A vér is megállt bennem mikor megláttam őket. Nem tudtam, hogy mit csináljak teljesen lefagytam.
- Sziasztok. - köszöntem nagy nehezen.
- Sziasztok. - köszönt Rebeca. - Miről beszélgetettek?
- Ja semmiről csak unalmas dolgokról.- hazudtam. De tudtam, hogy átlát rajtam.
- Jaj még be se mutattam a barátomat. Ő itt..-mikor a srác levette a napszemüvegét akkor tudatosult bennem, hogy az a srác akivel Rebeca együtt jár az nem más mint Jackson.-Ő itt Jackson.
- Igen mi már ismerjük egymást.- mondtam.
- Zack minden rendben?- kérdezte Rebeca a testvérét.
- Persze, ha nem baj akkor én megyek.- azzal ott hagyva minket. Tudtam, hogy fáj neki, hogy a szerelme a nővérével jár.
- Nekem is mennem kell majd találkozzunk suli után. - mondta Jackson azzal elment.
- Szóval csak mi ketten maradtunk. - mondta, hogy egy kicsit oldjam a feszültséget.
- Ja amúgy beszélni szeretnék veled. Tudod ami a múltkor történt...azt felejtsük el. Én nem akartalak megcsókolni csak kicsit letört voltam.
- Oké.- még hogy felejtsük el na persze. Én nem tudom azt a dolgot nem megtörténné tenni.
- Na akkor ha ezt is megbeszéltük megyünk órára?
- Persze.- erőltettem magamra egy hamis mosolyt.
Suli után nem vártam meg őket inkább egyedül mentem haza. Ki akarom verni a fejemből Rebecát. Az lesz a legjobb ha elkerülöm egy ideig míg el nem felejtem. Már most tudom előre, hogy ez egy kínszenvedés lesz.
Jelen időben...
Már egy hete sikerült elkerülnöm őt. Ha keresett vagy csak beszélni akart mindig találtam kifogást mint például, hogy fogorvoshoz kell mennem vagy csak azt, hogy nem érek rá. De most nem tudom elkerülni őt. Tesi öltözőben öltözünk. Ilyenkor imádom az életemet, hogy mindig egymást mellett öltözünk. Úristenem milyen jó alakja van. Álmodozásomból a tesi tanár hangja ébresztett fel.
- Lányok gyertek már ki. A fiúk már rég kész vannak.- ordibálta.
Egész tesi órán csak erősítettünk. Habár én egészen jól bírom mivel sportolok ezért ez meg sem kottyan nekem. Óra vége előtt 5 perccel véget is ért ez az egész. Persze én mivel rendes gyerek vagyok ezért amit órán használtunk eszközöket visszavittem a szertárba. Éppen az utolsó Medicinlabdát raktam a helyére akkor hallottam meg, hogy valaki bezárja az ajtót. Megfordultam és ott állt Rebeca és tudtam, hogy most nem tudom elkerülni őt.
- És most beszélni fogunk.- mondta.
- Megőrültél engedj ki innen.- ordítottam.
- Addig nem míg el nem mondod, hogy miért kerülsz engem már egy hete.
- Én nem kerüllek. - hazudtam.
- De, hogy nem. És tudni akarom miért? - Ebben a pillanatban pattant el nálam a húr.
- Tudni akarod, hogy miért kerüllek, akkor elmondom. Már hetek óta csak arra a csókra tudok gondolni. Tudom azt mondta, hogy felejtsem el de én nem tudom nem megtörténné tenni. Én azóta csak rád gondolok te jársz a fejemben minden egyes nap. Én...szeretlek téged. Nem úgy mint egy barátot én többet érzek irántad.- ordítottam.
Meg se várva reakcióját kivettem a kezéből a kulcsot és kinyitottam az ajtót. Gyorsan a nagy fához futottam leültem a fűbe és sírni kezdtem.
- Engem miért nem szerethet senki.
Meghoztam az új részt. Remélem tetszik azért,ha igen akkor egy vote jelezzétek. :)
