A Víz Szerelme (M.K.ff.)

11.fejezet

Elina le sem vette a szemét a kikötőről. Csodálatos látvány volt még este is, ahogyan az utcai lámpák és a hold fénye megvilágította a víz felszínét.
Amikor megérkezdtek, Elina nem akart hinni a szemének amikor meglátta ,hogy Kristóf hova hozta. Tudta hogy vidékre mennek, hiszen elég hosszú volt az út, de azt nem hitte volna, hogy egy Balaton parti  étteremben fognak majd vacsorázni. Az este egyre szebb és szebb, hiszen az étterem után nem indultak azonnal haza, hanem a kikötő felé vették az útjukat.
-Tetszik?-hallotta meg a férfi hangját a háta mögött, így Elina csak egy kicsit fordult felé és boldogan válaszolt a kérdésére.
-Csodálatos. Elképesztően szép este is. Köszönöm hogy elhoztál. Ez tényleg igazi meglepetés volt.
-Örülök neki hogy tetszik. Én is imádom a kilátást innen. Ilyenkor minden olyan nyugodt.
-Kérdezhetek valamit?-Fordult a férfi felé, de arra nem számított hogy Kristóf annyira közel van hozzá. Hirtelen neki ütközött a férfi mellkasának, ami miatt elvesztette az egyensúlyát és ha Kristóf nem kapja el, akkor félő hogy hanyat esett volna.
-Jól vagy?-szinte érezte a férfi meleg leheletét az arcán, és azt ahogyan a kezei szorosan tartják a derekánál fogva. Lassan nézett fel Kristófra, hiszen a férfi még sosem volt hozzá ennyire közel.
-Igen. Köszönöm.-ha valaki látná most őket, azt hinné hogy egy szerelmes pár pihen egy kicsit egymás karjaiban. Elina kezei Kristóf mellkasán voltak, míg a férfi óvatosan szorosabban húzta magához közelebb.
-Sétáljunk?-olyan halkan ejtette ki a száján a férfi a szavakat, hogy Elina már már azt hitte csak képzelődik.
-Igen.-nem mert hangosan megszólalni, hiszen ezzel megtöri a köztük lévő varázslatos pillanatot.

-Komolyan mondom Kristóf. És ne nevess ki. Igen is profi vagyok benne.-a férfi még mindig hangosan nevetett, hiába bizonygatta Elina az igazát.
-Ne haragudj Lina, de elnézve hogy a vízben mit csinálsz, és hogy a saját lábadban is  képes vagy elesni, kicsit nehéz elhinnem hogy olyan profin korizol.
-Pedig igen is jó vagyok benne. Akár hiszed akár nem.
-Jó, jó, elhiszem.-emelte fel védekezően a kezeit, ami miatt Elina hangosan elkezdett nevetni.
Már azt sem tudja mióta sétáltak a parton, csak élvezték a csendet ami körülvette őket. Minden apró kis dologról beszéltek, azonban egy igen komoly témát egyikük sem hozott fel. Elina nem merte megkérdezni hogy mi ez a helyzet közöttük, hiszen nem biztos hogy a férfi is ugyan úgy vonzódik hozzá, ahogyan ő hozzá. Egyre több időt töltenek együtt, amivel az érzései csak még jobban megkezdtek erősödni a férfi iránt.
-Fázol?-Elina csak össze font kezekkel sétált mellette, hogy kicsit melegen tartsa magát. Hiába van nyár, azért ő a vízparti esti miatt kissé fázni kezdett.
-Csak egy kicsit hűvös van már.-pillanatok múlva egy határozott mozdulattal Kristóf átkarolta a vállát, és úgy húzta magához közelebb. Elina érezte hogy az arca pirulni kezd a férfi közelsége miatt.
-Talán így kicsit jobb lesz.-lassan kezdte el simogatni a nő kezét, ezzel felmelegítve az áthült testét. Elina egyre jobban érezte hogy forrósodik a teste, a férfi érintése miatt. Csak abban bízott hogy Kristóf nem veszi észre, hogy az arca is kezd egyre pirosabb árnyalatot felvenni.
Kristóf óvatosan megfogta Elina kezét és a háta mögött a derekára tette.
-Így kicsit kényelmesebb.-Elina alig mert hozzáérni a férfihoz, de a közelsége, és az hogy Kristóf egyre szorosabban ölelte magához, adott egy kis bátorságot neki, így ő is egyre határozotabban fogta a férfi derekát.
Úgy sétáltak tovább a kikötőben,mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog közöttük.

