Amint beléptem az otthonom ajtaján, elöntött valamiféle nyugalom. Már jó ideje nem láttam anyát. Azonban az agyam szüntelenül Sadler körül forgott. Vajon tényleg nem ártanak nekik addig? Teren képes lesz fékezni magát? Rengeteg kérdés keringett bennem, és egyikre sem tudtam biztosan igennel vagy nemmel fejezni.
Előttem folyamatosan a véres, rettentően megkínzott fiúk arcra jelent meg. A rémült remegésük, a könnyzápor, ami az újabb traumát követte. Vagy Cloelnek az egyik első traumáját. Ő nem igazán élt át annyi rosszat, mint az én párom. Habár sosem tudtam róla igazán sokat ahhoz, hogy ítélkezhessek. Sőt, minek is hasonlítom őket össze? Igazságtalanság.
Becsuktam magam mögött a nyílászárót, és kulcsra zártam. Ekkor rögtön megpillantottam az életem egyetlen nőjét: anyámat. A tekintete rám siklott, majd a szeme tágra nyílt csodálkozásában. Hát, igen, már eltelt némi idő, mióta nem láttam. De a szerelem Sadler iránt nem engedte idáig, hogy hazatérjek. Nem mintha rajtam múlt volna, mi történik vele, hiszen két és fél hónapig katonaként időztem.
– Szia, anya!
– Nordel... fiam – válaszolta rekedtesen. A máskor annyira hűvös hangjában némi érzelmet véltem felfedezni. – Miért nem látogattál meg, mikor apád is? – Á, düh! Dühös rám.
– Azt hittem, látni sem akarsz.
– Hiszen a fiam vagy! Az egyetlen gyermekem! Szerinted nem vagy fontos a számomra?
– Tudod, ahogy mostanában viselkedsz velem, úgy érzem, többé már nem. Régen talán az voltam. Azonban az elmúlt időszakban, mióta visszatértem, hiába próbáltam közeledni hozzád, te távolodni akartál.
– Az istenekre, háborúból jöttél haza! Megsérültél! Mégsem láttalak a hazatérésed óta, eszedbe sem jutottam? – kérdezte összetörten, amitől a megszakadt szívem még rosszabb állapotba került. Nem akartam rossz fia lenni, akármennyire is úgy éreztem, egy szava sem igaz.
– De, eszembe jutottál. Aztán az, hogy biztos látni sem akarsz. Majd az, hogy nagyon szerelmes vagyok egy fiúba, aki Santon Bergils kibaszott kúriájában szenved! Te nem láttad tegnap, mit tett vele! Neked sosem kellett eltitkolnod a szerelmed, vagy félned, bármelyik pillanatban meghalhat!
– Apád katona, Nordel. Most már te szintén az vagy. Nekem ne kéne féltenem? Az egész családom odalehet egyetlen szerencsétlen nap leforgása alatt.
– Igazad van, sajnálom – hajtottam le a fejem, miután rájöttem a tévedésemre. Könnyek fojtogattak, legszívesebben kisírtam volna magam anyám vállán. – Ne haragudj, kérlek, ne haragudj! Akármit is tettem négy évvel ezelőtt vagy most, ne haragudj rám annyira!
– Fájt, amiért úgy elmenekültél Ethannel.
– Mert látni sem akartalak titeket, miután elhatároztátok, nekem ő lesz a megfelelő. Végül sokat tanultam belőle. Például azt, hogy meg kell beszéljük a dolgokat. Amikor meghalt, azt mondta, sosem szeretett. Ezerszer elválhattunk volna, mégsem említette sosem, mit érez.
Néztem anya kissé ráncos arcát, a remegő, gyenge kezét. A tenyerét a sajátomba helyeztem, megszorítottam, majd letérdeltem elé. Szinte láttam, hogy festhetek ebben a pozícióban: mint egy kisgyerek, aki nagy átéléssel hallgatja az esti mesét.
– Hihetetlen, mennyire megnőttél – váltott témát. – Még szinte kisgyerek voltál, mikor elmentél Desszinába.
– Húszéves. Az már nagy.
– Csak hiszed, apádnak épphogy a harmincas éveire benőtt a feje lágya. Hiába gárdista meg tábornok az ember, legbelül örökké gyerek marad mindenki.
أنت تقرأ
Aegis melódiája 18+ BEFEJEZETT
خيال (فانتازيا)Aegis egy város, aminek a dala folyamatosan szól. A madarak csicsergése, a katonák menetelése, a mindennapok nyüzsgése, ez alkotja a babérkoszorús hely melódiáját. Mégis a kisebb-nagyobb zavargások teszik igazán élővé ezt a zenét. 𝐒𝐚𝐝𝐥𝐞𝐫 𝐓𝐡�...
