A Víz Szerelme (M.K.ff.)

5.fejezet

Kristóffal végig táncoltak egy pár zenét, ami még Elinát is meglepte. Nagyon jól érezte magát a férfival, és szinte teljesen elfeledkezett arról hogy a barátnője valószínűleg már régóta várja és keresi.
-Jézusom, Bogi!-kiáltott fel hirtelen Elina két zene között, így Kristóf is meghalotta.
-Ki az a Bogi?
-A barátnőm akivel jöttem. Már biztos keresett. Azt mondtam neki hogy csak egy italért megyek és felmegyek hozzájuk.-Elina gyorsan kikereste a telefonját amin már 10 nem fogadott hívás és egy tucatnyi üzenet volt.
-Nagyon jól éreztem magam ma este, de most már muszáj mennem. Bogi megöl ha nem adok magamról valami életjelet.-szeretett volna még ott maradni, mert fogalma sincs róla mikor találkozik újra a férfival.
-Persze, hiszen biztos aggódik érted. Én is jól éreztem magam, jó volt kicsit beszélgetni most anélkül hogy valamelyikünk a másiknak ment volna.
-Örülök neki hogy találkoztunk. Szia Kristóf.-Elina már épp fordult volna meg, amikor hirtelen megfogták a kezét, ezzel megállítva a mozdulatában.
-Mit szólnál hozzá ha máskor is találkoznánk? Mármint csak ha van hozzá kedved.
-Persze, örülnék neki. Esetleg megbeszéljük neten vagy?
-Inkább cseréljünk  számot. Nem sűrűn használom a social médiát.-Furcsa volt egy pillanatra számára, hiszen szinte majdnem mindenki már valamilyen közösségi platformot használ a kapcsolattartásra.
-Rendben. Akkor tessék írd be a számodat.-Mivel már úgy is a kezében volt a telefonja, csak gyorsan átadta Kristófnak, aki egy pillanat alatt beírta és már hívta is saját magát.
-Megvan. Ahogyan nekem is a tiéd. Hagylak is menni, akkor majd kereslek.
-Rendben, érezd jól magad és lehet még találkozunk az este. Szia Kristóf.-egy gyors intés és már rohant is fel az emeletre ahol már a barátnője várta.

Pár nap telt el azóta a buli óta. Elina nem is gondolt már arra hogy Kristóf esetleg hívni fogja mint ahogyan megígérte. Másnap miután mindent elmondott Boginak, a barátnője biztatta hogy higgyen benne a férfi keresni fogja rövid időn belül, de ez nem történt meg. Ő is kereshette volna, de nem akart tolakodó lenni, és nem akarta hogy azt higgye hogy zaklatja.
Elina nem hitte volna hogy ennyire fogja élvezni a szabadságot, de annyi mindent eltervezett arra hétre amit munka nélkül tölt el, hogy ideje sem maradt másra gondolni.
Az első nap, teljesen kipihenten ébredt fel, hiszen nem szólt a telefonja reggel hogy munkába induljon.
Akkor még nem tudta hogy mit csináljon, de hamar megtalálta az elfoglaltságát abban, hogy az egész lakást minden centiméterét kitakarítsa.
Úgy gondolta azzal elmegy legalább két három nap, így nem lesz azzal gond hogy egész nap csak otthon ül és nem csinál semmit.
Viszont ez a terv hamar a kukába landolt, amikor másfél nap alatt mindennel készen volt.
Így előre kellett hozni a többi tervét, de arra nem számított azokkal is hamarabb végez mint tervezte.
Már kínjában a kanapén fetrengett és mindenféle hülye műsort nézett a tévében, amikor hirtelen a telefonja megzavarta a szenvedésében.
Viszont nem azt a nevet írta ki akire számított volna, így összeráncolt homlokkal fogadta a hívást.
-Hallo.
-Ahm. Hello Elina, Kristóf vagyok. Nem zavarlak?
-Szia, nem épp ráérek most. Mizu?-Mizu? Amint kimondta, abban a pillanatban már homlokon is csapat magát.
-Arra gondoltam hogyha esetleg délután ráérnél akkor talán találkozhatnánk. Márha van hozzá kedved. Sajnálom hogy csak most hívtalak, de rengeteg dolgom volt.
-Semmi baj, nekem is elég sok dolgom volt. Ilyen az élet. Ráérek délután, mire gondoltál?
- Hát elég meleg van kint, szóval mit szólnál hozzá, ha most mennénk el az első úszásórádra? Oda ahol majdnem elütöttelek.-nevetett fel az utolsó mondat után, ami miatt Elina is kicsit felkacagott.
-Nem emlékszem rá, hogy belementem volna abba, hogy te taníts meg úszni. Tudod lehet sok volt az ital már a végén.
-Pedig így volt. És biztos vagyok benne hogy az a kettő cider amit megítál az éjjel nem okozott emlékezet kiesést. Hidd el, nincs mitől félned.-tudja hogy belement, tisztán emlékszik mindenre. A férfi addig addig mondta amíg nehezen de beadta a derekát.
-Hajjj,rendben. Mikor találkoztunk?
-3kor a standon. Készülj fel. -meg sem várta a válaszát már nyomta is rá a telefont. Próbálta volna lebeszélni róla de kezdte azt hinni, hogy amit a férfi a fejébe vesz abból nem enged.

Mire Elina oda ért, addigra már Kristós már bent várta. Írt neki egy üzenetett hogy bent találkoznak, és hogy hol várja majd, így Elina gyorsan átöltözött és már indult is a férfi keresésére.
-Már azt hittem megfutamodsz. -Vigyorogva nézett rá, amikor elindult felé a medencéhez. Csak egy úszónadrág volt rajta, ami kiemelte a testi adottságait.
Elina próbálta nem feltűnően végignézni, de elég nehéz feladatnak bizonyult.
-Őszintén? Lehet hogy most egy két nyugtató jó lenne.-Állt elé mire a férfi csak mosolygott rá.
-Tetszeni fog, hidd el. Na felkészültél?-Lassan bólintott, és neki állt levenni magaról azt a kis strand kendőt ami eddig a testét fedte. Nem volt baja az alakjával, bár azért akadt egy két olyan része amit nem szeretett magán, de hát melyik nő látja magát tökéletesnek? Mindig akadnak majd kis hibák, plusz kilók amiket észre vesznek magukon, de Elina ezeket megpróbálta kizárni.
Amint lekerült róla a kendő, és felfedte magát a férfi előtt, eléggé zavarban érezte magát. Csak abban reménykedett hogy az arca nem kezd el vörösödni ,mert akkor az nagyon ciki helyzet lenne.
-Ugye nem abba akarsz belemenni? Én oda a lábamat bele nem teszem.-nézett az óriási medencére ami mellett álltak, és már szinte a szeme előtt lebegett a halála pillanata.
-Nyugi Elina. Nem egy uszodai medencében kezdjük, de majd erre is sor kerül. Inkább egy gyerek medencére gondoltam.- Elina már épp azon volt hogy elküldje Kristófot valami meleg éghajlatra amiért folyton piszkálja, de amikor ránézett a férfira csak egy nagy mosolyt látott az arcán.
-Nagyon vicces vagy. Kíváncsi vagyok, te anno hol kezdted.
-Hát nem egy gyerek medencében. Na gyere, mert a végén még elmész úgy hogy nem is próbáltuk meg.- állt mellé a férfi és amint megérezte a kezét a meztelen hátán, szinte végigfutott rajta a hideg. Kristóf lazán sétált mellette, egészen addig amíg egy kisebb medencéhez nem értek.
-Itt kezdjük.