár dolgot ami első körben kell
-majd megbeszéljük -mondta, ahogy megérkezett a taxink