Már kezdtem megszokni az érzést, hogy tetszik nekem hisz az elején nekem is elég fura volt bevallanom magamnak. De azóta rám se néz vagyis inkább kevesebbszer. Szerencsére 2 hétig nem találkozzunk mert, hogy kaptunk kis pihenőt meg persze itt van a karácsony is. Nagyon szerettem a karácsonyt mert a szereteimmel lehetek de ez az érzés nagyon rossz volt mintha hiányzott volna. Próbáltam magamban döntést hozni, hogy ez nem csak egy fellángolás vagy mégis...
2 héttel később...
Újabb alapozás elé nézzük a csapattal az edző nem kímélve minket modja az utasításokat de ő maga nem csinálja (miért is kéne). Minden jól ment a csapat is valamennyire már jobban befogadott. Vagyis minden rendben volt de rá két hétre mikor az alapozás javában folyt, akkor jőt ő is edzésre én voltam a legelső és még senki nem volt ott ezért inkább kint várakoztam én hülye januárban a -20C-ban. És megjött a piros sport kocsijával azt hittem most ájulok el az arcom tiszta paradicsom vörös lett. Elkezdtünk beszélgetni mindenről de én csak a gyönyörű szemét tudtam nézni. Mikor már többen lettünk amit kicsit sajnálok akkor elkezdődött az edzés szerencsémre vele kerültem párba olyan jó volt.
Pár héttel később valami teljesen megváltozott egyre ridegebben viselkedett ha párba kerültünk de amikor csak beszélgettünk akkor meg tökre kedves volt. Nem értem már én ezt...(Vajon ki érti?) Na mindegy sokat gondolkoztam rajta, hogy elmondjam, hogy mit érzek iránta de végül mint mindig a gyávaságom győzött. Így inkább a sulira és a zenére koncentráltam jobban ezzel is elterelve róla a figyelmemet. Sokkal jobb lett minden akkor is fájt miért ilyen velem? Ezek a gondolatok kerengtek a fejemben.
Nem sokkal később az egyik osztálytársammal egyre közelebb kerültünk egymással. De ez más volt mint máskor már amikor föl akartam adni azt az érzést adni, hogy én bármikor is szerelmes lehetek akkor más kezdi el. Régóta ismerem az osztálytársam hisz kisgyerekkorom óta ismerem és a testvérét is nem tudtam, hogy tényleg így érez vagy csak megpróbál felvidítani. De egyre zavarosabb lett minden. Amikor a suliban voltunk egy buli alkalmával akkor megkérdeztem, hogy hazavigyük-e láttam rajta, hogy jönni akar de inkább a többiekre hallgatott. (Mégis mit hittem, hogy azonnal igent mond.) Csak végre hagyon már mindenki békén és hagy legyek boldog.
Tudom nagyon rövid lett de most annyira nem volt sok ötletem. Remélem így is tetszett. :)
