A Víz Szerelme (M.K.ff.)

16.fejezet

Kristóf mosolyogva nézte ahogyan Elina zavarában az egyik lábáról a másikra áll, arra várva hogy végre a férfi oda adja neki a kezében tartott pólót.
-Remélem megfelel. Kereshetnek másikat is ha szeretnéd, de szerintem ez pont jó lesz.
-Tökéletes lesz. Köszönöm. Akkor használhatom a fürdőt?-Mutatott a háta mögé, mire a férfi még mindig egy nagy mosollyal az arcán bólintott neki.
Le sem vette a szemét az ajtóról, még akkor sem amikor már a nőnek a hűlt helyét látta az ajtó előtt.
Valamit megmozgatott benne az a  tudat, hogy álmai nőjétől csak egy ajtó választja el. Amióta Elina belépett az életébe szinte teljesen felforgatta a magányos életét.
Pár hónapja eszébe sem jutott hogy úgy jön haza párizsból, hogy lesz valaki az édesanyján kívül aki vár rá, és akinek fontos lesz. De hát az élet kiszámíthatatlan. Pont akkor sodorja az utadba a végzetedet, amikor nem is számítasz rá. Amikor az életedbe még egy halvány reménysugár sincs arra, hogy talán találsz magad mellé egy olyat társat aki ugyan úgy érez irántad. Valakit aki ugyan úgy szeret téged. Bár Kristóf nehezen nyílik meg másoknak, és nehezen fogad el új embereket az életében, ez Elinával mégis gyorsan ment. Valamiért folyamatosan azt érezte hogy minnél többet akar róla tudni és folyton a közelében akarja látni.
Nem vallotta még be magának sem, de a vonzódás az ajtó mögött lévő nő iránt már sokkal erősebb, mint az valaha is gondolta volna.

