Szeretsz még?

Hetedik fejezet

Másnap egészen kipihent voltam, és kivételesen nem azért, mert hamar elaludtam. Mosolyogva mentem le a konyhába, mire apától csak furcsa pillantásokat kaptam.

- Jól vagy, fiam? - kérdezte értetlenül, szokásos kávéját kortyolgatva.

- Nos képzeld, igen - bólintottam.

- Miért? Csak nem elütötte a matek tanárodat egy busz? - tippelt.

- Bárcsak. Akkor már a pezsgőt bontanám, de most egyelőre annyi a helyzet, hogy már szerda van, és hogy alapvetően jónak érzem ezt a mai napot - vontam vállat.

- Ennek örülök - bólintott. - Most nem csináltam reggelit, úgyhogy adok egy kis zsebpénzt - nyomott a kezembe néhány dollárt.

- Látod? Bevonzom a pozitív energiát - vigyorodtam el, és zsebrevágtam a pénzt.

- Ez maradjon is így - mosolyodott el ő is.

- Úgy lesz - ígértem meg.

-Kezdem tényleg úgy hinni, hogy Finn jó hatással van rád - ingatta fejét.

- Hihetetlen, de tényleg - vontam vállat.

- Csak így tovább - veregetett hátba. - Nekem viszont mennem kell.

- Megyek veled szerintem. Eldobsz suliba? - kérdeztem tőle.

- Igen, de akkor menjünk - tette a bögrét a mosogatóba, én pedig elindultam felvenni a cipőmet.

*****

Mivel apa vitt suliba, így viszonylag hamar beértem, de annyira nem bántam és most még az is dobott a hangulatomon, hogy Cornellt megláttam a szokásos helyén.

- Hali - köszöntem neki.

- Azt hittem, legközelebb én fogok veled ülni az elzáráson, nem pedig Nathan - dünnyögte.

- Tudod, nem te vagy az egyetlen pöcs, akit meg akarok verni - ültem le mellé mosolyogva.

- Tegnap ilyen jó volt az elzárás, vagy mit vigyorogsz? - nézett rám értetlenül.

- Csak jó kedvem van. Honnan tudod, hogy elzárást kaptam? - kérdeztem tőle.

- Sejteni lehetett. Meg még tegnap ebédszünetben Nathan elhordott téged mindennek, ami közben azt is elmondta, hogy elzárást kaptatok - mesélte.

- Nem tudom, hogy ez a gyerek még hova tud többet esni a szememben - ingattam fejemet.

- És itt is van - morogta Cornell, mire én is az ajtóra kaptam a tekintetemet. Elég feltűnő volt, hogy mindketten őt nézzük, de azt hiszem, ez nem érdekelt minket. Mérgesen pillantgatott felénk, de tenni nem igazán tett semmit, csak morcosan leült a helyére. Aztán a szőke is megjelent. Kivételesen mosolygott, bár máskor nem szokott a fiúja társaságában. Így viszont, hogy arca kivirult, egész szép kisugárzása lett, ami megragadta a tekinteteket. Valljuk be, eddig nekem sem tűnt fel, hogy valaha is találkoztam volna vele, de most már látom, hogy valójában elég olyan valaki, akit könnyű észrevenni, és az utána forduló tekintetek is ezt támasztották alá. Fogalmam sincs, hogy mégis mit lát abban a srácban, amiért együtt van vele, mikor feltehetőleg lenne más jelentkező is a pozícióra. Bár fogalmam sincs, hogy itt kinek mi jön be, de szerintem ő sikeres lehetne a fiúk körében.

Csak ekkor vettem észre, hogy éppen a zöld íriszeivel szemezek. Ajkairól egy pillanatra lefagyott a mosoly, szájába harapva figyelt engem, majd újból bizonytalanul elmosolyodott, és intett nekem, amit én viszonoztam is.

- Látom, annyira nem vette zokon a tegnapi dolgot - hümmögött Cornell, amire rákaptam a tekintetemet.

- Megbeszéltük azóta - legyintettem. - Neked bejön? - kérdeztem, amire egy pillanatig csak meglepődve bámult rám, aztán látva, hogy komolyan kérdeztem, válaszolt.