A Víz Szerelme (M.K.ff.)

14.fejezet

Kristóf nem hitte volna hogy ennyire felszabadultan és boldogan száll le a gépről majd mint most. Az a tudat hogy végre otthon lehet, és találkozhat az édesanyjával is, teljesen eltörpült az mellett ami rá vár.
 Ádámmal már mindent megbeszéltek, így tudja hogy egy kisebb sajtótájékoztató várja majd őket. Megígérte a férfinak, hogy ha nagyon muszáj, akkor egy pár szót mond, de ha teheti akkor inkább elkerüli az újságírókat.
Egész repülőút alatt Hubertet hallgatta, akik izgatottan várta hogy végre hazaérjenek és a családjával és a barátnőjével lehessen.
Amikor a fiatalabb férfi rákérdezett hogy neki van-e valaki az életében, Kristóf abban a pillanatban Elinára gondolt, de csak semleges választ adott a férfi kérdésére.
Fogalma sincs hogy este találkozhatnak-e, de már egyre jobban hiányzik neki Elina közelsége.
Rengeteg szurkoló volt jelen a közönségtalálkozón, de akinek a legjobban örült az az édesanyja volt.
Tudta hogy neki sem könnyű ez pillanat, ezért Kristóf mindent megtett hogy boldognak lássa.
Sajnos vagy sem, bármennyire is próbálta meghúzni magát a színpadon,  sajnos a kezébe akadt a mikrofon, ezért egy rövid köszönőbeszéd félét mondott és gyorsan tovább is adta.
Amint vége volt mindennek, boldogan kereste meg az édesanyját, aki könnyes szemekkel nézett rá amikor újra találkoztak.
-Annyira nagyon büszke vagyok rád.
-Köszönöm anya. -Szoros ölelésbe vonta az asszonyt, aki szinte suttogva ejtette ki a szavakat a száján.
-Ő is nagyon büszke rád kicsim. Fentről figyelt és végig melletted volt. Ugye tudod?
-Tudom. Hiányzik nagyon.
-Neked is kicsim, de ez a te pillanatod. Menj és köszönj az embereknek már nagyon vártak rád.
-Megvársz?
-Inkább nem. Otthon találkozunk. A kedvencedet főztem.
-Sietek haza. Szeretlek anya.
-Én is fiam. Na menj, ne várjanak tovább.-Mosolyogva nézett az édesanyjára, aki egy gyors ölelés után már magára is hagyta.

Már este volt mire elindult Elinához.
Csak reméli meri hogy a fiatal nő otthon van, hiszen a nap folyam szinte alig tudtak beszélni egymással. Kristófnak rengeteg dolga volt a mai hazajövetelük miatt, és az édesanyját sem szerette volna elhanyagolni, de már nagyon régóta várt erre a találkozóra Elinával.
Lassan össze szedte a gondolatait amíg a lift felért arra az emeletre ahol Elina lakása található, de a szíve mélyén arra várt hogy az érzései nem csak egyirányúak lesznek.
Amint az ajtó kinyílt, egy hatalmas mosollyal az arcán köszöntötte a nőt.
-Szia Elina.
-Kristóf...- Elina egy pillanat alatt a férfi nyakába ugrot, aki boldogan fonta köré a karjait.
-Szia Lina.-Kristóf szinte belebújt a nő nyakába ahogyan magához ölelte.
-Úr isten, itt vagy. Gyere be.- Elina gyorsan karon ragadta a férfit és már húzta is beljebb a lakásba.
Kristóf gyorsan becsukta maga mögött az ajtót, és már indult is Elina után.
-Éhes vagy? Csináltam vacsorát.
-Nem köszönöm nemrég ettem. Nagyon csinos vagy, mint mindig.-Látta hogy Elina elpirult, de gyorsan elfordult tőle és újra elkezdett beszélni.
-Annyira ügyes voltál. Gratulálok mégegyszer. Nem vagy fáradt? Láttam hogy rengetegen voltak ma. Biztos az vagy, én meg itt beszélek folyamatosan.
-Elina...-Kristóf  oda állt a háta mögé,  és lassan maga felé fordította. Elina lehajtott fejjel állt a férfi előtt, a kezében egy pohárral, amit Kristóf óvatosan kivett a kezéből, és letette a mellette lévő asztalra.
-Szerintem itt lenne az ideje hogy beszéljünk nem?
-Fáradt vagy nem? Vagy nem vagy az? Még nem is válaszoltál rá.
-Nem vagyok az Lina.
-Jó, az jó. Milyen volt az út?
-Nagyon jó.-a férfi egyre jobban élvezte hogy a nő ennyire zavarban érzi magát a közelsége miatt, ezért mindent kihasznált amit csak tudott. Épp egy tincset tűrt el Elina arcából, így óvatosan végigsimított a puha bőrén, ami miatt a nő csak nagy szemekkel nézett fel rá.
-Beszélünk?
-Beszélünk.-Egyre közelebb voltak egymáshoz, olyannyira hogy Kristóf egy kicsit lehajolt volna, az ajkai már Elina puha bőrét érintették volna.
-Szóval, milyen volt párizsban?-A férfi csak hangosan elnevette magát, mert nem épp erre a beszélgetésre várt.
-Nagyon jó. De szerintem másról kellene beszélnünk.
-Csak ugyan és miről?
-Beszéltünk valamit még az előtt hogy elmentem volna. Emlékszel rá?
-Valami dereng, de nem igazán tudom már.-Kristóf bólintott egyet, de amint a megérezte a nő kezeit a mellkasán, ő sem tétlenkedett sokáig, és még közelebb húzta magához.
-Akkor ideje lenne emlékeztetnem rá.-Nem hagyott időtt arra hogy Elina bármit is mondjon vagy meggondolja magát, mert hirtelen magához húzta és végre megérezhette az ajkait amire már hetek óta vágyott.

