A Víz Szerelme (M.K.ff.)

10.fejezet

-Szép volt. Egyre jobb a saját időd.-Kristóf csak kifújta magát a medence szélébe kapaszkodva, nem foglalkozva azzal hogy mit mondanak neki. Tudja hogy az egyéni csúcsát muszáj megdöntenie, de lehet még az is kevés lesz az olimpián.
-Továbbra is így készülsz, akkor minden rendben lesz. Menj még egy kört, és utánna megbeszélünk mindent.-nem ellenkezett, úgy tett mindent ahogyan mondták neki.
Egyre közeledik az idő amikor újra bizonyítania kell saját magának és a nemzetnek is. Megpróbál nem foglakozni a sok pletykával ami róla terjeng a neten, de egyre nehezebben bírja tartani magát. Ő akarta ezt. Tudta hogy mivel jár majd ha elvonul a nyilvánosság elől, de arra nem számított hogy sokan ezt ellene használják majd fel. Pedig tisztában vannak az okával. De nekik ő mindig is csak egy úszó volt. Az akinek csak a teljesítménye  fontos, semmi más.
-Egyet mondtam.-György egy törölközőt adott át neki amint kiszállt a medencéből, amibe Kristóf már törölte is meg az arcát.
-Tudom. De ez még kellett.
-Na hajtsd magad túl. Főleg ne most. Nemsokára kezdődik az olimpia. Nem lenne jó ha túlhajszolt lennél majd.
-Nem leszek. Tudom hol a határ. De volt mit bepótolnom.
-Igen volt. De azzal már megvagy. Készen állsz, akár hiszed akár nem.  Holnap újra itt leszek, és átbeszélünk mindent. Pihenj ma, ne csinálj többet Kristóf mint amit megbeszéltünk.
-Rendben. Úgy lesz.
-Na menj, mert a végén még újra a medencébe kötsz majd ki.

-Komolyan mondom Elina, egyre jobb vagy. Már fent tudsz maradni a vízen.
-Kristóf nehezen bírta visszatartani a nevetést, de már annyiszor kinevette a nőt, a nap folyamán hogy már nem mert előtte nevetni. A mai úszás óra még az eddigieknél is nehezebb volt és viccesebb.
-Ne vigyorogj ennyire. Tudom hogy hazudsz.
-Egy valamit nem értek.-hajolt kicsit közelebb az asztalon Elina felé, és az ujjaival mutatta neki, hogy ő is tegyen úgy.
-Na és mégis mit?
-Hogy miért nem szereztem még neked egy úszógumit. Bár téged elnézve, még azzal is elsüllyednél. -Kristóf nevetve emelte fel a kezeit az arca elé, amikor Elina megdobta egy cukros papírral.
-Akkora szemét vagy. Komolyan..
-Na haragudj Lina, de tényleg nem értem hogy hogy lehet az, hogy még egy deszkával is elmerültél.
-Majdnem meghaltam ma, és te még ezen röhögsz? -fonta keresztbe a karjait maga előtt és úgy figyelte a férfit.
Kristóf abba hagyta a nevetést, és megpróbált komolyan nézni a nőre.
-Sajnálom. Esküszöm többet nem nevetlek ki.
-Nem hát! Mert ez volt az utolsó hogy erre rávettél. Ha ma megfulladtam volna, abban biztos lehet hogy kísértettelek volna.
-Lehet tényleg el kellene gondolkodnom azon, hogy felhagyok az úszásoktatással.
-Hidd el, jobban jársz vele. Maradj csak annál amiben profi vagy. És most ezért szerzek egy sütit. Mindjárt jövök.-már épp mondani akarta neki hogy majd ő meghívja rá, amikor a telefonja jelzett hogy üzenete érkezett.
Elina egy tányérral a kezében tért vissza amit nem maga elé, hanem az asztal közepére tett le.
-Tessék. Fele-fele. Te nem ehetsz meg egy egészet, én pedig nem akarom megszegni a fogadalmam, de a mai nap után megérdemeljük.
-Elina..-hiába is tiltakozott volna, már nyújtotta is át neki a kanalat, amit neki hozzot.
-Még szerencse hogy szeretem a somlóit.-most Elinán volt a sor hogy kinevesse a férfit, aki hiába morgott magában, a nő gesztusa megmelengette a szívét.
-Ugye milyen szerencse?
-Van valami programod estére?-látszott hogy egy pillanatig meglepődött azon amit Kristóf kérdezett, de hamar válaszolt rá.
-Nem igazán. Valószínűleg a netflixet bújnám. És neked?
-Lenne. És ha van kedved akkor velem tarthatnál.

