Szeretsz még?

Első fejezet

A történet lejátszási listájából mindig fogok majd egy-egy számot beilleszteni a fejezet elejére, amiket a karakterek szeretnek (90%-ban csak az egyik :D). Nem mindegyik szám fog illeni az adott fejezet tartalmához, de megpróbálom nagyjából úgy válogatni őket.
(Legalábbis próbálom ezt a tervet megvalósítani, de a videóban szereplő reklámok miatt lehet, hogy majd úgy fogok dönteni, hogy megkímélem ettől az olvasót. (De komolyan, mi ez? Ugye nem csak nekem van ez? Az sem számít, ha az embernek Youtube Premiumja van?))
Na mindegy. Ha esetleg valaki nem szereti ezeket a zenéket (vagy nem bírja a reklámokat), attól elnézést kérek. :(
(Ui.: az esetleges helyesírási hibákért elnézést kérek, és a formázási illetve szerkesztési hibákért is kérnék, de esküszöm, hogy az arra fogható, hogy a Wattpadnek más tervei vannak a szöveg külalakját illetőleg, mint nekem. :,))
Kellemes olvasást! :)

Reggel az ébresztő borzalmas hangjára keltem. Haha, vicc volt, nem keltem. Úgy elaludtam, mint a szar. Esélytelen volt, hogy beérjek 7:30-ra.

Kapkodva ráncigáltam magamra egy kék farmernadrágot, befűztem az övemet, magamra kaptam egy pólót és egy pulóvert, majd már szaladtam is le a lépcsőn, felkapva az iskolatáskámat.

Mint észrevettem, egyedül voltam itthon, amin annyira nem lepődtem meg, apám már biztosan elment dolgozni, amit az is egyértelműen jelzett, hogy senki nem kezdett el lecseszni engem azért, mert már az első napomon kések, mikor az elmúlt egy hétben sem mentem be. Nem mintha hasznos lenne. Mégis miért vettem volna el a szeptemberemből 1 hetet, hogy bejárjak egy számomra utált iskolába, ahol amúgy sem volt rendes oktatás idáig? Így végül ma először, szeptember 8.-án mentem iskolába. Ezzel apám is egyetértett, mégis biztosan ezért is leszidott volna, ha most itt lett volna. De legalább csinált nekem reggelit.

Haraptam egyet a sonkás szendvicsből és egy kortyot is megengedtem magamnak a kihűlt kávéból, aztán szaladtam is a bejárathoz. Halkan káromkodva kezdtem a Conversemet felrángatni a lábamra, aminek persze 20 perc a cipőfűző bekötési ideje, és természetesen a nagy sietségben újból is kellett kezdenem, mert annyira kapkodtam, hogy elrontottam.

A hajamat biztosan elaludtam, a pólómat fordítva vettem fel, mert kivételesen nem érzem, hogy az a címke basztatná az oldalamat és természetesen szar volt a hangulatom a koránkeléstől, de legalább már úton voltam iskolában. Aztán gyorsan visszaszaladtam a házhoz, hogy bezárjam a bejárati ajtót, ez pedig pont elég volt ahhoz, hogy az orrom előtt menjen el a busz. Ugyan volt ilyen tipikus sulis busza az iskolának, de amellett, hogy én nem vágytam olyanok társaságára, mint amilyenekkel utaztam volna, jobban szerettem megválasztani a saját tempómat, amire a tömegközlekedés kézenfekvőbbnek tűnt. És én marha el is hittem, hogy jó lesz!

Egy darabig csak tikkelő szemekkel álltam a buszmegállóban, majd egy nagy levegőt véve törődtem bele sorsomban. Zsebre vágtam a kezeimet, és kényelmesen sétálva a napsütésben elindultam az 1 kilóméterre levő iskolámhoz. Úgyis csak a matekot késem le.

Az utcákat a csend töltötte meg, néhány kutya hangja törte csak meg, de alapvetően már mindenki vagy munkában vagy iskolában volt. Jó idő volt, még szinte teljesen nyárias, éppen ezért fura volt, hogy most nem visítozó gyerekek és bandázó fiatalok töltik meg a mellettem húzódó parkot. Szívemben rossz érzés keletkezett, ahogy lépésről lépésre közelebb kerültem ahhoz az iskolához. Már tegnap este megfogadtam, hogy ki fogom magamat innen csapatni. Nem azt mondom, hogy az előző sulimba nem voltam balhés, de majdnem mindig A vagy B voltam mindenből, még a magatartásom is megvolt C, de itt biztos, hogy nem lesz meg. Ez nem az iskola ellen szól, - legalábbis nemcsak - hanem inkább apám ellen. Durván összekaptunk, és ha ő büntet engem, akkor én is büntetem őt. Nem szeretem, ha bármilyen módon is szívóznak velem, jó kamaszhoz híven pedig kellően lázadok apám ellen. Szeretem, persze, de ezt most nagyon soknak érzem. Az meg mindennek a teteje volt, hogy egy cseppet sem próbált nyugtatni az új iskolámmal kapcsolatban, hiszen ő is pont ugyanúgy utálta a buzikat, mint én. De egy kicsikét előre szaladtam a történetben. Kezdjük mondjuk ott, hogy én, a hetero Destan Fonda hogyan is került egy meleg iskolába?