A Víz Szerelme (M.K.ff.)

17.fejezet

Reggel Elina telefonjának az ébresztőjére keltek fel. Kissé zavarban volt, de látva Kristóf reggeli arcát és azt a lágy mosolyt amivel rá nézett, minden félelme mintha egy szempillantás alatt eltűnt volna. Kristóf előre engedte a fürdőszobában, így Elina gyorsan elvégezte a reggeli teendőit, és már a konyhában egy kávét szürcsölve várta hogy a férfi is elkészüljön. Kristóf mint mindig most is nagyon jóképű volt, pedig csak egy egyszerű fekete melegítő együtest viselt. Azonban Elina érzéseit ezt mind nem érdekelték, hiszen a hasában a pillangók újra elkezdtek gyorsabban verni a férfi látványától.
Miután mind a ketten elfogyasztották a reggeli kávéjukat, Kristóf ígéretéhez híven hazavitte a lányt a lakására, hogy ő is összeszedje magát a nap hátralévő részére.
-Ezt nem hiszem el.-Feszülten nézte a telefonját, amiben egy újabb üzenet érkezett a munkacsoportjukba, miszerint az egyik kollégájának sikerült egy újabb sportolót beszerveznie a nagy napra.
-Minden rendben van?-Csak fél szemmel nézett rá Kristóf, de a reggeli forgalom miatt hamar visszafordította a tekintetét az útra.
-Persze. Csak munka.-Sóhajtva tette le a telefonját az ölébe,de a férfi nem hagyta annyiban a történteket.
-Tudok valamiben segíteni?
-Nem hiszem, de azért köszönöm. -megmelengette a szívét hogy a férfi ennyire figyel rá, és szíve szerint elmondaná neki hogy mi is a mostani feladata, de nem akarja hogy bármilyen kényszer miatt is úgy érezze, hogy segítenie kell neki azzal hogy belemegy a dologba.
-Ugye tudod hogy elmondhatod ha valami nyomaszt? Mindegy hogy mi az. Ha munka ügy, azt is elmondhatod.-Nagyon jól estek neki a férfi szavai, de mégsem volt meg a bátorsága arra hogy elmondja neki hogy mi a feladata.

-Még mindig nem kérdezted meg? Elina, most komolyan inkább idegeskedsz minthogy rákerdezz Kristófnál? És mi van akkor ha valaki más megkérdezi majd?-Bogi mindig tudja hogy hogyan nyugtassa meg. Majdnem mindig. Hiába próbálkozik, valahogy semmi sem jön össze neki a mai nap. Ellenben az egyik drága kolléganőjével, aki nagy vigyorral az arcán közölte Elinával, hogy sikerült az egyik válogatott focistát beszerveznie. A csoportjukban ez volt az egyik aduász, és pont neki sikerült összehoznia.
-Nem merem megkérdezni Bogi. Tudom milyen Kristóf. Szereti kerülni a médiát, és a felhajtást. És itt most pont hogy nagy felhajtás lesz. Nagyon nagy.
-Jó de akkor kit keresel? Pont kézenfekvő lenne. Szerinted nem fog neki rosszul esni hogy mégcsak meg sem kérdezted?
-Nem tudom. Komolyan Bogi, fogalmam sincs mit csináljak. Ha...-Már nem volt ideje végig mondani mert a telefonja a szeme előtt kezdett el rezegni, ezzel jelezve neki hogy valaki nagyon szeretne vele beszélni.
-Csak emlegetni kellett.-mosolyogva nézett a telefonra Bogi mielőtt beleivott volna a kávéjába.
-Nem gond ha..-intett a telefon felé Elina, mire Bogi kissé hangosabban szólt rá.
-Vedd már fel. Ne várasd már meg.
-Szia.
-Szia Lina. Zavarlak?-Elina gyomrában a pillangók újra életre keltek ahogy meghallotta a férfi mély hangját. Újra lejátszotta magában az éjszaka történéseit, és azt amikor reggel ugyan úgy a férfi karjai között ébredt fel.
-Nem dehogy is. Mára végeztem már. Épp Bogival vagyok, és te?
-Én most végeztem az edzéssel. Nem akartam megzavarni a barátnős csevejt.
-Nem zavarsz. Épp egy kávezóban vagyunk, kicsit összeültünk munka után. Tudod mint a hétköznapi emberek.-Kristóf csak elnevette magát, ami miatt Elina is elmosolyodott.
-Hát ha tényleg nem zavarok, akkor esetleg elmondanád melyik kávézóban vagytok? 
-Ide jössz?-Meglepte a férfi kérdése, hiszen eddig még sosem találkozott a barátnőjével. Ez lesz az első alkalom, és fogalma sincs hogy hogyan fog majd alakulni.
-Csak ha nem gond. De inkább hagylak, hadd pletykáljatok, majd este találkozunk.
-Nem pletykálunk. És szívesen látunk a kis csajos közegünkben. Tudod hol van a After coffe?
-Igen. Pont útba esik majd. Akkor nemsokára találkozunk. Szia Lina.
-Szia Kristóf.-Bogi nagy szemekkel nézett a barátnőjére, akinek az arcán már egy egyhe pír jelent meg amikor közölte hogy a férfi oda megy hozzájuk.

