Zártosztály / Pogány Induló ff/ Befejezett/

-Csak telnek a napok-

Csenge reggel egy idegen ágyban ébredt. Emlékezett a tegnapi napra. Folyamat  melegség töltötte el a testét, ahogy arra gondolt, hogy miket suttogott tegnap a fiú a fülébe. Vagy, hogy miket csinált. Ahogyan beleültette a saját ölébe, vagy ahogyan pulcsit adott neki. Nem gondolta, hogy szerelemből csinálná. Egyszerű, baráti kedvesség. Még mindig sajgott a feje, és volt némi hányingere. Meg kicsit szédült is....

Nem akart felkellni. Megfordult az oldalára. Szembe találta magát, a már felkelő Marcival.

- Jobban vagy már? - kérdezte, és kisöpört egy tincset a lány arcából.

- Kicsit - biccentett. - Köszi mindent. 

- Semmiség -  rázta meg a fejét.

- Szerinted a hétvégi koncertre meggyógyulok? - kíváncsiskodott.

- Szinte biztos. Most szerda van. Vasárnapig van négy napod. Kihevered ezt az egészet. De addig is - feküdt be Csenge mellé Marci. - Itt maradsz - mosolyodott el, majd átkarolta a lány vállát, és a mellkasára húzta. 

- Miért? Jól vagyok - értetlenkedett.

- Mert én azt mondom - makacskodott a fiú.

- Igenis doktor úr - bújt sokkal közelebb Marcihoz. Jól van na, bent volt az aurájában.

- Szeretem, amikor hozzám bújsz - motyogta magában a mellette lévő srác. Csengének vigyorognia kellett ezen a kijelentésen.

- Tényleg? - suttogta.

- Te hallottad? - torzult el az arca.

- Aha. És én is szeretek közel lenni hozzád - ölelte át egyik karjával Marci derekát.

Fél óráig ölelték egymást csendben. Csenge biztonságban érezte magát a védőkarokban. Többször lejátszódott a tegnapi eset a fejében. Még mindig nem hiszi el, hogy ezt tette vele Marcell. Annyira aranyos volt vele, hogy arra nem lehet szavakat kitalálni. Elismerte magának: nagyon bejön neki a srác. De nem meri neki elmondani. Mi van, ha nem szeretik viszont őt? De akkor meg mik ezek a jelek? Hogy vigyáz rá. Hogy óvja. Hogy mindig vele van. És persze a közelgése.... Megőrül a parfümje illatától....Meg persze arra is csurgassa a nyálát, amikor kilátszódik az alsógatyája, mert annyira le van húzva neki a rövid naci.

- Be kell venned  a gyógyszered - simogatta meg  a lány kezét Marci.

- De nincs kedvem felkellni - nyüszögött Csenge.

- Ha felkelsz, akkor nézünk valami filmet - magyarázta.

- Választhatok?- csillant fel Csenge szeme, mint egy kisgyereknek.

- Aha - bólintott.

- Akkor add azt a tablettát. - üllt fel. Megkapta a gyógyszert, majd lehúzta.

- Néha úgy viselkedsz, mint egy kigyerek. - nevetett fel a fiú.

- Jól van na. Nem mindenki lehet, olyan mint te - durcizott be a lány. 

- Naaaaa - röhögött tovább Pogi, majd megfogta a lány vállát, és újra magára húzta.

- De akkor is.....Nem kell kinevetni - fúrta bele a fiú meztelen mellkasába a fejét, de olyan erősen, hogy Marcell felnyögött.

- Auuu, ez fáj - próbálta meg eltolni a lány fejét, de most nem nyerte meg a csatát. - Jó, akkor maradj, de ne ennyire erősen. - kapta fel a távirányítót, és megnyitotta a Netflixet.

- Nem. Nem. Nem. Nem. Fúj, ez horror. Ez undorító. Hé, ez jó volt! Jó, akkor lapozd tovább.......EZ kisgyerekes....Itt lövöldözik egymást. Ez tökéletes. - állította meg Marcit sok keresgélés árán. Álom egy keréken. 

