Vérfarkasok

part 9 - A kibékülés

Felértünk Jason szobájába, kinyitotta előttem az ajtót. Kezét a derekamra helyezte, így tessékelt be a világos szobába. Amint beértem, elsőnek a hatalmas ablakon akadt meg a szemem, szinte az egész szobát beterítette. A bútorok fehérek voltak, egy porszem sem volt rajtuk. A szoba közepén, egy hatalmas ágy foglalt helyett. Az kerete fehér volt, de a rajta lévő takaró fekete, úgy mint a szőnyeg. Nagyon illet hozzá a szoba berendezkedése, ha nem tudnám, hogy az övé, esküszöm akkor is rátippelnék. Megpillantottam a szoba túlsó sarkán a egy ajtót, valószínűleg az lehet a fürdőszoba.

- Lezuhanyozhatok ? - kérdeztem halkan.

- Persze. Találsz bent törölközőt. - Oda ment a szekrényhez, kivet belőle egy nagy méretű pólót és egy boxert. Nyújtotta felém a ruha darabokat, a kezemet ráhelyeztem , ekkor megérintettük a másikat. Bizsergés futott végig az egész testemen, mintha csak erre vágyna az egész létünk. Néztünk egymás szemeibe, hosszú másodpercekig. Végül én szakítottam meg íriszeinket egymástól. Átvettem a ruhákat és elindultam a fürdő írányába.

Miközben végig folyt rajtam a forró víz, végig futottak bennem az elmúlt hónapok történései. Fenekestől felfordult az egész életem mióta Jason megjelent. Nagyon haragudtam rá a titkolózásai miatt, de még is ott volt bennem egy kósza gondolat, hogy bajban voltam és őt hívtam. Jason volt az első gondolatom. Nem tudom pontosan, hogy mit érzek iránta, de erre rá kell jönnöm valahogy. Az elején, mikor még nem tudtam, hogy mi is ő...éreztem a köteléket a fekete farkas és köztem. Érzelmeket keltett fel bennem, nem csak azt, hogy ő vigyázz rám, hanem attól mélyebbeket. Miután kiderült, hogy ki is ő, eltoltam magamtól. Az utóbbi hónapokban kezdtem összeszedni magamat, mintha csak az egész egy álom lett volna. Még is amikor megölelt, olyan volt mintha csak erősödtek volna bennem az érzelmek. Tisztában vagyok vele, hogy a történtek ellenére kedvelem őt, de hogy szeretem is? Azt nem tudom.

Zuhanyzás után, felvettem a ruhákat és kiléptem a fürdőből. Jason az ágy szélén ült, kezeit a arcán tartotta, mintha nagyon elgondolkozott volna valamin. Felnézett a tenyereiből, kék íriszeivel találtam szembe magam. Lassan végig pásztázta szemeit rajtam, mintha szkennelt volna. Erősen kéken kezdett el világítani a szeme, mint amikor a farkas alakjában van. Bámulta fedetlen bőrfelületeimet. Merengéséből én próbáltam meg kiszakítani.

- Jason, a szemed! - mondtam neki kuncogva.

- ŐŐőő...bocsánat. - ezzel elkapta rólam a tekintetét és a földet kezdte el nézni maga előtt. Még levegőt vett, mintha csillapítani próbálta volna magát. Mire vissza nézett rám, már a saját szemszínével találkoztam. 

- Nincs semmi baj. - mosolyogtam magam előtt.

- A ruháidat beraktam a mosógépbe. - mondta halkan.

- Köszönöm szépen, mindent! - halvány mosollyal ajándékoztam meg.

- Beszélnünk kellene . - mondta nyugodt hangvétellel.

- Szerintem is. - Azzal leültem mellé és néztem a kezeimet az ölömben. Éreztem tekintetét magamon, mintha lyukat égetne a testembe.

-Ami a bevésődét illeti....- kezdett bele Jason. De én félbeszakítottam.

- Nincs semmi baj Jason. Erről nem tehetsz. - Felnéztem kék szemeibe. - Tudom, hogy csak megakarsz védeni és hogy fontos vagyok neked. Én pedig arra a döntésre jutottam, hogy hagyom ezt neked. Sőt, szeretném hogy a közelemben legyél, így én is sokkal biztonságosabban érzem magam. Haragudtam rád, még most egy kicsit, de szeretnék nyitni feléd. Érzem én is a köteléket ami köztünk van, nem akarom elszakítani. - néztem rá szomorúan.

- Kis farkas...én mindig melletted leszek. - fogta meg a kezeimet az ölömben.

- Mi lenne ha újra kezdenénk a kapcsolatunkat? Tiszta lappal indítani. - néztem rá mosolyogva.

- Annak nagyon örülnék. - mosolygott vissza rám.

- Persze, nem vagyunk együtt vagy ilyenek, de barátok azok lehetünk.

- Egyenlőre! - vetett felém egy mosolyt majd megölelt. - Ugye tudod, hogy Tayler nem fogja ezt annyiban hagyni?

- Tudom. - hajtottam le a fejem.

- Nem mehetsz sehova egyedül, mindig ott kell lennem melletted. - mondta lágy hangon, majd megsimogatta az arcom.

- Ugye tudod, hogy nem egy bébi vérfarkas vagyok ? - mosolyogtam rá.

- Tisztában vagyok vele, te harcos nőstény farkas. - erre mind a ketten nevetésben törtünk ki. Ennek bizonyítékául még a karomat is felemeltem, hogy mutassam a bicepszem. Miután kimosódtak a ruháim és megszáradtak a gépben, átöltöztem, Jason pedig hazakísért. Kérte, hogy aludjak nála, de a szüleim nem fogadták volna jó szívvel. Mikor beértem a házba, szóltam apának, hogy csak az egyik barátnőmnél voltam. Azért egy kicsit kivolt akadva, hogy nem szóltam neki, de megúsztam egy apró figyelmeztetéssel. Felértem a szobámba és levetettem magam az ágyra. Kopogásokra lettem figyelmes az ablakomnál.

- Jason, te mit keresel itt ? - kérdeztem mosollyal az arcomon.

- Ha már te nem alszol nálam, akkor én fogok nálad. - közölte úgy mintha ez egy teljesen természetes dolog lenne.

- Jól van, gyere. - Kinyitottam az ablakot és hagytam, hogy bemásszon rajta. Lefeküdtem az ágyra és betakartam magam. - Nyugi, nem harapok, gyere nyugodtan. - mondtam kuncogva neki.

- Tudom csak, abban nem voltam biztos, hogy engeded –e, hogy befeküdjek melléd.

- Megengedem. - Nyújtottam a kezemet felé. Elfogadta a tagom és lefeküdt mellém. Rádobtam a takarót és szorosan hozzám bújt. Még egy ideig hallgattuk egymás szívverését, a farkas hallásnak köszönhetően. Éreztem, mikor kifújta a meleg levegőt a nyakamba, nyugtató hatással volt rám. Lassan álomba szenderültem.