A Véreb Macskája 1. (18+) 2. Riovaggio Story 1/3

11. Ne kapj sokkot!

Natali feje előre csuklott, a teste megroggyant. Blaze már ott is volt és magához rántotta a lányt, a kezét pofonra emelte, az arcán őszinte aggodalom és harag keveredett. Natali felnyüszített, hogy bántani fogja. A lány már fuldokolva bömbölt. Blaze nagy levegőt vett és a szájára nézett és rá tapadt. A nyelve betört a remegő szájába, de Natali nem üdvözölte az övét, ahogy délután. Blaze nem adta fel, összeszorította a szemét és a nyelve alá nyúlt és elkezdett csókolni. A piercingével játszott. Natali mintha megszabadult volna a nyomástól. A férfi vállába markolt és habár ellenkezett ellene az esze hozzá simult. Próbált megnyugvást keresni a férfi gyenge csókjában. Halkan felnyögött. Blaze hirtelen vetett véget a csóknak. Köhögve hátrált el a száját törölgetve. Az asztalhoz sietett, elvette az ananász levet, és letekerte a kupakot. Kortyolt sokszor és sokat, miközben öklendezett. Két perccel később befejezte a teste a rángásokat. A tekintetük találkozott. Natali pedig az ajkához tette a kezét.

- Miért tetted? - kérdezte könnyes arccal.

- Mert a pofon nem tűnt jó öltetnek nálad. Mi a fasztól ijedtél így meg? Majdnem sokkot kaptál - panaszolta a gyilkos.

- Honnan tudod, hogy sokkhoz voltam közel?

- Láttam már egy s mást - fonta karba a kezét és az ajtóra pillantott mikor a zenén keresztül zajt hallott, hirtelen hátra ugrott és az íróasztal mögé bújt. Az ajtón kopogás hangzott.

- Natali kicsim meddig akarsz még duzzogni? Legalább kapcsold ki a zenét - hallatszott a lány anyjának beszéde.

Natali elszégyellte magát, hogy szinte meg is feledkezett a családja hogylétéről. Fellélegzett és az ajtó elé sietett, résnyire kinyitotta.

- Bocsi. Lekapcsolom.

- Az a férfi nem hozzád való. Majd találsz másikat, ne itasd az egereket - mondta az anyja aggodalmasan és megsimította a lány könnyes arcát.

Natali próbálta elrejteni a keserűségét, ha tudná az anyja mennyire is nem való hozzá, de nem tudott mit csinálni azzal a vonzalommal, ami kettejük között volt.

- J-jó... -nyögte Natali és letörölte az arcát. - Jól leszek, ne aggódj, csak egy kis magányra van szükségem.

- Szeretném, ha tudnád, hogy nem akarunk neked semmi rosszat. Csak aggódunk érted.

- Tudom anya. Most már tudom. Jó éjt.

- Feküdj le. Késő van. A héten lesz az a teszt, igaz?

- A-aha holnapután.

Az anya becsukta az ajtót. A férfi felemelkedett az íróasztal mögül és karba font kézzel az asztal sarkára ült.

- Tehát mi volt a bajod?

Natali megvonta a vállát és lehajtotta a fejét szégyenkezve.

- Más tudni róla és más látni. Mint a híradóban. Hallod, hogy valaki leugrott valahonnan, de megvonod a vállad. Ha viszont a szemed láttára történik, akkor traumaként ér. Azt hiszem a fegyverekkel volt gond.

- Nem is öltem meg senkit előtted - görbült lefelé Blaze szája.

- Ne is tedd. Nem bírnék a közeledbe menni többet. Ebben biztos vagyok.

- Miért? Nem ártatlanokat ölök. Bűnözőket gyilkolok - mondta Blaze higgadtan.

Natali nem akart hinni a fülének. Szétnyílt a szája.

- Ezt komolyan mondod?!

- Láttad a főnökömet, nem? - méltatlankodott Blaze.

Natali nagyot nyelt és biccentett. A főnöke, aki kutyaként kezeli és ütlegeli.