A beszélgetésünk óta minden visszatért a régi kerékvágásba, ha mondhatunk ilyet. Rebecával is minden rendben van vagy talán mégsem?. Az elmúlt pár hétben nagyon távolságtartó volt velem szemben de nem csak ő, hanem az osztály többi tagja is. Vajon miért? Nem tudom erre a választ mikor tesi órán vagyunk furán néznek rám és valamint mondanak rólam. Tudom ez úgy hangzik mint aki megőrül de nem ez tényleg a valóság. De nem tudom miért, lehet, hogy észre vették, hogy sokat nézek Rebecára? Vagy...nem tudom. Gondolat menetemet a reggeli ébresztőm zavarta meg. Gyorsan felkeltem majd gyors elkészülés után már a suli fele mentem. Szerencsére nincs első órám így elég a 8:15-ös busszal mennem. Ekkor megpillantottam Rebecát.
- Szia Emma.- köszönt lelkesen.
- Szia. Mi újság?
- Semmi veled?-kérdezte.
- Velem sem sok csak nagyon sokat tanultam a mai doga bombákra.- A doga bomba azt jelenti, hogy egész nap minden egyes tantárgyból írunk 10 tanítási órán keresztül.
- Nem már én nekem miért nem szólt senki.- játszotta a sértődöttet.- Mindegy úgyis kipuskázom.- mondta lazán.
- De jó valakinek én még az orromat sem merem kifújni órán nehogy azt higgyék, hogy a zsebkendőn van a puska.
- De hát te úgyis olyan sokat tudsz neked nincs is miért.-ezt bóknak vettem.
Miközben beszélgettünk még a busz hirtelen befékezett és én közvetlenül Rebecára estem. Pár percig egymás szemébe néztünk és én kezdtem volna elveszíteni az önkontrollom de valaki megkérdezte, hogy "nem eset-e bajunk és, hogy segítsenek-e felállni?" ezzel elrontva a pillanatot. Rebeca azonnal felállt és kicsit arrébb állt tőlem majd elkezdett a telefonján zenét hallgatni. A suliban egész nap nem beszéltünk a reggel történtek óta. Éppen tesi volt és persze, hogy pont egymás mellett öltöztünk. Lassan átöltöztem éppen a pólómat vettem át mikor láttam a szemem sarkából, hogy Rebeca engem néz majd mikor oda néztem elpirult majd lehajtott fejjel tovább öltözött. Nem igaz miért nem lehet az enyém és mi volt ez az egész, hogy elpirult?
Rebeca szemszöge...
Reggel ébresztőm hangjára ébredtem gyorsan elkészültem majd siettem a buszhoz. Még időben oda értem így úgy döntöttem zenét hallgatok míg várok a buszra. Nem sokkal később meg is érkezett felszálltam majd a tömegben megpillantottam Emmát. Gyorsan átvergődtem az embereken majd köszöntem.
- - Szia Emma.- köszöntem.
- Szia. Mi újság?- kérdezte.
- Semmi veled?
- Velem sem sok csak nagyon sokat tanultam a mai doga bombákra.- hogy én erre miért nem gondoltam, hogy tanulni kéne. :(
- Nem már én nekem miért nem szólt senki.- játszottam a sértődöttet.- Mindegy úgyis kipuskázom.- mondtam lazán.
- De jó valakinek én még az orromat sem merem kifújni órán nehogy azt higgyék, hogy a zsebkendőn van a puska.
- De hát te úgyis olyan sokat tudsz neked nincs is miért.
Miközben még beszélgettünk hirtelen befékezett a busz és én elestem Emma meg rám. Ajkaink alig pár centire voltak egymástól az idő olyan volt mintha megállt volna. Egymás szemébe néztünk, és most vettem csak észre milyen szép zöld szeme van. A pillanatot az egyik utas szakította félbe aki megkérdezte idézem "nem eset-e bajunk és, hogy segítsenek-e felállni?". Amikor megszólalt akkor vettem észre, hogy éppen egymáson vagyunk, gyorsan felkeltem majd messzebb mentem Emmától. Ez nem helyes hisz lányok vagyunk mind a ketten. Ezt nem szabadna éreznünk de annyira szeretem. Igen szeretem Emmát de nem lehetünk együtt mert ha a többiek rá jönnek akkor kiközösítenek és én azt nem akarom elég az látnom meg hallanom, hogy Emmát kibeszélik.
5. órám szerencsére tesi szóval egy kicsit tudtam pihenni a dogák között. Az öltözőben pont egymás mellett öltözzünk Emmával szóval nehéz így elkerülni őt. Amikor éppen a pólóját vette le én akaratlanul is végig néztem Őt. Olyan gyönyörű. De sajnos meglátta, hogy épp őt néztem így elpirulva elfordítottam a fejemet és tovább öltöztem. Miért nem lehetünk együtt? Miért kell másoktól függenünk?
Végre meghoztam ezt a részt is. Remélem tetszett. Azért sikerült megírnom Rebeca szemszögét is. Most már azt is tudjuk, hogy valójában mit is érez egymás iránt a két lány. Szerintetek a másoktól való félelmük az útjukba fog állni vagy leküzdik azt? Ez még majd kiderül. A következő részt szerdán hozom. :)
