Utálom, hogy akarlak...

III.

                                 ~Daphene~

-Daph...készen vagy???- ordított rám Josh, miközben, csak egy szobával arrébb tartózkodtam. Bunkó!

-Ahjj, mindjárt!!- kiáltottam vissza, hogy hagyjon egy kicsit gondolkodni is, mert fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel. Josh kötelezővé tette, hogy el kell mennünk Nathanék bulijára, amit azért szerveztek, hiszen a sulink csapata kijutott a megyébe játszani. Josh szerint az egész meccset Nate hozta le, de kötve hiszem. Mindegy! A lényeg, hogy egy oltári bulit csapnak és fogalmam sincs, mibe kéne megjelennem. Egészen biztos, hogy nem elegánsban, mert ez nem valami rendezvény, tehát maradok valami dögös szettnél, elvégre minden csaj a sulinkból, ilyenkor úgy szokott megjelenni, mint egy sztripper, így én is mehetek valami dögösbe! Azzal kezdtem, hogy piszkos szőke hajamat most kivételesen göndören hagytam, ami egyébként rám nem vall, de úgy voltam vele miért ne. Miután végre úgy állt, ahogyan szerettem volna visszamentem a szobámba. Elkezdtem matatni a szekrényemben, még a kezembe nem akadt egy fekete miniszoknya, amit már 1000 éve nem is vettem a kezembe. Gyorsan belebújtam, majd választottam hozzá egy fehér toppot, amit egy kis, fehér felirat díszített. Hozzá párosult a szokásos kedvenc conversem, amit körülbelül mindenhez hordok. Mivel kint hideg volt, és elég kihívó volt a szett, ezért egy fekete, kicsit bővebb fazonú bőrkabátot vettem még hozzá, majd kiléptem Joshhoz.

-Wow, csak nem Ryannek csípted így ki magad...- húzta az agyamat Josh, de én, csak szemet forgattam rá. Baszki, tényleg ott lesz. Nem beszéltem vele azóta, hogy leordított oktalanul, így eléggé próbáltam mostanában kerülni. Nem igazán érzem úgy, hogy ő lenne az igazi, és talán épp itt az ideje, hogy szakítsunk.

-Pofa be, Joshua.- erre egész biztosan megsértődött, de ő kezdte szóval.

-Jól van na, valaki nincs jó kedvében.- mondta, miközben bezárta az ajtót mögöttünk, mi pedig elindultunk a kijárat felé.

Amint oda értünk a hatalmas házhoz, ahol a bulit tartották megláttam, hogy milyen nagy a tumultus. Ember-ember hátán és mindenki vagy be van állva, vagy éppen valakivel kavar. Na bassza meg. Joshal együtt mentünk be az emberekkel megtelt házba, ahol aztán megpillantottuk Nathant, és persze Josh miatt oda is kellett mennünk. A rohadt életbe...

~Nathan~

Amint megláttam Josht és Daphenet közeledni felém, kétszer is félrenyeltem a sört, amit éppen iszogattam. Na bassza meg. Az még oké, hogy mostanában nem tudom nem észre venni, milyen rohadt dögös a bátyám húga, de szerintem az, hogy ilyen ruhában érkezik kifejezetten ellenem szólt. Próbáltam higgadt maradni, és nem azt nézni, milyen kurva jól néz ki az alakja ebben a ruhában és, hogy ragyog az arca, amikor elsétál valaki mellett mosolyogva. Más lányok nem túloztak öltözködés terén, viszont Daph hozta a formáját, nem túl kihívó, de így is észreveszem őt. Csak az tudott megnyugtatni, hogy valószínűleg miután idejön, és pusztán illemből köszön nekem, azután megy el, és nem kell aggódnom, hogy túl sokáig fogom bámulni a bátyám húgát.

Amint közeledtek próbáltam higgadt maradni, legalábbis annak tűnni. Amikor már odaértek hozzám kezet fogtam Joshal, Daphenevel, pedig biccentettem. Nem igazán beszéltem vele a történtek óta, tehát nem nagyon tudom mi van vele. Josh elkezdett nekem dumálni valamit az új nője drámájáról én viszont valamiért azt néztem, ahogyan a húga táncol az egyik zenére, amit éppen lejátszanak. Bassza meg. Észre sem vettem, hogy, amikor elment mellőlünk, akkor a barátnőihez ment, és most éppenséggel rohadt dögösen táncolnak. Eddig mindig azt láttam Daphen, hogy életvidám, könyvmoly, aranyos lány éppen ezért furcsállom az érzéseket, amiket most éppen belőlem vált ki.

