Szeretsz még?

Negyedik fejezet

Reggel nyúzottan keltem, de legalább időben, így volt időm összeszedni magamat. A napomat egy kellemes zuhannyal kezdtem, hogy valamivel felébresszem magamat, és ha már ott volt az alkalom, a hajamat is megmostam.

Kilépve a zuhany alól a derekam köré kötöttem egy törülközőt, majd a tükörhöz lépve megmostam a fogaimat, miközben próbáltam magamba egy kis energiát lehelni, mert még a fürdés sem volt elég löket ahhoz, hogy az életkedv akár egy kis halovány részét is érezzem. Végül csak beletörődtem a mai pocsék kedvembe, és elhagyva a fürdőszobát a hálómba vettem az irányt, hogy felöltözhessek.

Miután magamra aggattam az iskolai egyenruhámat, felkaptam a táskámat, és lementem a konyhába, ahol apa már a reggeli kávét főzte le, és szendvicseket csinált.

- Jó reggelt - biccentettem.

- Szia. Készítettem reggelit - nyújtotta felém a tányért, amin az épp elkészült melegszendvics volt.

- Köszi - vettem ki a kezéből, és leültem az asztalhoz, hogy neki tudjak látni az étkezéshez. - Finn azt szeretné, ha pénteken náluk vacsoráznánk - mondtam apának.

- Tudom, tegnap este beszéltem Mayáékkal. Miért is ne?- vont vállat, és ő is helyet foglalt velem szemben egy bögre kávét nyújtva felém. - Mennyit találkozol egyébként Finnel mostanában?

- Sulihoz elém szokott jönni, szóval igazából sokat viszonylag - mondtam két korty között a meleg italból.

- Akkor jó - bólintott.

- Ja - köhintettem, és itt meg is halt a beszélgetés. Csendben megreggeliztünk, majd megköszöntem az ételt, aztán nem sokára elbúcsúzva tőle elindultam iskolába.

Jól esett a reggeli séta, felfrissültem tőle, úgyhogy ma a lábbuszt választottam. Már lassan érezhető volt az ősz kezdete, de még így szeptember közepén is inkább nyárias idő volt. A Nap sütött, bár most még inkább hajnali sugarak cirógatták bőrömet, és a levegő is egész hűs volt. A beton vizes volt, néhol pedig pocsolyák jelezték az éjjeli esőt, ha az illatból nem lehetett volna kitalálni. Szerettem az ilyen nyugodt reggeleket, amikor még minden csendes, csupán a madarak hangjai töltik meg a teret. Persze, ha ez önmagában lelkileg kiegyensúlyozottá tenne, akkor az nem is én lennék, mert hogy most is egy másodperc alatt vesztettem el minden önuralmamat a suliba belépve, ahogy már megint megláttam a helyemen egy kufircoló párocskát. Az egyetlen szerencséjük az volt, hogy ők nem a múltkoriak voltak, bár akkor sem értem, hogy miért gondolja mindenki azt, hogy az összes terembe a legszélső hátsó pad pornó saroknak számít.

- Leülhetnék? - álltam meg mellettük. A széken ülő félve nézett fel rám, és elhúzódott a párjától. Kicsit lányosabb külsejű volt, szelíd vonásokkal, arany szőke hajjal és sötétzöld szemekkel, amik jelenleg most ijedséget mutattak. Helyes, már csak a pasijának kéne tudnia a helyét.

- Menjünk, Nathan - mondta halkan a szőke, és felállva várta, hogy a másik is mozduljon, aki történetesen nem tette.

- Nem vagy egy kutya, hogy úgy pattogj, ahogy mások mondják neked! Ülj le! - morrant rá a rövidebb, fekete hajú fiú a szőkére, aki tétovázva meg is tette.

- Pedig jobb lenne rá hallgatnod, amíg szépen mondom - forgattam meg szemeimet. - Húzz innen.

- És ha nem? - vonta fel szemöldökét, én pedig gondolkodás nélkül húztam be neki egyet, amire hátratántorodott, és készült volna visszaütni, de elég volt csak találkoznia a tekintetemmel, hogy meggondolja magát. Idegesen rántotta fel a szőkét a székről, amitől csoda, hogy szerencsétlen egyben maradt, majd vele üvöltve mentek más helyre. Boldogan ültem le a saját helyemre, és ezután a természet előtti szünet többi részét telefonozással töltöttem.