Szeretsz még?

Tizenötödik fejezet

Viszonylag késő este indultunk el Finntől, hiszen eleve én későn mentem át hozzá, és a megkajálásunk is sokáig tartott, de végül fél 9-kor el tudtunk indulni. Elvileg Finn tudta az utat, többek között Cornell emiatt is jött át, mert nem volt biztos a tájékozódási képességeiben, és mert Finn alapvetően is hívta. Szóval nagyrészt Finnre voltunk utalva, ami azért nem mindig a legbiztosabb dolog.

- Ugye nincsen nagyon messze a hely? Nincs kedvem sokat sétálni - nyögtem fájdalmasan, amint kiléptünk a házból.

- Mi van, lusta vagy? - kérdezte piszkálódva Finn.

- Nem, de izomlázam van. De te honnan is tudhatnád, hogy ez mit jelent? - forgattam meg szemeimet.

- Na, azért na! Múlt héten is fájt a kezem, miután megpróbáltam egy fekvőtámaszt csinálni! - „büszkélkedett”.

- Na és sikerült? - vonta fel szemöldökét Cornell.

- Félig - bólintott Finn.

- Az mit jelent? - sóhajtottam.

- Lefele ment. Aztán leállaltam a padlót - húzta el száját.

- Olyan balfasz vagy - nevettem.

- Legalább próbálkozott - vont vállat Cornell.

- Azért nem hinném, hogy olyan nagyon. Legalább 6 éve ismerem, és még egyszer sem láttam őt normálisan dolgozni testneveléseken - ingattam fejemet, és összehúztam magamamon a pulóvert, mert már kezdett hideg lenni.

- Nem hát. Hülye lennék tisztességesen végigcsinálni a feladatokat, ha a tanár úgysem figyel - vont vállat Finn. - Nem mondhatok nemet az energiaminimum elvének.

- Köznyelvben ezt hívják lustaságnak - bólintottam.

- Cornell, mostantól csak veled állok szóba - pártolt el tőlem Finn.

- Szerintem ezzel neki tettél szívességet - dünnyögte Cornell.

- Utállak titeket - mutatott be nekünk Finn, amin mi csak jót szórakoztunk. - De nem érdekel, amíg ott van nekem Titti. Szerintetek ők már ott vannak? - kérdezte szerelmesen mosolyogva.

- Azért néhány órát kibírsz nélküle? - sóhajtottam fel fejemet ingatva.

- Tényleg, a te csajod jön? - pillantott rám Finn.

- Elvileg ott lesz - bólintottam. - Ha pedig ő nem, akad más csaj is.

- És te még az én párkapcsolatomat kririzálod - mormogta legjobb barátom.

- Cornell szerintem partner lesz a véleményem megvédésében - vontam bele Cornellt is.

- Na és Luca? - akadt ki Finn.

- Lucanak mindegy, hogy kivel kavarok és kivel nem - vont vállat Cornell.

- Áh, borzalmasak vagytok - legyintett lemondóan Finn.

- Én egészen élvezek „borzalmasnak” lenni - törődött bele Cornell.

- Valóban nem rossz - hümmögtem.

- Azért kipróbálhatnátok egy rendes párkapcsolatot is - vetette fel Finn. - Na megérkeztünk! - állt meg egy ház előtt, ahonnan már hangosan szólt a zene, fények villództak és velünk egykorúak énekeltek és piáltak.

Finn be is csengetett, amire egy számomra ismeretlen fiú nyitott nekünk ajtót.

- Hali, Finn! - pacsizott le vele a fiú. - Colette! Megjött a pasid! - kiáltott be a házba, próbálva hangosabb lenni a zenénél, ami úgy tűnt, hogy sikerült is, mert nem soká Lettie repült Finn karjaiba, és egy hosszú csókkal köszöntötték egymást. Meg tudtam érteni, hogy Finn mit eszik úgy Lettien. Nagyon okos, kedves és vicces lány volt, akinek a külsejében sem volt semmi kivetnivaló. Kiengedett, sötétbarna haja majdnem a derekáig ért, gyönyörű keretet adott szép arcának. Nem viselt sem szempillaspirált, sem szájfényt, ami kihangsúlyozta a természetes szépségét, amiből volt neki bőven. A haját díszítő masnihoz a királykék pulóvere tökéletesen illett, amihez egy világoskék farmert vett fel és egy fekete Converse-t. Nagyon jól mutatott Finn mellett.