Amint visszanéztem már a nyomulós baromarcot láttam Daphene mellett. Daphenen is látszott, hogy nem igazán örül a társaságnak. Koncentrálj Nathan arra, amit éppen Josh magyaráz! De mit is?

-Nathan? Figyelsz egyáltalán.- kérdezte Josh, összehúzott szemöldökkel mire én bólintottam és felhagytam azzal, hogy a húgát méregessem.

Egyenlőre...

                                  ~Daphene~

Próbáltam egyszer jól érezni magam. Tényleg. De persze újra szembe kell néznem minden problémámmal. Ryannel nem beszéltem azóta, amióta úgy leüvöltött az edzőteremben. Nem is értem miért tette, de a lényeg, hogy azt gondoltam most bulizok egy jót és Ryan ráér később, de persze itt van. Fogalmam sincs mit kéne mondanom.

Nem is volt időm kitalálni mivel ebben a pillanatban már a kezei a derekamon csúszkáltak. Mosolyt erőltetve vigyorogtam, de úgy tűnik nem vált be hiszem a kezemnél fogva kivezetett az egyik folyosóra. Még meg sem álltunk mire reflexből nekinyomott a falnak, nem is törődve a többi emberrel, és vadul kezdett csókolgatni. Nem voltam szívtelen így én is visszacsókoltam, de mikor soknak éreztem elhúzódtam.

-Ryan, mi van veled?-kérdeztem összezavarodva rá figyelve.

-Mi van velem? Daph már hónapok óta úgy csinálsz, mintha bármit tennék az számodra rossz lenne. Amikor elkezdelek érinteni elhúzódsz. Az elején még működött, de úgy érzem, mintha nem is akarnál már velem lefeküdni és- próbálta folytatni, de beleszóltam.

-Mert nem is akarok...- Ryan arca ebben a pillanatban kővé fagyott.

-Ryan sajnálom, de egyáltalán nem figyelsz oda rám... megkérdezted valaha ÉN mit akarok? Vagy azt, hogy ÉN szerintem jó ötlet-e? Vagy esetleg, hogy ÉN nekem mi esne jól? Amióta együtt vagyunk semennyire sem figyelsz rám és sajnálom, de én nem szeretnék olyannal együtt lenni, aki nem becsüli az értékeimet...- ezek a szavak meggondolás nélkül csúsztak ki a számon, viszont elejétől a végéig komolyan gondoltam.

-Tudod kurvára nem értem miért nyafogsz Daph, lehet, hogy szar barát voltam, de mindig elélveztél.

-Te. Én csak megjátszottam, hogy ne legyél mérges, de egyszer sem mentem el... sajnálom, hogy nem mondtam el viszont nem tudtam, hogyan...és egyébként nem minden a sex.- jegyeztem meg mellékesen, hiszen ezt nem vélte Ryan felfogni.

-Mondjuk úgy, hogy elmondod?- vitte fel a hangját, amire én gyengén megrezzentem.

-Kérlek ne kiabálj...

-Kurvára kiabálok, Daph, hiszen kibaszottul engem gyanúsítasz, mikor te vagy a picsa! Kibaszottul vége Daph! Hallod?- nem tudta befejezni, mivel ebben a pillanatban Nath lépett ki a folyosóra és a nyakánál szorítva emelte fel Ryant. Ekkor már könnyekkel küzdöttem és nem tudtam megszólalni.

-Úgy tűnik te sosem hagyod abba ugye? Figyelj haver, mostantól vége! Nem csókolgatod, nem kiabálsz rá és kibaszottul nem csinálsz vele semmit, megértetted? Kurvára ne akard megtudni, hogy mit csinálok veled, ha a közelében mégegyszer meglátlak... tudom nem megy az őszpontosítás, de ezt remélek rohadtul felfogtad.- mondta Nathan, mikor elengedte Ryant, aki így a földön landolt. Az esése után rögtön kisétált a tömegbe, hiszen Nate eléggé ráijesztett. Most rám nézett, és a szemeink egymásba meredtek.

-Jól vagy?- kérdezte halkan mire én egy bólogatással jeleztem, hogy éppen megvagyok. -Nem érdemel meg téged, Daph... sosem fog.- ez volt az utolsó szó, amit váltottunk egymás közt. Nathan megnyugtatott viszont a fejemben még mindig ott volt, amit Ryan mondott. Talán én vagyok a kurva? Talán egész végig azt hittem én vagyok az áldozat?... fogalmam sincs már többé.