A Véreb Macskája 1. (18+) 2. Riovaggio Story 1/3

3. Csak egyszer sikíts!

Natali gyomorgörccsel állt be a zuhany alá és mosta meg alaposan a haját. A piercing nélküli arcmosás furcsa és idegen érzés volt. A sebtapasz szerencsére nem jött le a friss varratról. Törölközőbe lépett a szobájába és az ablakra pillantott. Amilyen perverz volt Blaze, könnyedén kinézte belőle, hogy kukkolja. Oda sietett dühöngve és elhúzta a sötétítőfüggönyt, de olyan erősen hogy két csipesz is elszakadt a sarkán. Kénytelen volt az éjjeli lámpáját felkapcsolni és úgy öltözni.

A fehérnemű fiókjánál viszont túlságosan sokat ácsorgott. Már vagy öt perce válogatott, amikor rájött, hogy úgy kezeli az egészet, mint egy randit. Dühöngve ki akarta kapni a legrongyosabb fekete bugyiját, amit a nehezebb napokra tartogatott, de végül megadóan elengedte. Tudta, hogy elsüllyedne a szégyentől, ha abban látná meg Blaze. Elvette a legszebb virágos csipke bugyiját és a hozzá illő melltartót. Kitárta a szekrényét. Nem volt túlságosan sok mutatós ruhája, de az anyja mindig hozott neki ezt-azt hátha feladja a „fekete boszorkányok" életét - ahogy a nő nevezte - és lesz belőle végre igazi nő. Elvett egy testhez simuló fekete toppot és fekete farmert húzott aztán bakancsot. A hosszú fekete, sűrű haját hátra fésülte és belakkozta. Fekete szemhéjpúdert kent a szemére és fekete rúzst használt, hogy közölje a férfival a kedvét. Már majdnem végzett, amikor meglátta a szoba padlóján a rikító sárga melegítőt. Összeszedte és betette az egyik hátitáskájába. Még csak az kell, hogy az anyja megtudja, hogy találkozik a „doktor úrral".

Kinyitotta a szoba ajtaját. Egy pufók, mellig érő, bozontos hajú, kékszemű fiú vigyorgott rá közvetlen testközelből. Mattie volt az a tizenkét éves öccse.

- Hű de fura vagy piercingek nélkül!

Natali a szemét forgatta és megcsóválta a fejét.

- Állj arrébb, hájfej.

- De Nati! Mondj már valamit! Tényleg megtámadtak? - kiáltott a fiú.

Válaszként Natali a kifestett szájára mutatott.

- Tudod mi ez?

- A ne szóljak hozzád rúzsod.

- Úgy van. Szóval ne szólj hozzám - morogta és ellépett mellette a szűk emeleti folyosón és a lépcső felé sétált. A lány anyja lépkedett fel egy nagy adag összehajtogatott ruhával.

- Hová mész?

- Könyvtárba.

- Anya telefonált a rendőrségnek hogy tudnak-e valamit az elrablóidról - kiáltott közbe Mattie kotnyeles módon.

Natali megtorpant. Valószínűleg lebuktak és az anyja majd az igazat fogja követelni tőle. A nő viszont nem tűnt dühösnek. Csak sóhajtott és oda lépett hozzá.

- Csak aggódtam érted. Az egyik járőr Poal Tessal még biztosított is róla, hogy figyelni fogják azt a piros kocsit, amivel érkeztek.

Natali egy hosszú pillanatig csak bambán tátott szájjal állt majd gyorsan rá bólintott.

- Igen, nagyon rendes volt velem is! Ő vette fel a vallomásom!

- Nekem is azt mondta - mondta az anyja és megpuszilta az arcát - Azért egyél valamit, mielőtt elmész a könyvtárba.

Natali elsietett az anyja mellett és ledübörgött a lépcsőn. Blaze is azt mondta egyen, de ő egy falatot sem bírt volna leküzdeni a torkán. Sokkal jobban érdekelte, hogyan volt képes a férfi elintézni mindezt. Miután felkapta a bőrkabátját és kilépett a kora őszi időbe egy motor hangját hallotta meg jobb oldalról. Egy piros gyorsasági motor volt az, rajta a bőrkabátos, bukósisakos férfival. Natali karba fonta a kezét, amikor felé nyújtott egy másik sisakot.