Mèg mindig nem tudom, hogy Rebeca miért viselkedik furán a közelemben. De megfogadtam, hogy kideríteni akármi lesz is. Éppen hozzájuk készülődtem mikor megcsörrent a telefonom és a képernyőn Rebeca neve jelent meg felvettem és beleszóltam:
-Haló?
-Szia Emma. Hogy vagy? Olyan régen találkoztunk... Nem lenne kedved találkozni?-mondta. Hangján lehetett hallani, hogy nem rég még sírt.
-Mi a baj Rebeca? Mi történt?
-Semmi...
-Engem ugyan nem versz át. Mi történt?
-Semmi.
-Ha semmi nem történt akkor miért sírtál?Hmm?
-Találkozzunk 30 perc múlva a házatokhoz közeli parkban.-és ezzel kinyomta.Meg se várva a válaszom.
Gyorsan átöltöztem és indultam kb. 10 perc múlva ott is voltam.
Rebeca éppen a kacsákat etette és közben sírt. Oda mentem hozzá és megöleltem. Azonnal visszaölelt és éreztem, ahogyan sír. Eltoltam magamtól és a szemében szomorúság és fájdalom látszódott gyorsan letöröltem a könnyeit és leültünk a padra.
-Most már kérlek mond el, hogy mi történt?
-Az nagyszüleim rájöttek, hogy szerelmes vagyok...-itt elcsuklott a hangja.
-De ez miért olyan nagy baj?-kérdeztem most már egyre kíváncsiban.
-És azt mondták, hogy soha többé ne merészeljek a házukhoz menni.
-De miért?-nem tudtam, hogy min veszhettek ennyire össze.
-Kérlek ne utálj meg...-hogy tudnám utálni hisz a legjobb barátom testvére olyan nekem mint egy barát.-de én egy lányba vagyok szerelmes-itt már megint sírni kezdett.
Kicsit megdöbbentem. Nem ítélem el hisz támogatom az egynemű kapcsoltatokat. De egy kicsit meglepődtem.
-Nem utállak hisz jó barátok vagyunk csak kicsit meglepődtem nem tudtam, hogy te a lányokat szereted.-mondtam.
-Akkor nem is utálsz?-Itt már kicsit megnyugodott.
-Nem. És mikor jöttél rá, hogy te a lányokat szereted?
-Olyan 13 évesen. Akkoriban a legjobb barátnőm és én elmentünk sátorozni és utolsó nap mikor már aludt megcsókoltam...és azonnal észre vette és lehordott mindenek.
-Ó, sajnálom. Az akkor nem volt igaz barát mert az igaz barátok soha nem mondják el mindenek a barátjukat.
-Ne sajnáld túl léptem rajta.-
-És amúgy vissza a tárgyhoz ki a szerencsés lány?
Nem mondott semmit csak ajkaimra hajolt. Elsőre meglepődtem és mi előtt vissza csókolhattam volna elváltunk egymástól és csak annyit mondott:
-Sajnálom...-és azzal el is rohant. Már csak távolodó alakját láttam.
Döbbenten ültem a padon. Ezernyi gondolat futott át az agyamon. Miért csókolt meg? És miért sajnálja? És mi ez a fura érzés a gyomromban?
Lassan elindultam haza mert már sötétedet. Hazaérve gyorsan elmentem zuhanyozni. Miután megfürödtem a szobám felé vettem az irányt. Még mindig a sokk alatt vagyok. Felmentem facebookra és láttam "Rebecca kapcsolatban". Azt nem írta oda, hogy kivel de valakivel együtt van. De miért érzem, már megint ezt a fura érzést? Már nem tudtam ezen gondolkozni hisz hirtelen elnyomott az álom.
Nagy nehezen de össze hoztam ezt a részt. Remélem tetszik. :)
