Aegis melódiája 18+ BEFEJEZETT

28.A SORS TEMPLOMA ÉS NÁSZÉJSZAKA +18

Nordel igazat mondott. Két hét, ennyi idő alatt megszervezte az esküvőt, a lakodalmat, mindent az égegyadta világon. Én pedig már rettentően vártam az egészet. Az utóbbi napokban különösen törődő volt, folyamatosan magával vitt mindenfelé. Ölelt, csókolt. Együtt fürödtünk, kertészkedtünk, faragtunk.

A szívem megtelt boldogsággal az esküvő gondolatától. A nászéjszakát meg folyamatosan újra meg újra elképzeltem, miközben türelmetlenül vártam. Már több alkalommal letepertem, mégis mindig megállított. Haragudtam rá, de közben hálásnak is éreztem magam, amiért legalább neki van önuralma.

– Annyira jól áll! – dicsértem meg Nordel fehér ingjét és fekete mellényét, amiben rendkívül vonzó volt.

– Te is nagyon szép vagy, bújós.

Ettől valószínűleg teljesen elpirultam, viszont hatalmas örömmel simultam hozzá, miután megigazgattam az öltözékét. Mivel kettesben maradtunk, szinte megtámadtam az ajkát. Ő viszonozta a csókot, hevesen, szenvedélyesen. Tudta, mit próbálok belőle kicsikarni, mégis játszott a tűzzel.

– Tudod, hogy nem lehet – mondta végül, mikor már teljesen elveszettem a fejem, s a nyakába ugrottam. – Bírd ki ezt a kicsit! Hidd el, jó lesz!

– Megpróbálom valahogy, de teljesen kikészültem!

– Én is vágyom már rá, azonban ma van az esküvőnk! Hát ez nem csodálatos?

– Az, csak annyira őrülten akarom a tested! – dünnyögtem, miközben igyekeztem erősebben a dereka köré fonni a lábam. – Nem szabadott volna beleegyeznem ebbe!

– Sadler, ne dühöngj már! Pár órát kell kibírnod, aztán követelőzhetsz! Én pedig megteszem neked.

– Megegyeztünk!

Erre a földre eresztett, míg én elmerengtem az égkék szempáron. Tényleg vágyott rám! Rettenetesen, de nem értem, miképp fogta vissza magát ennyire. Engem a bolondság kerülgetett a várakozás gondolatától. Az egyetlen, ami feldobta a napom: a házasság. Rendkívüli módon izgatott lettem miatta, főleg, mert mindössze fél óra múlva kezdődik.

– Amúgy a helyszínt még nem is mondtam! Ismered az Aegis templomot? A sors templomának is szokták hívni.

– Név alapján hallottam már, de még sosem jártam ott.

– Én sem. De azt mondják, Aegis, az istenség üzen rajta keresztül, viszont a dalát csak kevesen értik.

– Érdekes – válaszoltam töprengve, miközben megint odabújtam hozzá.

***

Mosolyogtam. Nem úgy, ahogy máskor, hanem minden porcikámmal. El-elöntött az öröm, miközben az elegáns öltözékemben édesapám karjába kapaszkodtam. Mielőtt elsőnek megláttam Nordelt, sosem gondolkodtam rajta, férfibe vagy nőbe szeretek-e bele. Most azonban eszembe jutott újra ez a furcsaság. Mintha a szexualitásom többsége is akkor alakult volna ki, mikor megpillantottam őt.

– Sadler, ideges vagy? – kérdezte finoman, miközben rám mosolygott.

– Kicsit. Az este miatt főleg.

– Mi lesz este?

– Öhm... nászéjszaka.

– Azt akarod mondani, ti még sosem feküdtetek össze? – faggatott tovább, mire megráztam a fejem.

– Santon miatt nem igazán volt adott a lehetőség. De mivel immár nincs, a sebeim meggyógyultak... így... így lehet.

– Ne légy feszült, felesleges!