Te vagy a megoldás / OP. [BF.]

¹⁵.

Beatrix Räikkönen

Április 3 Szerda

Oscar nem jött vissza már egy ideje így utána indulok. Fura hogy nem jött vissza mellém. Pedig tudom hogy imád velem az ágyban feküdni. Az ajtón fáradtan sétálok ki. Meg sem fordult a fejemben hogy valami baj lehet. Az ausztrál fiú nekem háttal áll így nem láthatta hogy én kijöttem a szobából. A jelenet erősen élni fog bennem ahogyan Oscar valakire rábassza az ajtót és magában beszélt pár szót. Aztán rám néz. A sötét szemei haragosan néznek rám. De nem rám haragszik hanem arra az emberre aki az ajtó előtt állt vagy még lehet mindig áll. A fiú felé lépek de előtte pár lépéssel megállok. Az izmai feszesek, ezt pólón keresztül is megállapitom.  A srác egy nagy levegőt vesz majd kifúja.

- Mi történt Osc?- nézek végig rajta mégegyszer. Nem látom rajta a nyugotságot amit mindig. A nyugodt ausztrált most valaki nagyon felhúzta és megkockáztatom hogy nem Logan volt az.

- Lando járt itt az előbb..és azt mondta hogy te és ő randiztatok.- néz a szemembe mélyen hirtelen nem is tudom mit mondjak. Az idő megállt velem. A világ forog. A rosszul lét kerülgetni kezd.

- Én és Lando? Ez röhejes! Oscar úgy nem fordult meg a fejedben hogy...- kezdek el kiakadni. A fiú a szavamba vág. Nem várja meg míg befejezem. Nem tudom hogy aggódjak vagy ne. Én nem tennék ilyet. Nem bántanák egy olyan ember akit szeretek. Mert igen azszem szeretem! Bassza meg! Lehet kinyirom Landot!

- Összinte leszek...- néz mélyen a szemembe, és hozzám lép. A két kezét a derekam két oldalára teszi.-.. először elhittem neki. Nem akartam, de annyira hihetően mondta..- húzta el a száját kellemetlenül. A kezeimet a melkhasára raktam és úgy néztem fel rá. Múlt időben beszélt..- Aztán megkérdeztem tőle hogy melyik nap volt a randitok. Azt mondta hogy Március 25-dikén volt..- egy kicsit felnevett ahogyan én is.- Aznap egész nap velem voltál...- mondja halkan majd a földet kezdi el nézni. Értem miért haragszik magára. Én viszont ezért nem haragszom rá.

- Osc!- teszem a nyakába a kezeimet. A fiú rám néz én pedig lehúzom magamhoz egy csókra.- Nem haragszom rád...én már lehet itt hagytalak volna ha ilyet mond nekem egy másik lány..- mondom halkan neki mire most ő csókol meg.

- Nem értem hogy miért hiszed azt hogy elhagynálak bárki miatt..- suttogja nekem  vissza mire a homlokát az enyémnek dönti.

- Nálam csak jobb lányok vannak..- válaszolom halkan.

- Nálad nincsen jobb....- válaszolja olyan természetesen mintha azt mondta volna hogy süt a nap. 

§§§

A nap további részében elmentünk várost nézni Loganal, és Maxxal. A három fiú rettentően sok hülyeséget összehordtak. Lehet nem maradt épp agysejtem ez a kirándulás végére. Az estét egy egyszerű kis étteremben zártuk. A fiúk megszegték a diétájukat ami miatt hallgatnom kell mint a sír. Persze lehet hogy nem fogok.. de erről nem kell tudniuk.

§§§

A következő nap nem telt ilyen nyugisan. Média nap. Maga volt a pokol. Lando egész nap kerül engem, és Oscart is. Oscar nehezebb volta elkerülnie mint engem. Az ausztrál fiúval beszélve jöttem rá hogy ő már teljesen megbánta azt hogy így beszélt Landoval. Nem akarta tönkre tenni a srácot. Nem akart senkinek rosszat csak egyszerűen kijött belőle. Tudom hogy már mindent megbánt de ezzel már teljesen elkésett. Osc próbál beszélni Landoval de a brit fiú nem volt hajlandó végig hallgatni a srácot. Az ausztrál fiú estére teljesen kibukott, hogy hogyan viselkedhet így. Ő érti, hogy megbántotta de nem így kellett volna reagálnia erre. Én is egyett értettem a barátommal. Szerintem sem kellene ennyire komolyan vennie ezt Landonak. Sosem volt köztünk semmi és soha nem is lesz. Ha most csaltam volna meg akkor még megérteném ezt a viselkedést de így nem. Nem indokolt.

§§§

Április 6 Szombat

Amikor az ember azt hiszi, hogy nem lehet ennél rosszabb ez a hétvége.. hát akkor jön az óriási pofon, hogy de! Kibaszottul lehet még ennél is rosszabb.

