Vérfarkasok

Part 3. - Földbe csapódás

⁃ Tőlem nem kell félned , nem foglak megtámadni ! - Nyugodságot érzékeltettet.

Ahogy beszélt, egyre csak közeledett hozzám. Mire már teljesen előttem állt, hátrálni kezdtem. Felemeltem az első bal lábamat, majd a jobbat és mozogtam hátrafelé.

- Nem lenne szabad beszélgetnünk sem! Ha ezt kitudódik, ebből háború lesz. - Félelemmel telve mondtam neki.

- Nem lesz semmi baj! Higyj nekem ! - Felelte, kicsit már nyugtalanabb hangon.

- Hogy jutottál a fejembe? - Vágtam Neki.

- Mivel te nem engedtél be, így te is tudod, hogy valószínűleg valamilyen kötelék lehet köztünk. - Érződött a hangjában a mosolygás.

- Változz át! - Kiabáltam a fejemben.

- Még nem tehetem. Egyenlőre nem szeretném ha tudnád, ki vagyok!

- Miért nem? - Tényleg kezdtem félni.

- Mert megszeretnélek ismerni. Anélkül, hogy kizárnál. Ha megtudod kivagyok, soha nem akarsz majd a közelemben lenni. - Remeget hangja.

- Menj innen! - ráztam meg a fejem.

Azzal a lendületel futni kezdtem tőle, minél messzebbre akartam kerülni. Hátra néztem és követet, jött utánam.

- Liz, állj meg! - Parancsolta.

Csak tovább futottam, mikor hirtelen éreztem, hogy nekem jött. Egyenesen rám ugrott. Átfutott abban a pillanatban az agyamon, hogy most fogok meghalni. Féltem a becsapódástól, vártam, hogy koccanjon a hátam a nyirkos talajon.

Földet értünk és hatalmas fájdalom hasat végig a hátamon. Ez sem vette el a figyelmemet, mivel ő rám esett a zuhanásban. Ott állt fölöttem. Hatalmas volt, sokkal nagyobb nálam. Bársonyos fekete szőre volt, ami csillogot a napfényben. A szeme pedig kéken világított, amivel egyenesen az enyéimet vizslatta. Csak néztük egymást, valószínűleg percek telhettek el így. Közelebb hajolt és az orrát végig húzta gyengéden a bundámon. Mintha villám csapott volna belém, éreztem, ahogy végig megy az érzés a fejemtől a mancsomig. Égette, perzselte a testem minden részét.

Nem tudtam máshogy reagálni, magától cselekedet a farkas állapotom, vissza változtam emberré. Ott feküdtem alatta mesztelenül. Rögtön takarni próbáltam magamat, a kezemet lábamat összehúztam. Ő csak állt fölöttem, a szeme meg sem rebbent, ezek szerint ő tisztában volt vele, hogy én vagyok az. Lassan végig nézett rajtam és erős farkas morgás hagyta el a száját.

Úgy elvörösödtem és össze húztam magam, hogy arcomon tükör tojást lehetet volna sütni.

- Megsérültél. - Hallottam a fejemben.

Lenéztem a karomra és vérzett. Valószínüleg esés közben véletlenül megkarmolt. Nem fájt, az adrenalin miatt nem is éreztem.

- Sajnálom, nem akartam. Nem akartalak bántani! - Végtelenül szomorú hangon szólt felém.

Ekkor hirtelen több farkas vonyítás halladszódot a fák közül. A falkája hívhatta magukhoz őt. Megijedtem, hirtelen nagyot ugrottam a hangokra. Erre leszállt rólam, és lassan haladt messzebb tőlem hátal nekem. Majd vissza fordult, szomorú tekintetet vettet rám és beszaladt a fák közé.

Még ott feküdtem pár másodpercig, míg felfogtam, hogy mi is történt. Az érintésére vissza változtam, el sem hiszem, hogy ez történt. Mesztelenül feküdtem alatta. El kell távolodnom tőle, ebből csak a baj lehet.

Lassan feltápászkodtam, ránéztem a sajgó és vérző karomra. Szuper, ez megfog maradni a karomon. Felvettem a ruháimat és vissza indultam a házba.

Lefertőtlenítettem a sebemet és lezuhanyoztam, majd befeküdtem az ágyba. Ránéztem a hegre, ami 4 darab hosszú vonal volt, ezt el kellesz fednem holnap, nem láthatja meg senki.

Egy hangot hallottam a fejemben. Az ő hangját.

- Hogy érzed magad? Nagyon fáj? - Szomorú hangal kérdezte.

- Meg leszek , holnap el kell fednem. - Feleltem Halkan.

- Annyira sajnálom! Nem akartalak bántani, esküszöm. - Mintha hallottam volna azt is, ahogy könny gördül le az arcán.

- Nincs semmi baj, majd begyógyul. Véletlen volt, nem direkt csináltad.

- Aludj jól Elizabeth! - Mondta Halkan.

- Jó éjszakát neked is, idegen! - kicsit fél mosollyal a számon.