Férfi létére mindig is szerette a divatot. Szereti a szép dolgokat, és azt ha valami jól áll rajta. Szeret ezzel foglalkozni még ha az ideje sokszor nem is engedi meg. Azonban most mintha az ösztönei felmondták volna a szolgálatot. Csak állt a gardróbban és fogalma sem volt hogy mit vegyen fel. Amikor elhívta Elinát estére, nem hitte volna hogy ennyire nehéz lesz már az elkészülés is számára. Hiába mondogatja az magában hogy ez nem egy randi lesz, attól kezdve a tudatalatia úgy kezeli a mostani találkozót.
Idegesen kivett egy sötet kék inget, és egy hozzá passzoló nadrágot, amit hanyagul csak elhajított az ágyra.
Tény hogy azt mondta Elinának hogy estére van programja amibe ő is részt vehet ,azonban még mindig nem tudja hogy mi legyen az.
Egész készülődés alatt azon gondolkodott hogy mit tegyen, de meghozta a döntését és csak remélni meri hogy a nő is jól fog majd reagálni rá.
A kezdeti feszültsége még akkor sem hagyott alább amikor megérkezett Elina lakásához. Pár perc várakozás után látta hogy nyílik a háztömb ajtaja, és már szállt is ki az autóból, hogy úgy várja Elinát. Hatalmasat nyelt amikor meglátta. Gyönyörű volt, egy nem túl rövid, de nem is hosszú szoknyában, ami épp a combja közepéig ért le. A haja egyenesen omlott a vállára és lágy sminket készített magának. Máskor is nagyon csinos volt, sőt.. de ma este valami más volt benne.
-Szia.
-Szia. Gyönyörű vagy.-csak kicsúszott a száján az a szó, ami folyamatosan a fejében motoszkált amióta meglátta őt.
-Köszönöm. Te is nagyon jól nézel ki.-nem kellett Kristófnak végignéznie magán ahhoz hogy tudja mit visel.
De Elina szájából hallani valami egészen más volt.
-Mehetünk?-próbált udvariasan viselkedni, ezért kinyitotta neki az autó ajtaját, és ő csak az után szállt be, miután Elina helyet foglalt.
-Elmondod hogy hova megyünk?
-Kristóf csak mosolyogva indult el, mert félt hogyha elmondja ,akkor Elina nem megy el vele.
-Meglepetés. Holnap nem dolgozol ugye?
-Kristóf holnap szombat. Nem, nem dolgozok. Miért?
-Elina mondtam már hogy mennyire kiváncsi vagy?
-Micsoda? Miért?
-Amióta beszálltál csak kérdezőcsködsz. Ez lesz egész este?-Csak fél szemmel nézett a mellette ülő nőre, akinek a kacaja betöltötte az autót.
-Csak két kérdést tettem fel, és egyikre sem kaptam választ.
-Az út végén megkapod a választ a kérdésedre. Így jó?
-Nem mondod el ugye?-Most Kristófon volt a sor hogy hangosan elnevesse magát.
-Újabb kérdés. De erre már válaszolok. És nem, nem mondom meg.
-Nagyon titokzatos vagy ma este.-Kristóf csak egy fél mosollyal az arcán figyelte az utat, hiszen nem lenne meglepetés ha elmondaná hova mennek.