A Víz Szerelme (M.K.ff.)

6.fejezet

-Elina el kell engedned.
-Nem. Nekem ez így tökéletes.-Már vagy 5 perce kapaszkodik a medence szélébé, és nem hajlandó elengedni.
Kristóf csak jót derül rajta, hiszen már az is nagy szám ,hogy egyáltalán bement a vízbe.
-Így sosem tanulsz meg úszni. Muszáj lesz elengedned.
-Nem, mert alig ér le a lábam. Ha elengedem akkor elsülyedek és megfulladok. És ha megfulladok akkor meghalok.-Kristóf alig bírta visszatartani a nevetést amint meghallotta, hogy a nő milyen komoly érvekkel állt elő.
-Ez így mind szép és jó, és igazad van. Azonban akad egy kis gond ebben az egészben.
-Micsoda?
-Az hogy foglak Elina. Már több mint öt perce. Mondtam hogy vigyázok rád.-nézett mélyen bele a nő szemébe, amikor Elina hirtelen rákapta a tekintetét.
Eddig nem volt ideje megcsodálni a szemeit, egészen mostanáig. Olyan csillogást látott azokban a barna szemekben, amit eddig még soha. Észre sem vette hogy ennyire közel vannak egymáshoz, egészen mostanáig. Szinte érezte a nő meleg leheletét ahogy kifújja a levegőt az ajkain keresztül. És azok az ajkak, hogy nem vette eddig észre, hogy mennyire gyönyörű is ez a nő.
Vett egy mély levegőt, és megpróbálta kizárni a fejében zajló gondolatokat.

-Hát ez hogy is mondjam...
-Csak az igazat.-mutatott rá Elina, miután már a medence szélén ültek egy igen megerőltető óra után.
-Te tényleg katasztrófa vagy ha úszásról van szó.-Elina hangosan elkezdett kacagni, ami miatt Kristóf is nagy mosollyal az arcán nézte a nőt.
-Te pedig tényleg kitartó tanár vagy. És el kell ismernem nagyszerűen úszol is.
-Kristóf eddig nem mondta el Elinának hogy nem csak nagyszerű úszó, de az mellett még olimpiai bajnok is úszásban. Tudja hogy el kellene neki mondania, de nem tudja hogyan kezdjen hozzá.
-Köszi. Mondtam hogy nincs miért izgulnod. Még egy pár óra gyakorlás és már fent is tudsz maradni a víz tetején.
-Szóval ha jól értem, akkor nem vagyok annyira reménytelen?
-Csak annyit mondtam hogy nem sülyedsz el a vízben. Azt nem hogy úszni is megtanulsz.-gyorsan felpattant, és már álva nézte ahogyan Elina felé fordul és csak annyit közölt vele hogy ez csúnya dolog volt.
-Na gyere, hagyjuk más is hadd használja a medencét. Élet veszélyes lett volt melléd mást is beengedni.
-Ezek után nem tudom hogy el fogadja-e a segítségedet.-a nő a felé nyújtott kezet nézte, míg Milák Elinán tartotta a tekintetét. Pár pillanat múlva a nagy tenyerébe egy kicsit törékeny kéz simult bele.
Óvatosan felsegítette hogy ne csússzon bele a medencébe, és pár apró lépést mentek arrébb ahol már száraz volt a talaj.
-Köszönöm hogy nem hagytál belefulladni a medencébe, és azt is hogy végig szenvedted velem az egészet.
-Nem volt azért annyira rossz. Van még mit tanulnod, de nyár végére talán már menni fog.-Elina csak a fejét rázva mosolygott, de még mindig nem engedték el egymás kezét.
-De jó, akkor nem vagyok annyira reménytelen.  Lenne kedved esetleg meginni valamit? Én fizetek.
-Benne vagyok. Találkozzunk itt 10 perc múlva? Addigra elkészülsz?
-Sietek, de lehet kell majd még egy pár perc.-gyorsan elengedték egymás kezét, és úgy tettek mintha az az érintés meg sem történt volna.

