Vérfarkasok

7. rész - felismerés

A látványtól kezdtek összeállni bennem az apró darabkák. Felpattantam a fotelből és egyenesen kirohantam az erdőbe. Sietem, közben zakatoltak a gondolataim. Nem tudom elhinni, hogy így átlettem dobva a palánkon. Jason nem az akinek mondja magát, azt hittem ember. Azt hittem, hogy ő egy farkas mentes terület lesz a számomra. Kicsit kizökkenthet ebből az egész őrültségből. Titkolózik előttem, meg kell tudnom mindent! A fogaskerekeim kattogásából, Jason kiabálása rángatott ki .

-Várj Lizi! Hadd magyarázzam meg! - ő is feldult, ahogy én is.

- Nekem ehhez idő kell Jason.

- Kis farkas! - Mondja a Gondolataimban.

- Ki vagy te? - Emelem fel a hangomat.

- Nézd, én elakartam mondani, csak azt hittem, hogy erre egyenlőre még nem kerül sor. Fontos vagy nekem, nem akarlak elveszíteni. - Szomorúság érződik a hangján.

- Nem akarsz elveszíteni? Akkor miért hallgatsz el előlem dolgokat? Miért nem lehet egyenesen oda állni elém és kibökni, hogy mit akarsz? - feldúlva állok elé.

- Téged akarlak Elizabeth! - Kiáltja Felém.

- Te tudtad, hogy én mi vagyok, igazam van?

- Igen. - A lábát kezdte el pásztázni.

- Ez valami hatalmi játszma akar lenni? Rajtam keresztül próbálod elérni az apámat?

- Tessék? Az apádnak ehhez semmi köze. Ha arra célzol, hogy a falkámat akartam –e nagyobbítani akkor, ezt most felejtsd el. Nem akarok semmit sem tőle! Engem egyedül csak te érdekelsz! - Közeledik Felém, Amíg én csak lépdelek hátra felé.

- Változz át! - Kiáltom Rá.

- Kis farkas én..... - próbálja megfogni a kezem.

- Azt mondtam, hogy változz át! - Elhúztam a kezem tőle. De nem tesz semmit, csak néz engem a kék szemeivel. - Jó akkor elmegyek. - Hátra fordulok és sebes léptekel haladok az erdő kijárata felé. Csak ki akarok mászni ebből az egészből. Most, hogy ez kiderült, végkép be kell ezt fejezni! Ha az apám megtudja, ebből hatalmas balhé lehet. Ahogy haladok kifelé, hangos és gyors lépteket hallok a hátam mögött. Hátra nézek, mire felfoghatnám, hogy mi történik, a hátamra esek, fölöttem a fekete farkassal. Rám nehezedik hatalmas testével és kéken rikító szemeivel.

- Kis farkas. - Hallom Hangját a gondolataimban.

- Te vagy a fekete farkas! - Csak nézek rá, nem tudom elhinni ami történik. Szinte percek telhetek el, míg egymás íriszeibe néztünk. Míg már felfogtam, hogy mi is történik, rákiabáltam. - Szállj le rólam! - Dühösen, megtörten.

- Nem tudlak elengedni! - válaszol halkan.

- Miért nem? - Kiabálok rá.

- El kell mondanom neked valamit. Karodban.... Amit megsebesítettem... Nem veletlen volt. Direkt csináltam. Megjelöltelek, hogy más farkas ne tudjon a közeledbe férkőzni. Ez a karmolás, azt jelenti, hogy az én tulajdonom vagy.

- Ez most komoly? Hogy tehettél ilyet? - Egy könnycsepp csorgott le az arcomon. Csalódtam benne, megbántott. Nem akarok senki tulajdonna lenni. Ha úgy is döntök, hogy vele akarok maradni, akkor az az én választásom legyen és ne azért, mert megjelölt. Elönt a harag. Érzem, hogy a személyem sárgán víritani kezdenek.

- Elizabeth ne csináld ezt! - Hallom a fejemben a hangját.

Lelöktem magamról, csodálkozás ült ki az arcán. Hátra szaltóztam és átváltoztam a levegőben. Nem érdekel, hogy szétszaggattam a ruháimat. A düh iránta, sokkal nagyobb volt, minden másnál. Nem tudtam tisztán gondolkozni, teljesen elborult az agyam. Úgy érzem magam, mint 14 évesen, mindent szét tudnék szedni, idegességemben. Álltam előtte a 4 lábamon, harcra készen. Besötétedet, a szél feltámadt, csak úgy fújta a fák lombjait. Nem tudom, hogy mit akarok, csak dühös vagyok. Képes lennék bántani őt? Fogalmam sincs.

- Kis farkas, hadd magyarázzam meg! Azért tettem ezt, mivel...- Fújta ki a levegőt. - Emlékszel mikor először láttuk egymást ? Te a szobádban voltál, szinte akkor érkeztetek meg. Kinéztél az ablakon, én pedig az erkélyen dohányoztam. Akkor láttalak először. Hirtelen nagyot dobbant a szívem. Olyan volt, mintha már nem a gravitáció tartana a földön, hanem te! Láttam magunkat boldogan a szemem előtt. Házasokként, gyerekeket akik futkároztak körülöttünk. Nevettél...mellettem voltál. A farkasok, egy életre választanak párt maguknak. Ha elhagysz, soha nem leszek boldog egész hátra lévő életemben. Azért tettem...mert bevésődtél nekem Elizabeth! Tudom, hogy önző dolog volt tőlem, csak nem akartalak elveszíteni. Ha nem is akarsz engem szeretni, csak hagyd, hogy vigyázzak rád. Hagyd, hogy a közeledben legyek, különben úgy érzem, mintha levegő nélkül lennék.

- Nekem ehhez idő kell! Csak hagyj békén egy kis időre. - mondtam halkan. A fekete farkas lefeküdt a 4 lábára, lehajtotta fejét. Mintha meghajolt volna előttem. Soha nem láttam még ilyet. Apám azt mondta, ha egy farkas meghajol a másik előtt, alárendeli magát neki. Hűséges követője lesz. Tiszteletet add a számára.

- Kis farkas...te vagy az én nőstény alfám. - mondta lehajtott fejjel.