-Köszönöm ezt az estét.- mosolyogva nézett fel a férfira, aki az autónak dőlve állt már Elina haza előtt.
-Tetszett?
-Igen. Tényleg nagyon köszönöm Kristóf.-nem tudja honnan jött neki a bátorsága, de mielőtt még meggondolta volna magát, csak közelebb lépett a férfihoz és egy csókot nyomott az arcára.
Ám mikor ellépett volna  tőle, megérezte a férfi nagy tenyereit a derekán, ezzel megállítva a mozdulatban. Elina kezei Kristóf mellkasán voltak, ezzel megállítva magát attól, hogy neki essen a férfinak.
Zavartan nézett fel Kristófra akinek az arcán egy kisebb mosoly volt.
-Nemsokára el kell utaznom.
-Ohh. Az olimpiára?-a férfi csak bólintott, mire Elina csak zavartan pislogot. Mintha most tudatosult volna benne hogy a férfinak milyen komoly kötelességei is vannak.
-Mikor mész?
-Holnap kezdődik, de én csak szombaton megyek.
-Értem. Sok szerencsét, és drukkolok majd neked.-Kristóf csak lágyan eltűrt el kisebb tincset Elina arcából, ezzel mégjobban zavarba hozva a nőt.
-Köszönöm. Örülök neki.-szinte elvesztek egymás tekintetében ahogyan a tekintetük össze kapcsolódott. Egyikük sem mozdult meg,mintha féltek volna attól hogy azzal megtörik azt a varázst amit most körülveszi őket.
Kristóf egyik kezével továbbra is Elina derekát tartotta, míg a másik kezével óvatosan végigsimított az arcán.
-Mondtam már ma este, hogy mennyire gyönyörű vagy?
-Kristóf.. zavarba hozol.-Elina csak zavarában a férfi vállának dőlt, de Kristóf nem hagyta annyiban.
-Elina..-Lassan az álla alá nyúlt és óvatosan maga felé fordította, hogy a szemébe tudjon nézni.
-Élvezed?
-Igen.-Elina észre sem vette hogy beharapta az alsó ajkát egészen addig amíg Kristóf végig nem simított az ajkain.
-Ne harapd őket.
-Mert?-Mintha valami megvillant volna a férfi tekintetében, Kristóf közelebb hajolt hozzá mintha meg akarná csókolni, ám ez a pillanat sosem teljesült be.
-Most nem lehet.
-Kristóf..-még mindig közel volt hozzá, szinte annyira hogy érezte az arcán a férfi forró leheletét amikor beszélt hozzá.
-Nemsokára elutazom Elina. Nem így akarok elmenni. Nem ezt érdemled.
-Kristóf, én..
-Ha visszajöttem, és még akkor is  akarod, semmi sem fog megállítani Elina. Akkor meg csókollak, és akkor  amikor csak akarod. De nem most Lina.-lágyan végigsimított az arcán, és egy forró csókot nyomott az ajka mellé.
Elina minden vágya az volt hogy végre az ajkain érezze a férfi puha szájját, de ez a pillanat még várat magára.
-Rendben. Szurkolni fogok minden este amikor úszól majd. Ügyes legyél.
-Köszönöm. És azon vagyok. Most mennem kell, holnap korán edzenem kell még.
-Oké. Vigyázz az úton, és jó éjszakát.-már Elina lépett volna el, de Kristóf nem engedte ki a karjaiból.
-Azért egy jóéjt puszit kapok?-Elina csak nevetve hajolt oda a férfihoz és egy forró csókot nyomott az ajkaira.
-Jó éjszakát.
-Neked is Lina.