Ahogy Rebeca és Emma sétáltak a kávézó körül, a hangulat továbbra is könnyed és kellemes volt. A beszélgetésük során még több közös érdeklődési területet fedeztek fel, és egyre mélyebbre ásták magukat egymás életébe. Rebeca úgy érezte, mintha egy régi baráttal találkozott volna, akivel sosem voltak különválasztva, és egyre jobban örült annak, hogy újra találkoztak.Ahogy a sétájuk végéhez közeledtek, Rebeca szívében egyre erősödött a felismerés, hogy bár a múlt nem tehető semmissé, az élet mostani pillanatai és az új lehetőségek előtt nyitott szívvel kell fogadni. Emma társasága számára az új kezdetet és a reményt jelentette, ami tovább vezette az élet útján.A kávézó előtt, amikor Rebeca és Emma elbúcsúztak egymástól, Rebeca hirtelen érezte, hogy muszáj megosztania az érzéseit. "Emma, szeretném, ha tudnád, hogy milyen fontos vagy nekem, és mennyire örülök, hogy újra találkoztunk. Habár még vannak érzéseim a múlt iránt, érzem, hogy közöttünk valami különleges alakul ki, és nem szeretném elveszíteni ezt a lehetőséget."Emma meglepetten, de boldogan hallgatta Rebeca szavait, majd mosolyogva felelt: "Rebeca, én is úgy érzem, hogy közöttünk valami különleges van. Örömmel tölt el, hogy újra találkoztunk, és hogy ilyen szép kapcsolatot alakíthattunk ki egymással. Nem tudom, mi vár ránk a jövőben, de szeretném folytatni ezt az utat, és felfedezni, mi vár ránk."A két nő megölelte egymást, és Rebeca szívében az öröm és a remény érzése telítődött el. Bár a múlt hordozott magában fájdalmat és emlékeket, az új kapcsolat lehetőséget nyújtott a gyógyulásra és az újrakezdésre. Ahogy elváltak egymástól, Rebeca tudta, hogy a jövőben Emma mellett találhatja meg az igazi boldogságot és kiteljesedést.
