Átérve Rebeca a szobájában ült és sírt. Nem tudtam, hogy mit csináljak hisz nem vagyok jó a vigasztalásokban így leültem mellé és csak megöleltem. Amint egy kicsit lenyugodott szemeibe néztem és láttam, hogy nagyon nyomasztja valami.
- Mi a baj Rebeca?
- Semmi.- mondta.
- Ha semmi sem lenne akkor nem sírnál.-mondtam még mindig lágyan.
- Na jó elmondom...de kérlek ne mond még el senkinek.
- Oké.
- Szóval...elköltözünk Amerikába mert apum ott kapott munkát.
- Oh...- mondtam szomorúan.
- És lenne még itt valami. Még ma indulunk de ezt átszeretem volna adni neked. De kérlek csak akkor bontsd ki ha már a repülőn ülök.
- Rendben. Hiányozni fogsz.
- Te is nekem. Hé ne szomorkodjunk inkább használjuk ki az időt szóval segítenél összepakolni a cuccomat?
- Persze.
Később....
Már Rebecáék a repülőn vannak szóval úgy döntöttem, hogy haza megyek. Hazaérve eszembe jutott az a levél amit ő adott. Kinyitottam és egy levél meg egy közös kép volt benne.
Kedves Emma!
Ha ezt a levelet olvasod tudod, hogy Amerikában vagyok. Nagyon nehéz most erről írni de remélem még barátok maradhatunk ezután és nem utálsz meg teljesen. Szóval inkább kezdem a legelején... Mikor legjobb barátnők lettünk akkor elkezdtem érezni irántad dolgokat és ezidáig nem múlott el. És most őszintén bevallom neked, hogy teljesen beléd szeretem és nem tudom, hogy ez az érzés kölcsönös-e vagy nem.? Én sosem foglak elfelejteni és várok rád ameddig csak kell.
Puszi Rebeca
u.i. Szeretlek. <3
(Hát ez nem a legjobb levél de még sosem írtam ilyet szóval próba-szerencse)
Miután a levelet elolvastam azonnal a telefonomért nyúltam és tárcsáztam Rebeca számát.
- Szia Emma. Mi újság?
- Én is szeretlek.- majd sírva fakadtam mert nem hiszem el, hogy az a lány akit eddig a legjobban szeretem több ezer kilométerre van tőlem.
Másnap persze a sok sírás után fejfájással ébredtem. Iskolába sem mentem mert nem éreztem erősnek magam így meg akartam, hogy lássanak az osztálytársaim mert akkor sajnálnának én pedig pont azt nem szeretném.
Hát ez a rész is kész lett. Még mindig nem a legjobb de majd belejövök. Köszönöm, hogy elolvastátok.
