Te vagy a megoldás / OP. [BF.]

¹³.

Oscar Piastri
📍Ausztrália - Melbourne

Kedd - Március 26

- Késszen álltok?- kérdezi meg még utoljára a parkolóban Daniel a túra előtt. Ausztrália egyik domságába megyünk amit Blue Mountains hívnak. A képek alapján gyönyörű. A társaságon még párszor mind a ketten végig néztünk hogy mindenki megvan e, de nekem megakadt a szemem Beatrixon. És akarva, akaratlanul a tegnapi nap jut eszembe.. Az ajkamba harapva nézek végig tökéletes testén. A ruhája kiemelte az alakját, és mindent amit kellett. Egyszerűen megöritett ezzel a szettel. A lány éppen Maxxal cseveget és mintha megérezte volna hogy nézem rám nézett. Egy mosolyt engedtem el felé de aztán újra Danielre nézek.

- Induljunk!- bólint Daniel majd elindul a dombok felé. A srácok lelkesen kezdtek el utánunk sétálni. Én és a másik ausztrál megyünk elől azzal a mondattal hogy mi ide valósiak vagyunk. Hát lehet jobban eltévedünk majd mintha Charles vagy Lando veztne minket. De ez teljesen mellékes, igazából senkit nem érdekelt amikor mondtam.

- Indulássss!- orditja el magát Lando és előre fut. Nevetve nézek utána ahogyan a többiek is.

- Mikor fog eltévedni?- kérdeztem Dannyitől. A srác nevetve vont vállat de közben nem veszi le a szemét az úrtól hogy ne tévedjünk el.- Fogadtunk?- kérdeztem kihívóan.

- Persze!- bólintott rá.- Három percet sem adok neki és visszafordul.- válaszolta Daniel és nézte tovább a brit srácot. Többen is mellénk léptek de senki nem szólalt meg.

- Én adok neki öt percet még, és a tét 100 dollár.- szólalt meg mellettünk Max is végül. Ő sem marad ki a buliból.

- Á nem. Most fog visszafordulni.- válaszoltam magabiztosan.- Fejenként srácok!- fogtunk kezet.- Három....kettő... és..... egy.- és pont ebben a pillanatban fordult vissza Lando egy kereszteződésnél.

- Merre kell menni?- kérdezte a brit srác vissza fordulva mire a társalgás nagyrésze nevetni kezdett.

- Elég a szálláson fizetni.- nevettem fel egy kicsit.- Jobbra kell menni Lando.- szóltam a srácnak aki minket megvárva indult el újra a jó irányba.

- Soha többet nem fogadok veled Oscar.- rázta a fejét Daniel miközben egy kisebb útra kanyarodott le.

- Pedig hosszú még az út.- mosolyogtam bájosan rájuk mire egy szemforgatás, és egy középső ujjat kaptam.

Az út élménydúsan telt addigi amíg oda nem értünk ahova indultunk. Elég nehezen jutottunk el oda. Háromszor tévedtünk el, és azt sem mondom hogy a túraútvonalon közlekedünk. Az út sem volt mindig zökkenőmentes. Néhol alig fértünk el olyan vékony volt az ösvény, máshol pedig nagyon tágas. A kilátás viszont mindenhonnan gyönyörű volt. De a teteje volt a legszebb. Ezzel a helyel nagyon jól eltaláltuk a kirándulást.

Daniel és Max végig szivatták az úton Landot, Carlos azon volt hogy rávegye Beatrixot hogy menjen el vele egy spanyol buliba, Charles és Pierre mint a vénasszonyok pletykáltak amibe persze mindenki beszált. Én személy szerint a végén mentem Logannal. Az Amerikai fiúnak szar hétvégéje volt és ezen nincsen mit szépíteni. Albon összetörte a kocsiját, és ezért Logan autójával kellett indulnia. A Williams kicsi csapat sajnos nem engedheti meg magának azt hogy mindenből legyen pót. Szóval lelki támogatás voltam.

Viszont a tetején mindenki nyugodt lett. A tájat néztük csendben és most éreztem azt először a mai napon hogy mindenki nyugodt. Nem szóltak be egymásnak, béke volt. Én hátrébb álltam Beatrix mellett. A másik oldalamon Logan állat aki egy csalafinta mosoly keretében ellépett mellőlük, és előre sétált a többiekhez bámészkodni. Kettesben hagyott minket. A lányhoz lépek egy kicsit közelebb.