-Mesélj milyen volt kint? Hogy tetszett a többi verseny?-Kristóf mosolyogva nézett Elinára, akinek a tekintetében az igzatotságon kívül a kiváncsiság és a boldogság volt látható.
-Mindenki nagyon jó volt. Nagyon élveztem. Ügyesek voltak, és ez látszik is az érmeken. Nem hittem volna hogy ennyire fogom élvezni majd, de mindegyik nagyon tetszett.
De jó végre itthon lenni.
-Én is örülök neki hogy itthon vagy.-Kristóf ajkai egyre nagyobb mosolyra húzodtak, hiszen a csók után Elina zavarában elkezdte kerülni a kapcsolatukról szóló témát.
-Én is nagyon örülök annak hogy itthon vagyok. Főleg annak hogy most itt lehetek veled.
-Mi lesz ezek után?
-Ha úgy érzed hogy szeretnéd velem ezt elkezdeni, én nagyon boldog lennék miatta. De megértem azt is hogyha úgy érzed hogy ez neked sok, és csak barátom lennél. Most már tudod hogy milyen amikor elutazom egy egy verseny vagy egy edzőtábor miatt. Nem könnyű ezt tudom. De ha te is azt szeretnéd, hidd el Elina én mindent megteszek majd azért hogy boldog legyél.
-Tudom. Nézd nem volt könnyű ez a két hét, de az hogy tudtunk beszélni sokat segített. Nagyon sokat gondolkodtam. A te életed merőben más mint az enyém. Szinte teljesen az ellentétje. Rólad folyamatos írnak az újságok, és az embereknek olyan elvárásai vannak feléd, amit én nem biztos hogy megértek. De számomra ez egy olyan dolog amivel nem szeretnék foglalkozni. Nem érdekel hogy mit írnak rólad mások, én tudom hogy milyen ember vagy, és csak az a fontos számomra. Egy valamit kérek tőled.
Ha már úgy érzed hogy te ezt nem szeretnéd, és számodra ez hosszú távon nem működik, akkor kérlek mond meg. Sokkal jobban fáj számomra az hogyha a hátam mögött történnek a dolgok, mintha a szemembe mondanád. Azzal meg tudok birkózni, de kérlek ne titkolj el előlem semmit.-Kristóf minden egyes szót amit Elina mondott elraktározott az elméjében későbbre, és csak azzal tudott most foglalkozni ,hogy amit a szavai rejtekében megértett.
-Megígérem hogy mindig őszinte leszek veled Lina. Számomra is ugyan ennyire fontos az őszinteség, és sosem hazudnék neked. Ebben a kapcsolatban nem csak te vagy és én. Ebben mi leszünk. Ketten. Együtt. Hogyha te is szeretnéd hogy legyen olyan hogy együtt.-lassan megérintette Elina kezeit, mire a nő csak össze kulcsolta az ujjaikat és boldogan nézett fel a férfira a kezükről.
-Nagyon szeretném hogy ketten együtt legyünk ebben.