Utálom, hogy akarlak...

XII.

~Daphne~

Teltek a napok, és Nathan szó szerint még csak rám sem nézett... szó szerint.
Bármikor találkoztunk úgy tett, mintha holmi szellem lennék, és elsétált mellettem. Igaz, hibáztam. Megcsókoltam. És nagyon nem kellett volna. Erre akkor jöttem rá, amikor minden nap bűntudatom volt, amikor beszéltem Joshsal. Annyira rosszul éreztem magam el sem tudom mondani. De az, hogy ő semmibe vesz az még jobban idegesített. Hiszen nem csak én hibáztam. Ő visszacsókolt! Eltolhatott volna, de nem... ő vissza csókolt. Mindegy. Próbáltam ezen a Nathan dolgon túl tenni magamat, és inkább a vizsgákra koncentrálni. Az úgyis fontosabb, mint egy ember, aki észre sem vesz.

Haylevel megbeszéltük, hogy ma elmegyünk vásárolni. Ha nem a bátyámmal lógtam, akkor a legjobb barátnőmmel. Haylevel 6. Osztályba ismerkedtem meg. Egyből meg volt az összhang így legjobb barátok lettünk. Persze ennek bőven megvolt a hátránya...
Hayle sötétbarna hajával, zöld szemeivel, és tökéletes alakjával vitatkozni nem lehet. Csodaszép volt. Így persze általában, ha egy srác kedves volt, csak a számát szerette volna rajtam keresztül... na Ja. Ne értsen senki félre nem féltékeny vagyok. Ezek csak tények. De arra nagyon irigykedem, hogy Hayle bármit eszik nem hízik... ez tényleg így van. Persze én sem voltam kövér vagy ilyennek... de nekem, ha egy hétig nem figyeltem oda mit eszek azért keményen kellett dolgoznom, hogy ne látszódjon nagyon meg... de így is a legjobb barátnőm volt, akinek bármit elmondhattam. Így ezek a dolgok csak mellékesek voltak.

Mi a fasz?...- álmélkodott Hayle, ugyanis két perccel ezelőtt számoltam neki be a Nathan ügyről. Amíg ő a lélegzetéért kapkodott, én egy másik ruhát próbáltam fel. Mindig is együtt jöttünk vásárolni, és egy fülkébe is, nem zavartattuk magunkat. Most viszont olyan ruhát szerettem volna, amitől Nathan térdre borulva fog könyörögni majd.- Mégegyszer mit csináltál?- kérdezett vissza.

-Tudom, oké, ne is emlékeztess.- nyafogtam miközben vettem fel a másik ruhát.

-Ugye tudod, hogy most mennyire irigyellek, és mennyire dühös vagyok? Csak azért nem flörtöltem vele, mert megkértél erre most megcsókoltad??? És nem is a legjobb barátnődnek mondtad el elősször, hanem vártál vele majd egy hetet?- akadt ki Hayle jogosan. Végre felvettem a ruhát. Fekete volt, a háta nyitott volt és eléggé rövid is volt. Megláttam, hogy Hayle gyilkos szemekkel néz.- Ez... nem szar.- mondta még mindig mérgelődve.

-Köszönöm. Figyelj tényleg utáltam azt a seggfejt, de aztán valami megváltozott köztünk, és úgy éreztem meg kell csókolom, de teljesen megbántam oké...- mondtam, de nem voltam benne biztos, hogy tényleg megbántam. Halkan felhorkantott Hayle.

-Dehogy bántad...- nevetettünk fel mind a ketten. Ugyanis tényleg nem bántam meg.

-Oké... nem tagadom rohadt jól csókol...- vallottam be még mindig nevetve.

-Tudtam! Tudtam, hogy ezt mondod ribanc!- itt már úgy nevettünk, hogy egyikünk sem kapott levegőt. Na igen... ilyen egy nap velünk.- Amúgy ez a ruha rohadt szexi. Nathan kinyalhatja a saját seggét, ha neki nem tetszik.

-Ugye? Alig várom, hogy az orra alá dörgöljem.- mondtam megfordulva, hogy megcsodálhassam a nyitott hát részét.

-Amúgy Josh kiakadt?- bűntudat furdalást éreztem, ahogy felé fordultam.

-Hát... igazából nem tudja...- vallottam be, mire Hayle szeme még jobban elkerekedett.

-Nem tudja?! Te nem is mondtad el?!