Szeretsz még?

Prológus

Dean már az 6. felesét húzza le, amit mi Finnel csak vigyorogva nézünk. Egyik haverjával fogadott, hogy nem tud meginni 10 felest egyhuzamban, úgyhogy mi ennek az eredményét várjuk éppen. Eddig Dean egészen jól áll, bár Finn jóslása szerint legkésőbb a 8. után be fog hányni.

Igazság szerint annyira nem volt kedvem ma eljönni ebbe a buliba, de nagyjából olyan alapon működünk Finnel, hogyha az egyikünk megy, akkor a másikunk is, szóval végül mindketten itt kötöttünk ki. Nem azt mondom, szeretek buliba lenni, meg a haverjaimmal baromkodni, de néha túl tapadósak tudnak lenni az emberek. Jobban belegondolva... annyira nem is szeretem az embereket, az inkább Finn reszortja.

- Hello, Babám! - lettem figyelmes két hátulról átölelő karra.

- Már hiányoztál - vigyorodtam el, és megfordulva egy csókra hajoltam hozzá. Egyel alattunk jár, Lisának hívják, és egy kurva dögös csaj. Igaz, Lisa azért nem a legértelmesebb ember a világon, de nem is azért járok vele, hogy intellektuális beszélgetéseket bonyolítsunk le. Cserébe viszont, mint említettem, rohadt jól néz ki.

- Destan! - hallottam meg nevemet, mire kénytelen voltam elszakadni Lisa ajkaitól. - Mizu, haver? - pacsizott le velem kettő imént megérkező iskolatársunk. A nevüket nem teljesen tudtam, de nem is szándékoztam emiatt törni a fejemet. A következő percben már úgyis Finnel voltak elfoglalva, akinek szokás szerint több kedve volt őket elszórakoztatni. Ekkor pedig, ahogy Finn megjósolta, Dean pontosan a 8. felese után behányt, ami után a kettő imént megérkező szintén király ötletnek tartották, hogy nézzék meg, le tudnak-e húzni egyszerre 10 felest, szóval most ők következtek a vedelésben.

- Finn, nézd! - löktem meg finoman barátomat a nappali felé biccentve, amire ő is odakapta a tekintetét. Lettie finoman elmosolyodott, ahogy meglátta Finnt, és el is indult felénk. Gyönyörű lány volt, egy csodálatos személyiséggel megáldva. Összeillettek Finnel, ha engem kérdeznek, szerintem ők az iskola legszebb párja. Még a vak is látja, mennyire oda meg vissza vannak egymásért.

- Szia, Titti! - köszöntötte Lettiet egy boldog csókkal Finn. Aranyosak voltak.

- Colette Preston személyesen?! Hogy van a kedvenc pompomlányunk? - lépett hozzájuk Daniel vigyorogva, de azért Finn miatt tartotta a lánytól a távolságot. Lettie is nagyon egy társasági lény volt, de azért biztos voltam benne, hogy jelenleg több kedve van úgy bármi máshoz, mint ahhoz, hogy részeg gyökerekkel beszélgessen. Biztosan hamar le fognak lépni Finnel. Lehet, nekem is azt kéne.

Több figyelmet nem is szenteltem a beszélgetésüknek, szívesebben koncentráltam inkább a még mindig rajtam csüngő lányra.

- Nem akarunk lelépni? - kérdeztem Lisától.

- De, lépjünk - bólogatott egy csábos mosollyal arcán.

- Finn, én elmentem - szóltam oda még gyorsan barátomnak.

- Hova? - kérdezte rögtön Bennett, amire csak finoman Lisa felé biccentettem. Az alkoholtól bizonyára lassabban mehetett az információ feldolgozás, de nem sokára egy „Ó" felkiáltás keretében leesett a társaságnak a dolog. Nem mintha nekik címeztem volna a szavaimat.

- Majd holnap beszélünk - ölelt meg mosolyogva Finn, amit tudta, hogy utálok, de mindig csinálta.

- Kérlek ne - forgattam szemeimet, amire az ő képén csak egy idióta vigyor jelent meg. - Részvétem, Lettie - ingattam fejemet. Lettie csak szelíden elmosolyodott, majd tőle is elbúcsúztam egy öleléssel, és lassan végre leléphettem Lisával együtt.

Az idő már bőven éjfél körül járhatott, de a házból kilépe a levegő majdnem ugyanolyan fülledt volt, mint napközben, szinte állt. De elvégre július második fele van, jobb ez, mintha mondjuk esne a hó. És a szenvedésem ellenére ez a levegő még mindig jobban esett, mint a benti szintén fülledt levegő, amiben csak az alkohol tömény szagát lehetett felfedezni. Szinte már attól lerészegedtem, hogy beléptem oda, kivételesen csak megfájdult tőle a fejem. De ez most így jó. Bár azért Lisa parfümje is kissé fullasztó. Lassan ez is olyan állandó gáz lesz, mint az oxigén, de hát valamit valamiért, nem igaz?

- Olyan csendes vagy most - nevetgélt már kissé részegen Lisa.

- Csak picit máshol járok fejben - sóhajtottam.

- Ó, én is. Méghozzá pont a hálószobádban. Veled együtt - nézett rám csábosan. Rájöttem, mi a baj. Már unom Lisát. Állandóan rajtam lóg, ez alatt a 3 hét alatt nagyon az agyamra ment, elcseszi a kedvemet. Ma este egyszerűen csak szakítani fogok vele. Majd. Később.

- Valóban Cica? - húztam magamhoz derekánál fogva. - Van egy jó hírem. Nem sokára nem csak fejben fogsz ott járni - búgtam fülébe.

- Már várom - harapott ajkába szórakozottan. Szét volt picit csúszva, de mindig ilyen, amikor már van benne egy bizonyos mennyiségű alkohol. A járása is már kicsit olyan... bizonytalan.

- Na gyere. Ilyen tempóban soha nem jutunk el odáig - kaptam vállamra, míg ő csak vihorászott. Mint már említettem, Lisa egy nagyon jó csaj, de amellett, hogy nincs túl sok belső értéke, még ráadásul kurvára idegesítő is tud lenni. De ez holnap reggeltől már nem az én problémám lesz.

*****

Nagyjából 10 óra körül lehetett, amikor felébredtem. A fejem picit fájt, de nem tudtam eldönteni, hogy a tegnapi alkoholbeviteltől, vagy pedig a Lisától kapott ütéstől. Nem számítottam rá, hogy meg fog ütni, pláne nem arra, hogy ilyen erősen, de mindegy, a lényeg hogy hajnali 3-ra már az bejáratiajtónál inthettem neki búcsút. Picit ki volt akadva, de pontosan tudta, hogy ez lesz a vége, legalábbis ennyire még ő sem lehet hülye. Na mindegy, jelenleg az én legnagyobb bajom, a megállíttathatatlanul csörgő telefonom. Halkan felszisszenve nyúltam a mobilomért, majd megnéztem, hogy ki hív. Ismeretlen szám. Legyen az akárki, de én ki fogom nyírni, amiért fel mert kelteni.

- Igen? -vettem fel idegesen.

- Destan? Nagy gond van... -hallottam meg Lisa sírós hangját.