A Víz Szerelme (M.K.ff.)

9.fejezet

-És Elina te mivel foglalkozol? Tanulsz még?-Ádám az első perctől kezdve kedvesen bánt vele, hiába voltak ismeretlenek egymás számára. Amikor az uszodában Kristóf magára hagyta, Elina nem sokáig volt egyedül, mert az idősebb férfi hamar ott termett mellette. Gyorsan bemutatkoztak egymásnak és elég könnyen megtalálták a közös hangot. Kristóf tagadni sem tudta volna mennyire meglepődőtt amikor oda ért hozzájuk, és észre vette a barátját Elinával.
-Nem, már nem. Dolgozom. Egy vállalatnál vagyok menedzser. Inkább rendezvények szervezésével és közvetítésével foglalkozom.
-Ez izgalmasan hangzik. Mióta dolgozol ott?
-Ádám, nem sok kicsit a kérdés?-Kristóf feleslegesen szólt rá a barátjára, hiszen Elina egyáltalán nem érezte kellemetlennek a helyzetet.
-Kristóf semmi baj. Kicsivel több mint egy éve. Vidéken nőttem fel, de ide jártam egyetemre. Tavaly költöztem ide Budapestre.
-Épp menni készültünk, velünk tartasz?-Szólt közbe Kristóf, ezzel megszakítva a kédezz feleleket.
-Hova mentek?
-Vacsorázni.-Ádám egy pillanatra Elinára nézett, és mosolyogva a fejét rázta.
-Nem, mennem kell már nekem is. A feleségem már vár rám, csak gondoltam benézek mert tudtam hogy ma itt leszel. Nem zavarok tovább gyerekek menjetek csak. Örülök neki Elina hogy megismertelek, és remélem máskor is találkozunk majd. -kezet fogott a férfival, aki utánna szoros ölelésbe vonta a férfit.
Elina mosolyogva figyelte az előbbi jelenetett, hiszen látszott mind a két férfin hogy fontosak egymásnak.

-Ádám ugye nem hozott kellemetlen helyzetbe?-Elina csak hátrafordult miközben a zöldségeket szelte fel és úgy válaszolt a férfi kérdésére.
-Nem dehogy is. Nagyon rendes embernek tűnik. Régóta ismeritek egymást?
-Igen. Már évek óta. Ő az egyike azoknak akik közel állnak hozzám.-Az étterem helyet inkább Elinához mentek, mert így nyugodtabban tudtak beszélgetni és vacsorázni.
-Értem. Segítenél? Megkevernéd kérlek a húst?
-Persze. Köszönöm Elina.-Elina nem értette hogy a férfi jelen pillanatban mit is köszön meg neki, ezért óvatosan megpróbált rákérdezni hogy most mire is gondolt.
-Arra hogy itt vagyunk. Mondhattad volna azt hogy menjünk étterembe ahogyan terveztük. Erre most itt vagyunk nálad és a vacsoránkat főzzük. Szóval köszönöm.
-Szívesen. Gondoltam így kicsit komfortosabb.-Kristóf már említette hogy a sajtó mennyi cikket lehozott róla, de Elina ezeket még sosem nézte meg. Nem akarja elolvasni őket, hiszen nem minden igaz amit az újságok írnak.
-Köszönöm. És szerintem ez már jó nem? -Elina gyorsan ránézett az ételre, és egy aprót bólintott.
-Szinte tökeletes. Mindjárt kész van a saláta is és vacsizhatunk. Veszel elő addig tányérat?
-Persze. Azok hol vannak?
-A fejed feletti szekrénybe.-kicsit fel kuncogott amikor a férfi majdnem fejbeverte magát az ajtóval amikor kinyitotta a szekrényt, de hála a jó reflexeinek nem történt semmi baleset.
-Életveszélyes az a szekrény.-ment vissza hozzá Kristóf miután megterített az asztalon.
-Csak neked mert magas vagy. Az én fejem nem ér fel odáig. Biztonságosan fel tudom nyitni. Kész vagyok én is.- már a salátával a kezében fordult a férfi felé, de arra nem számított hogy Kristóf annyira közel lesz hozzá, hogy a kis tál majdnem kiesett a kezéből, mert neki ütközött újra a férfinak.
-Komolyan Elina kezdem azt hinni hogy ez már szándékos lesz. Vald be hogy minden áron le akarsz valamivel önteni.
-Esküszöm nem áll szándékomban. Túl sokat dolgoztam ezen a salátán, és nem azért hogy rajtad landoljon.-Kristóf felhúzott szemöldökkel figyelte a nőt aki csak jól szórakozott a férfin.
-Szóval így állunk?-Most Elinán volt a sor hogy meglepve figyelje a férfi tettét. Kristóf csak óvatosan kivette a kezéből a tálat, és elindult vele az asztal felé.
-Még szerencse hogy én figyelek az ételre. Eszünk?