Elolvasták az ismertetőt.

- Ez olyan, amit mi csinálunk - jelentette ki Marci.

- Ja. csak ők a végén összejönnek - sóhajtott egy nagyot Csenge. 

- Hát jogos. Mi csak barátok vagyunk.. - motyogta Marci, de ezt már Csenge sem hallotta. 

Marci torkában gombóc nőtt, ugyanúgy Csengéében is. Nem szólaltak meg. Nézték csendben  a film bevezetőjét. A csaj elmet Colbyba , az apjához, és találkozott egy sráccal, aki megtanítja, hogyan kell rossznak lenni. Pont, mint a két főszereplőnk. Az egyik jó gyerek, a másik meg segít neki.

- Neked mi a pasi ideálod? - törte meg a csöndet Marci.

- Miért kérdezed?- nézett fel a lány a fiúra.

- Csak úgy- vonta meg a vállát Marcell. Azért kérdezte, mert kíváncsi volt, bejön e neki , vagy legalább van e esélye.

- A magas, sötét hajú srácok - felelte.

- Aha - nyögte ki a siú. Ezekszerint van esélye? 

- És neked? - kérdezett vissza Csenge.

- Kis törpék, akiknek szép zöld a szemük - mosolyodott el Marci. Csenge nem szólt semmit. Nem tudja, hogy rá célzott e, ezzel a kijelentéssel. Igaz, majd megüti a 170 centit, mert pontosságilag, százhatvanhat centi de, ő inkább a százhetvenet szerette mondani. Mert akkor magasabbnak tűnik. De ő így szereti magát.

- Az tök jó- mosolyodott el a lány. - Szerencsés lehet az a lány, akibe beleszeretsz . -hanyatlott vissza a csupasz mellkasra.

- Igen - felelte rá a srác. Ha tudná, hogy ő az........

Egész nap tévéztek, vagy pár szót váltottak. Volt egy kis feszültség a levegőben. De nem tudták megmonani, hogy miért. Talán, mert elmondták, hogy mi az ideáljuk? Csenge sóhajtott egy nagyot, majd felkelt. 

- Már jól vagyok. Ideje hazamennem. Kösz a segítséget. - erőltett egy mosolyt, majd felállt.

- Miért akarsz hazamenni? Senki se mondta, hogy mára otthon kell lenned. Tudtommal elmúltál tizennyolc geci. - magyarázta, de nem vette le  a szemét a képernyőröl. 

- Igaz - motyogta, majd felvette a telefonját, és megnézte az üzeneteit. A legtöbb wattpadról jött, mert elkezdett egy Pogány Indulós ff - et írni. Senkinek sem mondta el.

- Mióta írsz rólam könyvet? - hajolt bele a lány aurájába Marci.

- Semmióta - kapcsolta ki a telefonját Csenge.

- De láttam - bizonygatta a saját igazát. 

- Jó - állt fel Csenge. - Tényleg mennem kell - sóhajtott egy nagyot.

- Azért, mert megláttam? - vonta fel a szemöldökét Marcell.

- Eleve mennem kell, mert megígértem az igazi anyámnak, hogy beköltözök a szobámba .

- Ahaaa - húzta el a száját.

- Mindegy, ezt nem értheted - rázta meg a fejét, és elment. Marci utána spurizott a lehúzott a nadrágjával, persze azért, hogy a Supreme -s nadrágja kilátszódjon....

- Hé! - fogta meg a csuklóját a lánynak. - Én mindent értek - felelte, majd megpuszilta a lány homlokát, és elengedte a kezét.

Halihóóóóó! Tudom, tudom! Tegnap nem volt fejezet, amiért bocsi srácok! De most hozom a napi dupla adoagot, így ha ti látjátok ezt a részt, akkor én már a második fejezetet hozom.:)

Remélem bejön nektek<3

2024.07.27.