Aegis melódiája 18+ BEFEJEZETT

19.VÁGYAK ÉS ETHAN +18

Amint sikerült bejutnunk, Sadler kábán elterült az ágyon. Fájó vállal és hassal, de egyből leterítettem, majd csókokkal jutalmaztam az elgyötört testét. Mindenem lángolt, sosem éreztem még ekkora vágyat. Amikor visszatértem, elveszítettem a fejem, viszont nem bántam. Az ártatlan arcú fiú úgy simult hozzám, mintha egymásnak teremtettek volna minket.

Az ajkát faltam, nyelvemmel a szájába törtem. Ügyeltem rá, nehogy kellemetlenséget okozzak neki. Habár a saját sérüléseim hasogattak, pillanatnyilag mindent megtettem volna az élvezetéért. Még annál is többet, olyanokat, amiket vissza kellett fognom, különben megsérül.

Teljesen rám bízta magát, néha aprókat rándult a teste, a karja a sajátom szorongatta. Ágyékát próbálta az enyémhez érinteni. Dörgölőzött, ahogy csak tudott, azonban féltem, ha engedem, elvesztem a józan eszem, így tartottam némi távolságot. Pedig mindkettőnk nadrágja jócskán szűk lett már az izgalomtól.

Az alattam elterülő, szőke, ártatlan arcú férfi szólásra nyitotta a száját, mikor egy rövidke pillanatra megtorpantunk, hogy kapkodjuk a levegőt. Tudtam, mit akar: könyörögni.

– Kérlek – nyöszörögte megint azt a szót, amivel korábban is próbált meggyőzni. Elvesztem tőle. A szívem hevesen dobogott.

– Nem tehetem.

– Azt mondtad, megteszed!

– Fogok valamit tenni, de nem vagyok hajlandó ártani neked, értetted?

– Hidd el, kibírnám, szerintem nagyon élvezném! – győzködött tovább, azonban én határozottan ráztam a fejem.

– Szerintem pedig nem.

Az ajkát lebiggyesztette, a halványzöldes szempárban elkeseredést láttam. Már majdnem könnyezett. A szívem összeszorult. Erőt vettem magamon, majd eltávolítottam a fejemből minden önző gondolatot. Most egyedül vele szeretnék foglalkozni, határoztam el.

– Légy szíves!

– Figyelj, megpróbálom máshogy... – ötlött fel bennem valami, ezért máris munkához láttam.

Finoman kigomboltam a felsőjét, míg teljesen meg nem szabadultam tőle, s az ágyra dobtam. Amint megláttam a fedetlen mellkasát, végigsimítottam rajta, hiába csodáltam már meztelenül, bármely felbukkanó testrészét varázslatosan gyönyörűnek találtam. Ekkor következett a nadrágja.

Kicsatoltam az övét, és kihúztam. Óvatosan, végig a szemébe nézve vettem le, figyelve rá, kapok-e engedélyt a folytatásra. Az arcán a vágy meg az elégedettség keveredett szépséges eleggyé. Láttam rajta, nem ellenkezik, mindent gyenge nyöszörgéssel fogadott. A szívem hevesen dobbant a mellkasomban, mintha éppen a legtökéletesebb testet fedezhettem volna fel.

Lehúztam róla a cipőt, ezután a nadrágjától szintén megszabadultam. Sadler kicsire összehúzta magát, mikor meglátta a tekintetem végigvándorolni a testén. Bátorítón rámosolyogtam, amitől ő visszamosolygott rám. Boldognak éreztem magam. Akartam őt. Rettenetesen. De az túlságosan fájna.

– Hibátlan vagy – mondtam teljes meggyőződéssel, mire pirulva fogta meg a kezem. – Tényleg. Sosem láttam még ennyire ártatlan arcú fiút, mint te.

– Nagyon kedves vagy.

Ezután lehajoltam, az ajkammal és a kezemmel is feltérképeztem őt. A mellkasát simogattam, a puha bőrét. A combjára siklott a tenyerem, ami a gyengéim közé tartozott. Erre enyhén feljajdult, viszont hamar megszokta a szabad kutatásom. Nyögései megnyugtattak, s felszabadítottak, öröm áradt szét bennem.