A Víz Szerelme (M.K.ff.)

1.fejezet

-Elina gyere már be!-kiáltott ki neki Bogi aki már a medencében volt a barátjával. Elina csak mosolyogva megrázta a fejét, jelezve hogy inkább kihagyja, és marad a helyén ahol volt.
-Nem legyél nyuszi Lina, nem esznek meg a vízben.-Elina csak szemforgatva rázta a fejét Lali beszólására.
-Inkább kihagyom köszi. Jó nekem itt a napon is.-nem azért mert el a strandra a barátaival, mert annyira szeret oda járni. Csak Bogi már hetek óta folyamatosan rágja a fülét, hogy végre mozduljanak ki együtt valahova, hiszen amióta jó idő van, folyton csak a kávézóban találkoztak.
A barátai még egyszer megpróbálták becsalni a vízbe, de továbbra is tartotta magát ahhoz, hogy ő inkább szárazon szeretné élvezni a nap meleg sugarait.
Szerencsére könyvekből nincs nála hiány, így most is az egyik új kedvenc szerzeményét vette elő, amit boldogan kezdett el olvasni amíg egyedül volt.

-Nagyon jó volt a víz, miért nem jöttél be legalább csak egy kicsit?-Bogival már átöltözve várták Lalit, hogy végre haza induljanak miután ők ketten kipancsolták magukat a vízben.
-Jó volt nekem kint a napon is. Legalább lesz egy kis színem.
-Egy alkalom után nem leszel barna drágám. Ahhoz többször kellene velem eljönnöd.
-Majd meglátom. Tudod hogy nem sok szabadidőm van.-Elina nagyon sokat dolgozik, ami a barátnőjének néha nem igazán tetszik. Sokszor hangot is add a nemtetszésének.
-Tudom, de attól kezdve még neked is megjár egy kis pihenés. Ugye nem akarsz folyton a munkádnak élni?
-Nem, dehogy is. De akkor is. Most jó így nekem. A munka segít elterelni a gondolataimat. -Bogi nem mondott semmit, pedig már szólásra nyitotta a száját ,de meglátva a barátját inkább bele sem kezdett. Elinával iskolás koruk óta barátok, de pár éve az egyetem miatt kicsit elszakadtak egymástól. De a sors úgy hozta hogy újra egymásra találjanak, így most mindent elkövetnek annak érdekében hogy ez a barátság még erősebb legyen mint amilyen volt az évek alatt.
-Na csajok, mehetünk? Elina haza vigyünk?- Elina csak mosolyogva visszautasította a pár ajánlatát, hiszen neki még volt egy kis dolga amit el szeretett volna intézni.
-Biztos? Megvárunk ha kell.
-Nem kell Bogi, de azért köszönöm. Mehetünk?-mivel senki sem hagyott el semmit, így elindultak ki a standról ahol elváltak az útjaik. A fiatal pár a parkoló felé indult, míg Elina mosolyogva indult el a másik irányba hogy hazatérjen.
Azonban egy óvatlan pillanatban hangos dudaszóra lett figyelmes, és csak az isteni szerencse mentette meg attól, hogy nem ütötték el az autóval.
-Jól vagy?-szólt ki az autóból egy mély hang, ami hatására Elina vissza tért az élők közé.
-Igen. Nem történt semmi. Sajnálom nem figyeltem.-Próbálta az ajkait egy apró mosolyra húzni, de amint meghallotta a szenüveges férfi válaszát csak meglepődve állt az út mellett.
-Legközelebb néz körül. Vagy ha ki szeretnél sétálni az autó elé, légy szíves ne az enyém legyen az.-amilyen gyorsan jött az ismeretlen, úgy el is ment onnan.
Lehet mégis csak jobban járt volna ha a barátnőjével tart haza, hiszen akkor nem harapta volna le a fejét egy ismeretlen egy apró kis félrelépés miatt.

Másnap egy hosszú és kemény nap után amit a vállalatnál töltött, semmi másra nem vágyott csak arra hogy végre hazaérjen és lepihenjen.
Szereti a munkáját azonban vannak olyan napok amik számára is nehezen telnek el.
Hazafelé vezető úton észre vette hogy az egyik kávézó nyitva van, és ha a tábla nem csal előtte, akkor még akad náluk a napi süteményekből. Elina imádja az édes dolgokat és ha süteményről van szó, akkor ő mindig vevő a dolgokra. Azonban nem mindig engedi meg magának, hiszen az egészséges életmódba nem igazán illik bele az, hogy hetente többször is édességgel tömje magát. Ezért kitalálta hogy egy hónapban, egy szabad hétvégén, csak azt eszik amit csak szeretne. Tény hogy mégcsak péntek van, de most megengedi magának azt hogy egy napot csaljon a kis fogadalmában.

A kávézóban délután lévén nem igazán voltak sokan, ami meglepte de sokkal inkább az hogy mennyi mennyei finomságból választhat.
Nehezen döntött ,de miután sikerült választania boldogan indult el a kijárat felé. Azonban arra nem számított hogy amíg ő kifelé tart, egy alak pont abban az időben szándékozik belépni a kávézóban. Ennek a balszerencsés találkozásnak sajnos a kezében lévő tálca itta meg a levét, ami egy hangos puffanással a földön landolt.
A férfi csak mérgesen felnézett, azonban még mielőtt bármit is mondani tudott volna neki, az ismeretlen megelőzte.
-Te?!