-Elina valami baj van?-már percek óta hallgatta és figyelte a mellette fekvő szépséget, aki folyamatosan a párnáját igazgatta, mintha nem találná a helyét az ágyban.
-Mi? Nem, dehogy is. Ne haragudj hogy nem tudsz miatta pihenni.
-Hé Lina, semmi baj. Kényelmetlen talán az ágyam?-Mivel Kristóf már rég felkapcsolta az éjjeli lámpáját, ezért tisztán látta a szoba halovány fényében is hogy a nő kezd elpirulni.
-Nem, dehogy is. Nagyon kényelmes. Csak én kicsit gyagyás vagyok és nehezen tudok elaludni idegen helyen.
-Akkor talán segítsünk rajtad hogy ne érezd idegennek a helyet.-Látta a tekintetében a felcsillanó fényt ahogyan lassan közelebb araszolt hozzá az ágyban, azonban nem hagyta hogy a nő bármit is mondjon, már ha akart volna egyáltalán, mert a kezével már az arcán simított végig, és egy lágy csókot nyomott a nő hívogató ajkaira. Nem számított rá hogy a kezdeti kis apró csókból egy heves és érzelemmel dús csókcsata veszi kezdetét, azonban egy percig sem bánta meg hogy ez így alakult.
-Azt hiszem már kezdem magam egyre jobban érezni.-A férfi csak elnevette magát, de nem merte magához húzni a nőt, mert attól tartott az túl sok lenne már neki. Elina is hasonló érzesekkel van telle mint Kristóf, de számára kicsit könyebb megnyílni az embereknek mint a férfinak. Pedig az ő életében akadt jó pár csalódás és fájdalom.
-Akkor próbáljunk meg aludni. Holnap dolgoznod kell, nem akarom hogy miattam fáradt legyél.
-Rendben. Akkor nem gond hogy korán kelek?
-Dehogy is. Már mondtam Lina hogy én is korán kelő vagyok. Jó mondjuk sokszor szeretek lustálkodni, de ki az aki minden nap már hajnalban kipihenten ébred? De ezt hétvégére tartogatom, szóval ne izgulj ezen jó? -A nő csak bólintott, és mire Kristóf feleszmélt ,addigra Elina már egy lágy, meleg csókot nyomott az ajkára. Talán ez volt az első alkalom hogy a nő csókolta meg őt, és nem fordítva. Lehet hogy csak egy apró csók volt, sőt inkább csak egy szájra puszi volt, de ez az apró tett is megmelengette a férfi szívét.
-Jó éjszakát Kristóf.
-Neked is Elina.-Mosolyogva figyelte ahogyan a vele szemben fekvő nő haja szétterül a párnán és a csodás szemeit lehunyva rejtette el előle.
Kristóf is megpróbált végre pihenni, azonban pár perc letelte után, újra érezte hogy megmozdul alatta az ágy. Fél szemmel nézte ahogyan Elina a könyökére támaszkodva igazgatja a párnát újra, de ezt már nem bírta szó nélkül hagyni.
-Lina mi a baj? Kényelmetlen a párna? Mert akkor keresek egy másikat. Van valahol még egy az biztos.-Látta hogy a nő kezdi magát elszégyelni azért mert újra nem hagyta aludni, de csak óvatosan felült az ágyban és nagy szemekkel nézett a férfira.
-Nem tudok a kispárnám nélkül aludni.
-Micsoda?-Kristóf is felhúzta magát és a hátát a bársony támlának döntötte.
-Ne nevess ki, de nem tudok a kispárnám nélkül aludni. Sosem tudtam. Mindig kell egy kisebb párna a nagyra, hogy kényelmesen tudjak aludni. És....
-És nekem nincs olyan kispárnám.
-Próbálta nem elnevetni magát hiszen nem akarta megbántani a nőt, de látva hogy mennyire zavarban érzi most magát, nehezen tudta visszatartani a feltörekvő nevetését.
-Nyugodtan nevess csak ki. Látom rajtad hogy majd megfulladsz, mert nem mersz nevetni.-Duzzogva kulcsolta össze a kezeit a melle alatt, elfelejtkezve magáról hogy hol is van és mi van rajta. Vagy épp nincs rajta.
Mert Elinán a zuhanyzás óta nem volt melltartó, amit Kristóf ugyan észre vett, de úriemberként tartotta magát. Egészen eddig a pillanatig. Hiszen hiába is akart másfelé nézni, a tekintette folyamatosan a nő mellkasa felé vándorolt.
-Khm.. nem akartalak kinevetni. Ha tudtam volna hogy kell a párnád akkor hazamehettünk volna érte.
-Dehogy is. Erre semmi szükség, csak kell egy kis idő amíg megszokom. Ne haragudj. Már nagyon késő van, feküdjünk inkább le.-Elina nem várta meg amíg a férfi is lefekszik újra mellé, csak kicsit megigazította újra a párnát a feje alatt mielőtt ráfeküdt volna.
Kristóf lekapcsolta az éjszakai lámpát ami eddig bevilágította a szobát, és lassan ő is visszafeküdt mellé az ágyba. Tudta hogy mennyire kényelmetlen is lehet a nőnek az alvás így, így meggondolatlanul nyúlt a nő teste felé és húzta magához oda.
-Mit csinálsz?-szinte suttogásként hatott az a két szó ami Elina száját elhagyta, egészen addig amíg óvatosan a férfi mellkasára nem döntötte a fejét.
-Leszek én a kispárnád ha szeretnéd.-Pár pillanat eltelt mire meghallotta újra Elina hangját.
-Kicsit keményebb vagy, de egész kénylemes is egyben. Köszönöm Kristóf.
-Aludj jól Lina.-Amikor este elhívta magához, talán kicsit reménykedett benne hogy hasonló helyzetben pihennek majd el éjszakára, de a tudta hogy nem csak álom hanem a valóság az hogy a karjai között tartja azt a szépséget, melegség töltötte a mellkasát, amin Elinának a feje pihent.