Elináék annyira belemerültek a beszélgetésbe, hogy észre sem vette hogy a férfi belépett a kavézóba. Csak arra lett figyelmes hogy valaki a háta mögé áll, és lágyan végigsimít a válla vonalán. Hirtelen hátrakapta a fejét, és egy nagy mosolyú Kristóffal találta szembe magát.
-Szia.
-Szia Lina.-Elinának fogalma sem volt róla hogy hogyan köszöntse a férfit, de szerencsére Kristóf megelőzte benne, mert hirtelen lehajolt hozzá és egy apró puszit nyomott az ajkaira.
Érezte hogy elönti a pír az arcát, de szerencsére senki sem látta, mert a barátnője már köszöntötte is az újonnan érkező vendégüket.
-Csak nem csalónapot tartasz?-Nézett az asztalra Kristóf, ahol Elina előtt egy félig megevett sütemény volt.
-Ne nézz így rám. Nehéz napom volt ma és megérdemlem. Kell valami boldogsághormon, vagy megbolondulok.- az asztal körülí társaság csak jót derült rajta, egészen addig amíg Bogi meg nem szólalt.
-Könnyebb lenne ha egyszer hallgatnál rám. De nem te makacs vagy és a saját fejed után mész.
-Abban hogy makacs abban egyetértünk.
-Na, itt vagyok ám én is.-Szólt rájuk Elina miután Kristóf igazat adott a barátnőjének.
-Tudjuk drágám, de nekem mennem kell. Megígértem Lalinak hogy csinálok neki vacsit és semmi sincs hozzá otthon. Szóval még be is kell vásárolnom, mintha nem lenne elég hogy órákig kell főznöm a kedvencét.
-Bogi akármennyire is panaszkodik az miatt mert a konyhában kell állnia Lali miatt órákig, mindig boldogan újságolja el hogy a barátjának mennyire is ízlet a föztje.
-Elvihetünk ha szeretnéd.-Ajánlotta fel Kristóf, miután a két nő megölelte egymást.
-Köszi, de itt a kocsim. Én szeretek vezetni ellentétben Linussal. De azért köszi még egyszer. Örültem hogy találkoztunk. Na futok is sziasztok.-Még utoljára oda intett a párnák és már rohant is ki a kávézóból.
-Elmondod miért volt húzós napod?
-Csak akkor ha te is elmondod milyen volt ma az edzés.-Kristóf félre nézett, ami miatt Elina rosszul érezte magát. A férfi nem sokszor beszél az érzéseiről főleg ha azok az úszáshoz tartoznak.
-Lesz egy nagyszabású rendezvény amit az én cégem csinál. Az a lényeg hogy a gyerekeknek  hogy megmutassuk és azok megszeressék a sportokat. Ehhez különböző sportágakból keresünk olyan embereket akik szívesen csatlakoznak hozzánk ehhez az egy naphoz. Minden sportoló a saját sportját mutatná be, és a gyerekek kérdéseket is tehetnének fel. Különböző feladatok lesznek, játékon hogy mindenki jól érezze magát. Ehhez keresünk sportolókat. Vagyis próbálunk beszervezni hozzá olyanokat, akik szívesen támogatják ezt az egészet.- Kristóf végig csendben hallgatta Elinát, egyszer sem szólt közbe.
-Szóval akkor te most olyan embereket keresel akik sportolók? Mindegy milyen sportágban?
-Igen. Szeretnénk ha elég sokfajta sportágat be tudnánk mutatni,legyen az foci, kosár, box, akár darts bármi amivel a gyerekek jól éreznék magukat.
-Hány embert kérdeztél meg eddig?
-Egy párat. Volt aki szívesen elvállalta, és olyan is akadt aki jött volna, csak sajnos már nem fér bele az idejébe.
-Mióta szervezed ezt?
-Pár napja.
-Pár napja neked egyszer sem jutott eszedbe hogy talán engem is megkérdez? -Volt valami Kristóf hangjában és a tekintetében ami miatt Elina egyre rosszabbul érzete magát. Nem elég hogy nem merte a férfit megkérdezni, de az hogy ő kérdezett rá nála, egyre jobban szorította egy rossz érzés a mellkasát, amint felfogta mit érez most a férfi.