A Véreb Macskája 1. (18+) 2. Riovaggio Story 1/3

17. Kínkamra

Natali szíve már a számzáras pince lejáró előtt majd kiugrott. Blaze széles vigyorral nyitotta ki előtte. A régi masszív falépcső fölött felkapcsolódott a villany.

- Minek akarsz a pincébe menni ahhoz, hogy érinthesselek?

- Menj le - utasította a férfi jókedvűen.

Natali remegő lábakkal lépkedett le. A zsúfolt helyiség minden egyes bútora fehér lepedővel volt letakarva. A villanykörte mellett a plafonba egy csörlő volt szerelve és a falra szerelhető négy kipárnázott bőrbilinccsel. Natali azonnal megdermedt és a mögötte álló férfire nézett.

- Ugye...ezt nem gondolod komolyan - mondta a lány egérhangon.

- Mármint mit? - kérdezte sértetten a gyilkos.

A homlokán felszaladtak a redők egy pillanatra és megérintette a lány kötözött merevítős kezét.

- Nem akarlak többé bántani, Natali.

A lány torkán akadt minden ellenkezés, mert Blaze tiszta halálpillantásában most fájdalom is csillant. - A kedvedbe akarok járni. Szeretném látni, hogy mik az igényeid.

Natali rettegve a bilincsekre sandított. Félt attól, hogy Blazenek újabb sérüléseket fog okozni azzal, ha kikötözi. Mert a nők iránti gyűlölete miatt, akármilyen gyengéden is akar majd hozzáérni, támadásként fogja érzékelni.

- Nem Blaze. Nem akarlak bántani - döntötte el.

- Bántani? - kérdezte értetlenül a férfi és lehajolt hozzá, az orra a lányéhoz ért és a keze felkúszott az arcán.

- Félre érted! - súgta a lány idegesen. - Nem ténylegesen, de lelkileg ez nagyon megviselhet. Annyit nem ér.

A férfi egyből megkönnyebbült és megsimította a telt alsó ajkát.

- Pedig meg fogsz érinteni - jelentette ki és levette a melegítő felsőjét, majd kibújt a fegyverekkel teli mellényéből. Oda lépett az egyik bilincshez és a saját karjára csatolta.

- Neked kell a csörlőket beállítani, hogy kellően feszesek legyenek a láncok.

Natalinak hiába ellenezte az esze, a szíve sokkal jobban vágyott a férfit érinteni. Magától mozdult a szája:

- Mit csináljak?

- A kulcsok ott vannak - mutatott a férfi az egyik oldalt lenyitott, letakart pingpongasztalra.

A lány remegve felhajtotta a lepedőt, de azonnal megbánta. Mindenütt kínzásra használt idegen eszközök sorakoztak. Félve nézett Blazere aki éppen a bokájára erősítette a másik bilincset.

- Ne tojj be! Vallatónak alakítottam ki a helyet. De te gondolom nem akarsz megkínozni, igaz?

A lány szeme majd kiugrott az ötlettől és megcsóválta a fejét.

- Nem akarlak bántani, már mondtam.

Blaze biccentett. Végzett a másik lába kibilincselésével már csak a jobb keze maradt, de nem nyúlt már olyan készségesen érte. Csendben bámulta a lányt, mintha a fejébe akarna látni.

Natali tudta, hogy ez egy bizalmi teszt. Megborzongott.

- Akármikor elengedlek, ha azt mondod.

A férfi hallgatott és felnézett a karjára majd a lábaira. Megszívta a száját.

- Blaze, nem muszáj ezt...

- Kuss legyen! - csattant fel a férfi és az arcán bágyadt, őrült vigyor ült ki, amilyet Natali még sosem látott. - Csak az jutott eszembe, hogyha kikötözöl, az olyan, mintha a kutyád lennék.