-Kristóf? Ezer éve nem láttalak. Már azt hittem nem is vagy itthon.-Ölelte magához egy régi ismerőse amint oda ért hozzá. Kristóf pedig csak Elinára várt hogy végre elkészüljön, erre pont egy ismerősébe kellett belebotlania.
-Szia Gyula. De mint láthatod itthon vagyok.- az idősebb férfi mosolyogva nézett végig rajta, de egy pillanatra elkapta a tekintetét és a háta mögött lévő medencét nézte.
-Örülök neki hogy látlak. Nem is akarlak feltartani, csak jó volt végre látni.-Gyulát évek óta ismeri, bár nem sok köze van az úszáshoz, de mindig jól kijöttek.
-Téged is. Nem hittem volna hogy itt találkozunk.
-Meleg van és nyár. Hol máshol lenne az ember ha nem itt.
-Téged ismerve inkább kint valami pancsoló medencében.-mind két férfi csak jót nevetett, azonban Kristóf szeme megakadt Elinán, aki csak az egyik falnak dőlve figyelte őket egy halvány mosollyal az arcán.
-Jó volt találkozni Gyula, de most már mennem kell.
-Persze. Örülök neki hogy láttalak Kristóf. És akármit is tartogat számodra az élet, remélem boldog leszel.
-Köszönöm. -újra megölelték egymást és már indultak is tovább.
-Régóta vársz?-állt meg Elina előtt aki már felöltözve, felkötött hajjal várta a férfit.
-Nem. Csak nemrég jöttem ki. Nem akartam zavarni.
-Csak egy régi ismerősöm. Mehetünk?

Kristóf sajnos később ért oda a megbeszélt helyre, mert útközben újabb ismerősbe botlott bele. Pont az ilyen  pillanatok miatt jár el kora reggel és este edzeni, de hát sajnos ez Elinával ez nem kivitelezhető.
Csak azt reméli hogy nem derül ki a nő számára hogy ki ő, amíg ő maga nem mondja el. Számára is nehéz megemészteni azt a terhet ami a vállát nyomja amióta a köztudatban van. Mindenki elvár tőle egy bizonyos szintet, még úgy is hogy egyáltalán nem ismerik. Azt akarják, sőt elvárják tőle hogy az életét úgy élje ahogyan ő nem akarja. Ő csak úszni akar. Neki nem kell a rivaldafény. Ennek ellenére az emberek szinte követelik hogy mutasson magából valamit. Az edzője sem érti meg. Nem érti hogy mennyire nehéz is számára az a nyomás amit a szövetség és a média irányából kap.
Kusza gondolatokkal indult el abba a kis kávézóba ahol már Elina jelen volt.
-Bocs a késésért.- az eddigi jókedve kezdett tova szállni, hiába Elina nem tehetett róla.
-Semmi baj, nemrég értem én is ide. Nem tudom mit szeretnél inni, ezért nem rendeltem még.
-Majd kérek magamnak.-állt fel és már indult is el a pult felé. Akaratlanul is bunkón viselkedett vele, ezt érezte is, de ha nem is lenne így, a tekintete mindent elárult.
Visszaérve Elina már kortyolgatta a kávéját, egészen addig amíg Kristóf egy tányért nem tett elé.
-Hát ez?
-Gondoltam örülnél neki. Megérdemled a mai napod után.-igazság szerint csak így szeretett volna bocsánatot kérni az előbbi viselkedése miatt.
-Hát köszönöm, de úgy emlékszem arról volt szó, hogy én hívlak meg. Szóval tessék, megérdemled te is.-nyújtott felé egy villát, amit Kristóf habozva ugyan de elvett. Még talán soha életében nem volt olyan helyzetben, hogy egy olyan nővel osztozzon bármin aki nem a barátnője. De volt valami Elinában.
Valami aminek nem tudott és nem is akart nemet mondani.