Utálom, hogy akarlak...

II.

~Nathan~

Ordítozás, sikítás, sex. Ebben nőttem fel. A szüleimnek sosem volt rendes kapcsolata, ordítoztak minden nap, vázákat törtek össze és hasonlók. Ez mindig is így ment és így is fog. Éppen ezért szeretném, hogy minél előbb elmehessek ebből a koszfészekből. Talán éppen ezért nem is hiszek a szerelemben. Sosem láttam rá példát és sosem láttam rendes kapcsolatot sem. A szüleim mindig megcsalták egymást, üvöltözték egymással aztán pedig lefeküdtek. És ez így ment, mint valami hülye körforgás. Kurvára jobb akarok lenni, mint ők, azt akarom, hogy, amint vége ennek a szar sulinak, elhúzok a picsába, és vissza sem nézek. A legjobb rész, hogy néha kibaszottul azt sem tudják van fiuk is. Elmennek hetekre, nem fizetik a számlákat aztán eljátsszák, hogy mennyire szeretnek. Már 15 éves koromtól dolgozom a hoki arénában, hogy valahogy ki tudjam a számlákat fizetni. Nem rendes állás, de legalább fizet és most ez a fontos. Csak csendben feküdtem az ágyamban és hallgattam őket. Újabb törés...egy pofon...és még egy...

Minden reggel már öttől fent vagyok, majd átmegyek Joshhoz és elmegyünk edzeni. Legalább addig sem vagyok itthon. Mikor kiléptem a szobámból mindenhol törött dolgok voltam szanaszét, és még pár sörös doboz. Ahogyan átfurakodtam magam a vázák és egyéb összetört tárgyak között léptem is ki az ajtón, és még csak vissza sem néztem. Így képzelem el majd azt a napot is, amikor végleg elmegyek. Amint megérkeztem Josh ajtaja elé, már kopogás nélkül léptem be. Josh éppen valami mirelit szart evett, Daphene szobája pedig zárva volt.

-Jó reggelt, szépfiú.- köszöntött Josh szarkazmussal.

-Pofa be, Joshua.- vágtam vissza, mert tudtam, hogy utálja, ha így hívom.

Még ő össze készülődött én a kanapén telóztam. Josh nem bír időre elkészülni. SOHA! Amíg ő bent keresett valamit a szobájában, Daphene ajtaja nyitódott ki, majd ő is kilépett rajta. A haja fel volt fogva egy szoros copfba, amiből elől két kósza tincs az arcába lógott, egy fehér toppot és egy hozzá illő fekete rövidnadrágot viselt, ami tökéletesen kiemelte az egyébként kurva jó alakját. Gondolom ő is jön velünk, mert néha ő is lejön velünk edzeni, viszont most Josh nem számolt be nekem erről. Rohadt jó.

-Nathan.- köszönt, amint kilépett a szobából.

-Daphene.- viszonoztam a "kedvességét".

Igazából ennyi volt a nagy beszélgetésünk, majd ő is leült a kanapéra, amíg vártuk a "menyasszonyt". Pár perc múlva végre Josh is kilépett a nappaliba, ahol éppen tartózkodtunk.

-Na szerintem kész vagyok.- mondta lelkesen, mire én felálltam és sóhajtottam egyet Daphenevel együtt.

- Csak egy órába telt...- morogtam, amit nyilvánvalóan meghallott, ezért beütött egyet a hasamba, majd miután látta, hogy ez így nem sikerül vissza vágni némi morgós fejet vágott, majd végre elindultunk. Az edzést azért szerettem annyira, mert, akkor nem gondoltam semmi szarra, ami éppen velem történik. Talán ezért lettem a focicsapat kapitánya, mert, ha fókuszálni kell, akkor mindig ki tudom zárni a dolgokat körülöttem.

Mi Joshsal bemelegítés után a súlyzókkal foglalkoztunk, hogy erősítsük Josh izmait, mert a barátnője szerint egy kicsit felszedett (fogalmam sincs ezek után még miért van vele), szóval megvolt a dolgunk, addig Daphene a futógéphez ment, és ott edzet egyedül. Amíg Joshsal edzettünk hazudnék, ha azt mondanám egyszer-kétszer nem mértem végig a húgát. Nos, amióta barátok vagyunk Josh mindig felhozta, hogy mennyire félti Daphenet, és, hogy milyen rosszul választ pasik közül, szóval eldöntöttem magamban, hogy nekem ő tiltott lesz életem végéig. Nos, talán ezért nem mondta nekem Josh, hogy ne kavarjak vele, mert olyan jól távol tartottam magam tőle, hogy semmi oka nem volt arra gondolni, hogy megfektetném a húgát. Na igen, csakhogy azóta Daph egy kicsit megváltozott, és akármennyire is szép volt mindig tavaly nyár óta kurvára még dögösebb lett, és, hát nem vagyok vak tehát én is észrevettem. És szintén hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem akkor a legdögösebb, amikor mérges. ( elég sokszor az, mivel imádom húzni az agyát) A lényeg, hogy mindig is tudtam, hogy ő számomra tilos, viszont a tegnapi után nem tudom, hogy nézhetnék rá úgy mint a bátyám kishúgára. Amikor rányitottam, miközben kényeztette magát, nem mondom, hogy nem változott meg valami köztünk. Pláne, hogy ma is ilyen rohadt kivágott ruhába kellett jönnie, hogy végképp ne tudjak fókuszálni. Remek.