A Víz Szerelme (M.K.ff.)

4.fejezet

Kristóf furcsa érzésekkel ült le a kinti részen található asztalok egyikéhez, miután Elina helyet foglalt az egyik széken.
-Mennyivel jobb itt kint.-nézett fel a nő az égre, ahol megannyi csillag lenne látható, ha nem a főváros egyik klubjában lennének. A nagyváros hátránya hogy nem sok helyen látható a csodálatos égbolt éjszaka.
-Nem nagyon tűnsz olyannak aki megbánta hogy kijött onnan. Pedig a party bent van.-egy halvány mosollyal az arcán fordult a férfi felé, aki kényelmesen elhelyezkedett a széken, és a lábát a másikra rakva figyelte árgus szemmel a nőnek a reakcióját.
-Nem igazán vagyok valami party arc. Néha jól esik, de nem vagyok az a fajta aki minden hétvégén egy egy buliba van.
-Akkor most hogy kerültél ide? Ez a hely azért elég..
-Privát?-Vágott a szavába, mire Kristóf csak bólintani tudott.
-A barátnőm párja a dj. Néha elszoktunk vele jönni, mint mondjuk most.
-Tudod nem hittem volna hogy még itt is össze futunk.
-Miért talán azt gondoltad hogy esetleg követlek? -Próbálta tűrtőzetni az arckifejezését, de biztos volt benne hogy Elina átlátott rajta, mert egy kis kacaj után megválaszolta a saját kérdését.
-Egy: én nem láttalak ma este. Kettő: te jöttél oda hozzám, három: ha jól emlékszem te voltál az aki mindig nekem jött.-az ujjai mögött amin számolta hányszor találkoztak, ott virított a mosolya. Kristóf csak előre hajolt az asztalon és ő is ugyan úgy tett ahogyan Elina.
-Egy: először te léptél ki az autóm elé. -emelte fel az ujját, mire a nő egy aprót bólintott. -kettő: nehéz belátnom de igazad van a többiben. Szóval nincsen kettő.-Elina csak elnevette magát, ami miatt Kristóf is egy kicsit felnevetett. Valamiben oknál fogva nem érezte rosszul magát a társaságában, ami még önmagát is meglepte.

-Szóval szeretsz úszni?-Muszáj volt megkérdeznie hiszen az első találkozásuk épp a standon történt. Az már más mellékes hogy ő mit keresett ott, de kíváncsi volt arra hogy Elina hogy áll ehhez az egészhez.
-Ami azt illeti nem igazán.
-Pedig egy standon találkoztunk először. Oda az emberek többsége azért jár.
-De nem nyáron. Tudod más is mehet oda, nem csak az aki úszni szeret.-volt valami Elina tekintetében ami miatt Kristóf nem tudta annyiban hagyni.
-De a legtöbb ember azért megy oda. Elvégre nyár van, a víz pedig ilyenkor a legjobb.
-Hát nem mindenki.-nézett el mellette Elina, remélve hogy annyiban hagyja majd.
-Szóval te nem szeretsz úszni. Értem. Akkor mit csinálsz egy standon nyáron? Csak sütetted magad a napon, és lógatod a lábad a vízbe?
-Nem tudod annyiban hagyni ugye? Igen, képzeld csak sütettem magam a napon és a víz közelébe sem megyek.- Kristóf csak arrébb tette a poharakat az asztalon ami az este alatt felhalmozódott, és közelebb hajol az asztalon Elinához. A nő csak ránézett, mire a férfi egy nagy mosolyra húzta az ajkait.
-Nem tudsz úszni, igaz?
-O fogd már be! -Kristóf hangosan elkezdett nevetni Elina reakciója miatt.
Tagadni sem akarta hogy mennyire jól érzi magát az este a nő társaságában.
Szinte észre sem vette hogy mennyi ideje beszélgetnek, csak repült az idő körülötük. Régen érezte magát ennyire jól, mint most. 
-Megtaníthatlak.-gondolkodás nélkül mondta, de miután felfogta a szavait még akkor sem érzett semmi féle megbánást benne.
-Micsoda?-Elina meglepődve nézett rá, akiknek a tekintetében nem látott semmit, ami arra utalna hogy csak viccel vele.
-Megtanítalak úszni.
-Köszi, de inkább egy olyantól tanulnák meg aki ért is hozzá.-csak remélni merte hogy az arcára nem ült ki a döbbenet.
-Értek hozzá.
-Persze az hogy tudsz úszni, az már azt jelenti hogy profi vagy igaz? Inkább maradok majd egy tanárnál, nála talán nem fulladok bele a vízbe.-most már biztos volt benne, hogy Elinának fogalma sincs róla hogy ki ő valójában.
-Hát tanár nem vagyok, ez igaz. De hidd el, profi vagyok ha úszásról van szó.
-Ennek igazán örülök. De jó nekem így is.-ivott bele az italába, ezzel jelezve hogy Kristóf hagyja végre azt a témát.

-Ez a kedvenc számom. Imádom.-lelkendezett Elina, és halkan elkezdte magában dudolni a dalt. Kristóf is ismerte, de ámulva nézte ahogyan Elina lehunyt szemmel dúdolja magában a dalt. Az este már sokadszorra tett meggondolatlan dolgokat, így ez a tette még belefér. Felállt a székről és a kezét nyújtotta Elina felé, aki a szék hangjára már nyitott szemmel figyelte a férfi tettét.
-Táncolunk?- Elina ajkai immár mosolyra húzodtak és hagyta hogy Kristóf vissza vezesse a klubba, ahol már javában a dal refrénje dübörgött a falakon.
Kristóf szembe fordította magával Elinát aki már nem csak dudolt, de hangosan énekelt is. Mosolyogva nézte a nőt a karjaiban aki elengedte magát, a vékony kezeit a férfi vállára tette, és úgy táncolt a zene ütemére.
-Gyerünk, énekelj. Tudom hogy tudod te is.-hajolt oda a füléhez, hogy hallja amit mond neki. Amint megcsapta az orrát a parfümje illata, szinte az agyát ellepte valami köd féle.
-Kristóf gyerünk.-nevetett fel a karjaiban, amint a férfi is elkezdett énekelni vele együtt.
Fogalma sincs róla mikor érezte magát ennyire felszabadultan mint most.
Volt valami Elinában, valami megmagyarázhatatlan számára.
Este amikor a barátai kitalálták hogy menjenek el bulizni kicsit kiengedni a gőzt, Kristóf sosem gondolta volna hogy az éjszaka közepén össze fut azzal a nővel ,akivel már hetek óta kerülgetik egymást. Arra meg aztán álmában sem mert volna gondolni hogy az este nagy részét vele tölti, és nem épp olyan értelemben amire sokan gondolnának. Nagyon jól elbeszélgettek, szinte már túl jól, és az hogy most a karjaiban van és együtt táncolnak és énekelnek, valami figyelmeztető csengőt indított el Kristófban.
De nem akarta hogy ezzel itt legyen vége. Szeretne még vele találkozni és beszélgetni, hiszen mellette tényleg normálisnak érezte magát. Csak azt nem tudja hogy ezt még hogyan fogja megvalósítani.