Lando nem változott semmit. Talán annyira hogy mostmár szóba áll az ausztrál sráccal és köszön a padocckban ha találkozunk. Már fejlődünk.

Viszont Oscart kísérti a múlt! Az exe tegnap megjelent a McLaren boxban. Se szó, se beszéd egyszer csak ott volt. Osc amint meglátta olyan jelentetett rendezett hogy még aznap a médiában szerepelt. "A fiatal tehetség kiborult csapatára" címmel volt a címlapokon. Teljesen ki volt akadva a srác a csapatra. Megkérdezte hogy ezt ugye nem gondolták komolyan? Erre Osacr kapott egy olyan választ, hogy nem ők akarták meghívni hanem az apjuk támogatni szeretné a csapatot. El sem kell mondanom hogy erre hogyan reagált Piastri. Finoman közölte a csapattal hogy erről szó sem lehet. Vagy ő vagy a szponzor. Nyilván a csapat őt választotta. Így csak ezen a hétvégén kell elviselnie a lányt. Na és ez nem minden.

Szokásomá vált az időmérő előtt belopozni a barátom szobájába hogy sok szerencsét kívánjak neki. Most is éppen oda tartottam. Oscarnak írtam egy üzenetet miszerint mindjárt ott vagyok.

A szükre boxok után jött a narancssárga. Mosolyogva megyek el előttük. Mi a francért akartam én ezt? Miért tettem ezt magammal? Miért mentem oda? Miért?! Nem kellett volna és akkor most megkímélem magamat egy szívtöréstől.. amint Oscar titkos folyosójára érek egyből meg is állok. Megtorpanok és a lábam földbe gyökerezik. Nem tudom elhinni... Max miért nem hallgattam rád? Nem is veszem észre de egy könnycsepp folyik le az arcomon. Oscar ellőki magától a lányt és valamit mond neki feldúltan mire a lány mégegyszer odalép hozzá de most Oscar hátrébb lépett kettővel. A lány csak nézi az ausztrál fiút míg én összetörtem. A fiú oldalra néz és akkor lát meg engem. A szemeiben rémültet látok meg. Látom rajta, hogy tudja hogy láttam. Nagyon jól tudja küldömben nem ijedt meg volna. Egyből faképnél hagyja az exét és felém kezd el futni. Nem akarok vele beszélni! Lehet nem kellett volna ma ide jönnöm. Ezt a hétvégét legszívesebben kitörölném az emlékeimből. Sarkon fordulok és kifutók a narancssárga boxból. Elindulok a nagy tömegben és közben imádkozom, hogy eltűnnyek benne és Oscar ne találjon meg. Hallom ahogyan a fiú a nevemet mondja és úgy fut utánam. A nagy tömegben hála istennek elveszek. A Red bull motrehome mögé bújok. Leülök és pár percre elgondolkozom, hogy mi történt az előbb.. Oscar tényleg megtetted? Teszem fel magamban a kérdést de sajnos választ nem kapok rá.

- Beatrix!- hallok meg egy ismerős akcentust. Nem akarok ránézni sem. Nem akarom hogy lássa mit csinált velem. Nem akarom hogy lássa hogy mennyire sírok miattam.- Bébi..- halkult el a hangja. Elém lép majd legugol.

- Menj el innen!- mondom neki határozottan vagyis csak próbálom neki úgy mondani.

- Nem megyek sehova!- mondta határozottan.- Nem az volt aminek látszott...- kezdte el de én felnéztem rá. A szemeibe néztem.

- Nem? Persze! Nem az volt hogy az exedel csókolózol?!- nézek rá összetörten.- Csalódtam benned Oscar!- folyik le újabb könnycsepp az arcomon.

- Ne mond ezt Beatrix! Nem csókoltam vissza! Ő kapott le! Azt sem tudtam hogy miért volt a folyosón! Én eléd akartam kimenni, erre ott volt és lekapott. Amint tudtam ellöktem!- nézett rám aggódoan és összetörten. Nem tudtam hogy higgyek e neki.- Én nem éreztem semmit! Én téged szeretlek és nem őt! Kurvára nincsenek érzéseim felé!..- mondta volna tovább de én a nyakánál fogva magamhoz húztam egy csókra amit egyből viszonzott. A fiú közelebb húzott magához. A csókja édes volt és óvatos. Nem tudta hogy mivel érdemelte ki de élvezte. Levegő hiány miatt váltunk el egymástól de a homlokát az enyémnek döntötte. A szememet lecsuktam és mosolyogtam.

- Én is szeretlek Osc..- válaszolom neki halkan. A szememet kinyitva nézek rá a fiúra aki mégcsak most realizálta hogy kimondta nekem. Mosolyogva húz mégegy csókba..

.