-Szóval, mikor szeretnél újra úszni?-Elina csak lehunyta a szemeit, hiszen remélte hogy Kristóf felhagy előbb utóbb majd azzal, hogy megtanítsa úszni.
-Soha?-Kristóf csak jót derült rajta, de nem adta fel.
-Szóval akkor hétvégén jó lesz. Nekem is. Reggel edzésem van, de utánna szabad vagyok.
-Jól megbeszélted magaddal?
-Igen, hamár te nem válaszoltál. Gyakorolni kell, az a kulcsa mindennek.
-Te mindig úszni akartál?
-Kiskorom óta úszok. Az elején nem hittem volna hogy ez lesz az életem. Mindig is én voltam a legkisebb a csoportban, ezért mindig le akartam győzni a nagyokat. Már 15 vagy 16 évesen gondoltam azt hogy ez már komoly is lehet, amikor elkezdtem nyerni a versenyeket. Az akkori edzőm  mindent megtett hogy a legjobb legyek. Igazság szerint neki köszönhetem hogy most itt vagyok. Ha ő nem lett volna, lehet csak hobbiból csinálnám.
- Elég nehéz elhinni hogy te voltál mindig a legkisebb. És azt is hogy nem ezt csinálnád. Lehet csak edzeni láttalak, de én úgy gondolom aki nem szereti és nem szenvedélyből csinálja,  az nem lehet valamiben ennyire jó.
-Kristóf csak lehajtotta a fejét, mint zavarban lenne attól amit Elina mondott neki.
-Szóval a hétvégi úszás..-Elina nevetve takarta el az arcát amikor Kristóf újra felhozta.
-Azt hittem ezt már magaddal megbeszélted.
-Úgy is volt. Ha nem akarod akkor nem erőltettem. De tényleg csak gyakorolnod kell és menni fog.
-Szóval mégsem vagyok annyira reménytelen eset?
-Talán tudok rajtad segíteni.-újra elöjött benne az a furcsa érzés amit már egy pár alkalommal érzett amikor Kristóf a közelében volt. Az a fél mosoly arcán  ahogyan ránézett, Elinában újra megmozgatott valamit.
-Már elég késő van, ideje mennem. Köszönöm a vacsorát Elina, nagyon finom volt.
-Örülök neki hogy ízlet.-Kristóf lassan elindult az ajtó felé hogy a cipőjét felvegye, Elina pedig csendben követte. Fogalma sincs hogy mit mondjon a férfinak, pedig egész este szinte be nem állt a szájuk. De az elválás pillanata mindig ilyen érzéseket hozz ki belőle a férfit illetően.
-Holnap edzésem lesz, és viszgálatra is mennem kell a verseny miatt, de hívlak majd.
-Rendben. Ügyes legyél.-a férfi csak  állt az ajtóban és onnan figyelte nőt.
Lassan oda lépett hozzá, és egy lágy csókot adott az arcára. Elina érezte hogy kezd elpirulni, így csak zavarában lehajtotta a fejét.
-Jó éjszakát Elina.
-Neked is Kristóf. Vigyázz hazafelé.
-Szia Lina.-Most először hívta így. Eddig mindig Elinának szólította, sosem hívta semmilyen becenéven. De tagadni sem akarta, hogy mennyire tetszett neki a férfi szájából hallni.